Tudjuk, hogy hülyít a kormánypropaganda, mégis elhisszük

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 4.

Hírnarancs

Újabb kutatás mutatta ki a növekvő idegenellenességet. Elkezdődtek a kirúgások a Népszabadság kiadójánál, nem lép fel többet az LGT. Azért egy jó hír is befért hétvégi összefoglalónkba.

A propaganda hatása

A Publicus Intézet és a Vasárnapi Hírek közös közvélemény-kutatása szerint az emberek 58 százaléka úgy gondolja, a kormány az emberek félelmeire építve, azokat növelve kampányol. 68 százalék szerint a kényszerbetelepítés népszavazás nélkül sem lenne kivitelezhető. Ennek ellenére a kutatás az idegenellenesség erősödését mutatta ki, az adatok szerint csak a lakosság 21 százaléka fogadna el szomszédjául szíriai menekültet, a menekültek befogadását még az MSZP-szavazók 69 százaléka is elutasítja. A Publicus jelenleg 53 százalékos részvételt vár az október 2-i népszavazáson, a biztosan „nemmel” voksolók aránya 67 százalék.

false

 

Fotó: Magyar Kétfarkú Kutya Párt

(Ön)cenzúra?

Nem hosszabítják meg Máriás Leonárd tényfeltáró újságíró munkaszerződését a Világgazdaságnál. Az átlátszó szerint a döntés indoka az lehet, hogy Máriás cikket írt volna a külügyhöz tartozó Magyar Nemzeti Kereskedőház milliárdos veszteségéről, de szerkesztői ebbe nem egyeztek bele. Ehelyett egy kedvező hangvételű interjú jelent meg a lapban az MNKH vezérigazgatójával. Az ügy megerősíti azokat a találgatásokat, melyek szerint a Világgazdaság kiadóját, a Népszabadságot is tulajdonló Mediaworks csoportot kormányközeli befektetők – egyes hírek szerint Mészáros Lőrinc érdekeltségei – készülnek felvásárolni.

 

Schmidt Mária sikerei

A kormánykörökben kegyvesztetté vált Spéder Zoltán önként adta át pozícióit Schmidt Mária családtagjainak a BIF Nyrt. legutóbbi közgyűlésén – írja a hvg.hu. A cég kisebb részvényesei összejátszást sejtenek, és azt tervezik, hogy megtámadják a közgyűlési határozatokat.

Továbbra sem világos, hogy Schmidt Mária kormánybiztosként mire fizetett ki 50 millió forintot az 56-os emlékév hivatalos dalának munkálataival összefüggésben. A 444 szerint sem a dalszerző – valójában egy korábbi szerzeményét újrahasznosító -  Desmond Child, sem a közreműködő zenészek nem kértek tiszteletdíjat, és a Magyar Rádió is ingyen adta a stúdiót.

false

 

Fotó: MTI-Koszticsák Szilárd

Rossz hírek Magyarországról

Drágul a tévézés, miután július 1-től a törvény megengedi a két nagy csatornának, az RTL-nek és a TV2-nek, hogy műsoraiért terjesztési díjat kérjen a kábelszolgáltatóktól. A UPC-vel már meg is állapodtak, így jövő hónaptól 370 forinttal emelkednek az előfizetési díjak.

Presser Gábor Facebook-oldalán közölte, hogy Somló Tamás júliusi halála után soha többé nem lép fel az LGT zenekar.

Jó hírek Magyarországról

Lólengés-elemet neveznek el Berki Krisztián olimpiai- és világbajnok tornászról. Ki is jár neki a nemzetközi elégtétel, mert Berkinek itthon nem volt túl nagy szerencséje a nevével.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.