tévéSmaci

Őrsas

  • tévésmaci
  • 2017. december 16.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché eloltották az égő sellőket, maguk sem voltak biztosak a dolgukban. Igazság szerint napok múltával sem tudták eldönteni, hogy helyesen cseleked­­-tek-e vagy sem. Minden olyan különös volt. Éjszaka a kikötőben lettek figyelmesek a távolban játszin villódzó fénypontokra, melyek úgy lettek egyre nagyobbak, egyre ki­ve­hetőbbek, egyre kontúrosabbak, ahogy közeledtek feléjük. Először lassan, mintegy sétájuk nem tervezett folytatásaként, aztán valamelyest megszaporázva lépteiket, végül rohanvást haladva a lángoló tenger, vagyis hát a lángoló sellőuszonyok, sellőhajak felé. Távolról gyertyaláng, közelről tűzvihar, s persze kifulladás a futástól, doboló halántékerek. Faszt kerestek éjszaka a kikötőben? Mármint Sztupa és Troché. A sellőket nem látszott különösebben zavarni a dolog, sőt igen magas kedvük volt, s egy szóval sem kérték, hogy oltsa el őket bárki is, szó szerint lobogott, szikrázott a kedvük, mint megállíthatatlan külsőégésű motorok járták a táncukat, lángra kapott körülöttük a vízfelszín is, mintha csak egy öreg sötétkék vagy fekete lepedő lenne. Mégis volt valami furcsa, valami oda nem illő ebben a hancúrozásban, ami megmagyarázta Sztupa és Troché elbizonytalanodását. Talán a fáradt tekintetek? Talán épp a tombolás megátalkodott volta? Hogy nem akar véget érni soha? Látva, hogy vízzel itt nem mennek semmire, előbb kötésig, aztán nyakig gázolva a habokba, vastag tengerészkabátjukkal oltották a kezük közül egyre csak kisiklani igyekvő sellőket, míg végül az összes ott nem rítt körülöttük füstölgő uszonnyal, megperzselt szemöldökkel, mint akik valóban hamut szórtak önfejükre. És akkor még az álmos pofákról, a leragadó szemekről nem is szóltunk egy szót sem, csak bámultunk bele a füstszagú kikötői éjszakába.

Pénteken (17-én) mindenki nagyon becsülje meg magát, mert több napot nem fordíthatunk a tévézésre, beköszöntött a fenséges november, húzzon mindenki kirándulni. Viszont már délután bekezdünk, mert az HBO 2 16.25-kor indítja A fehér hercegnő című sorozatát. A Philippa Gregory regényére alapozott mű szerfelett értő szintézise a királyos filmeknek, a Burda szabásmintáinak és a nagyi gazdagon illusztrált szakácskönyvének. Maradva a csatornán, éjjel fél egykor hozzáláthatunk Tom Hardy ugyancsak nagy levegővétel után megalkotott sorozatának, a Tabunak, ami egyfelől nem különb egy szikrával sem, de sajnálatos módon a második évad hamari közeledtét jelzi. Aki viszont a Cinemax 2-t választja ugyanezért a pénzért, este fél kilenckor a német film legnagyobb sikerű zsákutcájába, a Toni Erdmannba fut bele, viszont éjjel háromnegyed három előtt megnézheti Werner Herzog 1979-es, Telčben forgatott Woyzeckjét a kétségkívül igéző Eva Mattesszel, s a szemével sűrűn gülüző Klaus Kinskivel. Persze kizárólag ezért az egy filmért érdemes a héten bekapcsolni a tévét, bizonyságául annak, hogy akkor még a kamuflázs is ezerszer különb volt, mint ma bármi a moziban. Az értők persze nyilván orosz kalandfilmet néznek, a Filmbox 22.55-kor adja nekik az 5 menyasszonyt. A jófejeknek meg az AMC muzsikál tízkor: Menekülés New Yorkból. S ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy a Cinemax egyben leadja 21.40-től a Rellik (értjük: Killer visszafelé) mind a hat részét, hát tényleg jobb, ha mindenki menekülőre fogja.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.