Interaktív

Év végével befejezi a CD-k és DVD-k gyártását a Videoton, Magyarország egyetlen lemezgyára. Ellátogattunk az üzembe, megnéztük, mihez kezdenek ezután, és körbekérdeztünk a kiadóknál, van-e még értelme CD és DVD árusításába feccölni a torrent, a YouTube és a Netflix korában.

Ugyan ki merészelné tagadni, hogy ma minden egyes ember véleménye fontos? Szerte a nagyvilágban is, minálunk meg aztán különösen! Egyre csak döntünk, csak döntünk az elénk terjesztett, árnyaltnál árnyaltabb kérdésekről, ezzel alakítva az ország sorsát konzultáción csakúgy, mint tévés-okostelefonos szavazások útján. Ernest Renan hajdani nemzetmetaforája, a mindennapos népszavazás nem merész kép, hanem prózai valóság immár.

Már-már természetfeletti jelenségként könyvelhetjük el, ahogy Rejtő Jenő regényei ellenállnak mindenféle feldolgozásnak.

Megnéztük a humorista szilveszteri estjét, és egyáltalán nem csalódtunk.

Túl lassan távolítják el a szélsőséges tartalmakat az oldalaikról.

Bizony, sem 1969 márciusa, sem 2007 nyarának vége nem most volt, a Ki nyer ma? és örökös műsorvezetője, Czigány György mégis kitörölhetetlen emlékként él lelkes vagy kevésbé lelkes rádiózók generációinak emlékezetében.

Több százezer feliratkozó, milliós megtekintések, hatalmas népszerűség jellemzi a YouTube magyar sztárjait. De hogyan lesz valaki youtuber, és meg lehet-e élni a videózásból?

Fakeret, színes papírlapok, színházi élmény, játszva tanulás. Ez mind a papírszínház. Barna kutyák, tilalom, igazságtalanság. Ez pedig mind a Barna hajnal. De mi történik, ha a kettő találkozik egymással?

A nagy ötletek köztudomás szerint gyakorta igen egyszerűek. Néhány év leforgása alatt legalább féltucat csatornán megfordult, és mára már utódprogramokat is fialt például az a 2007-ben indult tévés játék, amely a színészképzés frissességi helyzetgyakorlatait a tábortűz körüli diákhumorral elegyítette.

Mert „nem bagatellizálták el a problémát”.

A Kossuth rádióban minden hétköznap a délután 2 órai híreket követően egy félórás (egészen pontosan 24 perces) interjúé az éter. Illetve nem is interjú ez, hanem portré, legalábbis ezt állítja a műsor alcíme (főcíme: Arcvonások). Igaz, a portrét általában valaki mások festik az emberről, még ha csak szavakkal is, itt meg, ugye, a 24 perces adásidőből tulajdonképpen 23 és felet maga az alany beszél végig, tehát inkább önarckép lesz ez, vagy ha mégis maradnánk az interjúnál, akkor egy igencsak előzékeny fajta.