Pénzért vagy pofonért? – A furfangos Lázár János legújabb kalandja

  • narancs.hu
  • 2014. július 23.

Hírnarancs

Városvédő Pásztor Albert, csekély mennyiségű szarvasgomba, és 350 fogú fiú. Jegyezzük meg jól ezt a nevet: Holfingerné! Volt egyszer egy szerda.

Mint oly sokszor, Lázár János ismét megvédi saját a magyar érdekeket. Nemrégiben a 444.hu kiderítette, hogy április óta eddig egy kanyi sem érkezett Brüsszelből, amit csípőből cáfolt a Miniszterelnöki Hivatal, pontosabban cáfolni igyekezett, miközben elsimerte azt is, hogy valóban nem érkezett pénz, méghozzá azért, mert nem is küldtek számlát. Mielőtt azonban a történet megírására bejelentkezett volna Franz Kafka, Örkény István vagy Szentmihályi Szabó Péter, Lázár János már-már Mátyás király okos lányát idéző turpisságot eszelt ki. A 444.hu információi szerint a csúcsminiszter utasította a Magyar Államkincstárt, hogy küldjék csak ki azokat a számlákat még ezen a héten, aztán majd meglátjuk... Ami biztos: az Európai Bizottságnak fenntartásai vannak avval kapcsolatban, hogy a kormány átalakította az EU-s pénzek elköltését felügyelő hazai intézményrendszert, ezért vizsgálnák a dolgot. Vagyis nem csoda, hogy Lázárék egészen mostanáig oly intenzíven lapítottak, hogy el sem küldték a számlákat. Most viszont, hogy kiderült a sunyulás, huszárkodni kezdtek. Ha mégis megjön a pénz, lehet mellet döngetni, ha nem, akkor Brüsszelre mutogatni. Ki van ez találva.

Jókedvű fiú

Fotó: MTI

 

Megkezdődött Pásztor Albert kampánya. A baloldal egykori rendőrfőkapitány polgármesterjelöltje az avasi kilátóban tartott sajtótájékoztatóján a borsod online tudósítása szerint arról beszélt, hogy a várost „becsülettel és tisztességgel lehet jól szolgálni, ezért az őt támogató szervezetek közös képviselőjelöltjeitől – önmagát is ideértve – elvárja, hogy írásban nyilatkozzanak arról, rokonaik, hozzátartozóik Miskolc költségvetésének terhére semmilyen előnyt nem élvezhetnek”. Pásztor városkonzultációt és Miskolc-alkotmányt is ígér, jelszava pedig az, hogy „Miskolcot vissza kell adni a miskolciaknak”. Vajon ezt hogy értette?

A nap szenzációja, hogy megvan a külügy fő kiadványfelelőse, úgy hívják, Holfingerné! Ezek után merje azt mondani valaki, hogy Orbán Viktor hálatlan volna! Na de kezdjük az elején. Áprilisban, a választások után, a Közszolgálat című „közigazgatási magazin”-ban a következőt írta a lap főszerkesztője: „Idei március 15-i beszéde után ismét melegség töltötte el a lelkemet, mint minden beszéde végén, és nem feltétlenül az elmondottak miatt, hiszen azok egyértelműek, hanem azért, ahogyan minden egyes alkalommal szemöldökét felhúzva, fejét kissé zavartan lehajtva, papírjait rendezgetve igyekszik leplezni meghatottságát. Merthogy meghatódik… Most, a választások után, amikor soraimat olvassák, »egységbe forrott erőinknek« köszönhetően már büszkén mondhatom, hogy kicsiny, de egyre erősebb hazám miniszterelnöke változatlanul a nagyon is emberi Orbán Viktor.” Akkoriban sokan – például itt – gúnyolódtak, kinevették e drámai erejű szerelmes sorokat, mások szerint a szerző a talpnyalásnak olyan szintjére jutott, ami már az érintettnek is kellemetlen, képletesen szólva „felsérti a bőrt”. De a mai napon – és ettől szenzáció Holfingerné kinevezése – bebizonyosodott, hogy a túlkapástól sem visszariadó seggnyalás is jutalmat érdemel. Holfingerné – hiszen ő volt a szerzője az idézett műnek – mától sokkal felelősségteljesebb beosztásba került, mint amiben eddig volt, pedig hát egy közszolgálati magazin irányítása sem lehetett piskóta. Ám mindez valószínűleg semmiség ahhoz képest, ha valaki a Külgazdasági és Külügyminisztérium fő kiadványfelelőse lehet. Amint arról az index beszámolt: „Mostantól a tárca valamennyi nyomtatott kiadványának megjelenését irányíthatja. Holfingerné Petró Ildikó teszi rá a minősítő pecsétet a külügy könyveire, prospektusaira, ismertető füzeteire, vagy bármire, aminek a létrehozásához nyomdai szolgáltatás igénybevétele szükséges, és az ő felelősségi körébe tartoznak még azok a kiadványok is, amelyeknek létrehozásában a minisztérium támogató partnerként vesz részt.” Gratulálunk H. P. Ildikónak, ha így folytatja, egyszer még külügyminiszter is lehet. Ha nem hiszik, olvassák csak el Kálmán C. György ma megjelent írását!

Adok-kapok rovatunkban Keksz Zsolt, a júniusi botulizmusmegbetegedések előidézésében érintett termékeket előállító egri kistermelő közleménye, amelyben a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) állításait kétségbe vonja. Keksz valótlannak mondja, hogy a szarvasgombapesto nem szarvasgombából, hanem vásárolt csiperkegombából készült, szarvasgombás olaj ízesítéssel. Ám mielőtt bárki azt hinné, hogy a Nébihben csupa dilettáns ül, aki nem tudja a csiperkét a szarvasgombától megkülönböztetni, álljon itt a közlemény további része. Keksz szerint ugyanis „a szarvasgombás pesto csiperkegombából, szarvasgombából, olajból, sóból és borsból készül”. Így mindjárt más, bár erről egy szakállas vicc ugrik be: „Főúr! Légy van a kalácsban! – Na és? A többi mazsola!”

Kétfejűborjú-rovatunkban az indiai kamasz, akinek 232 fogát távolították el. „Sokkal több is volt ott, de a kisebbeket nehéz volt észrevenni és kihúzni is, mivel még növésben voltak” – nyilatkozta a 17 éves srác kezelőorvosa. Az MTI Asian Age-től átvett tudósítása szerint a fiú „szájüregének jobb felében elhelyezkedő fogképződmények közül voltak mustármagnyi, de üveggolyónyi méretűek is, a darabkák egy őrlőfogból alakultak ki, és összesen több mint 350 lehet a fogképződmények teljes száma”. A szenzáció mértékét jól mutatja, hogy a tudósítás szerint a „legtöbb fog, amit orvosok egyszerre kihúztak egy páciensnél, az 25 vagy 32 volt”.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.