Ha ez az ország nem lenne, ki sem lehetne találni

  • narancs.hu
  • 2014. január 17.

Hírnarancs

A zsidók deportálása idegenrendészeti kérdés, a kéményseprők a rezsicsökkentés ellen harcolnak, az Orbán-kormány kudarcáért pedig Gyurcsány a felelős. Őrült pénteki hírek.

Katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává minősítette át a kormány az ócsai szociális lakóparkot. Az eredetileg bukott devizahitelesek fogadására indított program ezzel végleg lezárult, holott a kormány tavasszal még a folytatást fontolgatta. Az év végére azonban belátta: nincs tovább – írja a Népszabadság. Mi már két éve, a tervek napvilágra kerülésekor megírtuk, hogy a program „minden észérvvel szembemegy”. Az elmúlt évek egyik legszomorúbb történetéről a Fidesznek annyi a mondanivalója, hogy erről is Gyurcsány tehet. Igen, tényleg ezt mondták.


Ócsa

Ócsa

Fotó: Rózsa Melinda

 

Legalább ilyen nehéz elhinni, hogy az új kormányzati történelemátalakító műhely, a történettudományok Magyar Krónikája, vagyis a Veritas intézet vezetője tényleg azt bírta mondani, hogy a zsidók Kamenyec-Podolszkba történő deportálása és kivégzése „idegenrendészeti kérdés” volt. Hogy mi a baj a kormányzati emlékezetpolitikával és konkrétan a Veritasszal, azt megírtuk már többször is, és a szakma is megosztotta velünk aggályait, de ilyen vérlázító kezdésre még mi sem számítottunk.

Nagy Bandó András az LMP támogatásával indul a választáson Hódmezővásárhelyen. Tavaly így vallott portálunk 8 kérdés sorozatában: „Berosálnék, ha Ádert vagy Orbánt meglátnám koronában, palásttal a hátán, almával és jogarral. Kövérről nem is szólva. Egy jó országot kéne kitalálni, Hankiss Elemérrel ötletelve. Egy olyan kis közösséget, ahol rang és rangkórság nélkül, »csak úgy« jól érezhetné magát az ember.” De olyan szépet még Hankiss Elemér se bírhat kitalálni a hódmezővásárhelyieknek, mint amilyen a  rezsifórum volt Lázár Jánossal és a kéményseprős sztorival.

Ami az egyesült ellenzéket illeti: a Népszabadságban nagy Mesterházy-interjút olvashatnak a pénteki lapszemlézők, a hvg.hu-n pedig háttércikket a nemrég lezárult tárgyalások zaklatott, sőt drámai pillanatairól.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.