Amikor Sztupa és Troché eloltották az égő sellőket, maguk sem voltak biztosak a dolgukban. Igazság szerint napok múltával sem tudták eldönteni, hogy helyesen cseleked-tek-e vagy sem. Minden olyan különös volt. Éjszaka a kikötőben lettek figyelmesek a távolban játszin villódzó fénypontokra, melyek úgy lettek egyre nagyobbak, egyre kivehetőbbek, egyre kontúrosabbak, ahogy közeledtek feléjük. Először lassan, mintegy sétájuk nem tervezett folytatásaként, aztán valamelyest megszaporázva lépteiket, végül rohanvást haladva a lángoló tenger, vagyis hát a lángoló sellőuszonyok, sellőhajak felé. Távolról gyertyaláng, közelről tűzvihar, s persze kifulladás a futástól, doboló halántékerek. Faszt kerestek éjszaka a kikötőben? Mármint Sztupa és Troché. A sellőket nem látszott különösebben zavarni a dolog, sőt igen magas kedvük volt, s egy szóval sem kérték, hogy oltsa el őket bárki is, szó szerint lobogott, szikrázott a kedvük, mint megállíthatatlan külsőégésű motorok járták a táncukat, lángra kapott körülöttük a vízfelszín is, mintha csak egy öreg sötétkék vagy fekete lepedő lenne. Mégis volt valami furcsa, valami oda nem illő ebben a hancúrozásban, ami megmagyarázta Sztupa és Troché elbizonytalanodását. Talán a fáradt tekintetek? Talán épp a tombolás megátalkodott volta? Hogy nem akar véget érni soha? Látva, hogy vízzel itt nem mennek semmire, előbb kötésig, aztán nyakig gázolva a habokba, vastag tengerészkabátjukkal oltották a kezük közül egyre csak kisiklani igyekvő sellőket, míg végül az összes ott nem rítt körülöttük füstölgő uszonnyal, megperzselt szemöldökkel, mint akik valóban hamut szórtak önfejükre. És akkor még az álmos pofákról, a leragadó szemekről nem is szóltunk egy szót sem, csak bámultunk bele a füstszagú kikötői éjszakába.
Pénteken (17-én) mindenki nagyon becsülje meg magát, mert több napot nem fordíthatunk a tévézésre, beköszöntött a fenséges november, húzzon mindenki kirándulni. Viszont már délután bekezdünk, mert az HBO 2 16.25-kor indítja A fehér hercegnő című sorozatát. A Philippa Gregory regényére alapozott mű szerfelett értő szintézise a királyos filmeknek, a Burda szabásmintáinak és a nagyi gazdagon illusztrált szakácskönyvének. Maradva a csatornán, éjjel fél egykor hozzáláthatunk Tom Hardy ugyancsak nagy levegővétel után megalkotott sorozatának, a Tabunak, ami egyfelől nem különb egy szikrával sem, de sajnálatos módon a második évad hamari közeledtét jelzi. Aki viszont a Cinemax 2-t választja ugyanezért a pénzért, este fél kilenckor a német film legnagyobb sikerű zsákutcájába, a Toni Erdmannba fut bele, viszont éjjel háromnegyed három előtt megnézheti Werner Herzog 1979-es, Telčben forgatott Woyzeckjét a kétségkívül igéző Eva Mattesszel, s a szemével sűrűn gülüző Klaus Kinskivel. Persze kizárólag ezért az egy filmért érdemes a héten bekapcsolni a tévét, bizonyságául annak, hogy akkor még a kamuflázs is ezerszer különb volt, mint ma bármi a moziban. Az értők persze nyilván orosz kalandfilmet néznek, a Filmbox 22.55-kor adja nekik az 5 menyasszonyt. A jófejeknek meg az AMC muzsikál tízkor: Menekülés New Yorkból. S ha ehhez még hozzácsapjuk, hogy a Cinemax egyben leadja 21.40-től a Rellik (értjük: Killer visszafelé) mind a hat részét, hát tényleg jobb, ha mindenki menekülőre fogja.