„Ha a gazda erőset eszik, a Lőrincnek csíp” – Bödőcs szilveszterkor is remek volt

  • Gera Márton
  • 2018. január 1.

Interaktív

Megnéztük a humorista szilveszteri estjét, és egyáltalán nem csalódtunk.

Pár napja a Showder Klub epizódjait ismételte az egyik csatorna: nem a mostaniakat, hanem a legelsőket, a jobbakat, melyekben még szerepelt Bödőcs Tibor is, aki ma leginkább csak akkor kerül képernyőre, ha valamelyik önálló estjét leadja egy adó, ez viszont elég ritkán fordul elő. Szóval állt Bödőcs a színpadon, talán 2009-es lehetett a felvétel, és a búcsúszentlászlói humorista pontosan olyan eseményekről beszélt, melyek akkor történtek: stiklikről, melyekre ma már alig emlékszünk, botrányokról, melyekre akkor kaptuk fel a fejünket, hülyeségekről, melyeken akkor akadtunk ki igazán. Vagyis elvileg ma már nem is lehetnének aktuálisak ezek a bödőcsi humorbonbonok, mégis azt vettem észre, hogy nincs olyan poén, ami ne élne, nincs olyan mondat, áthallás, amin ne lehetne hangosan vihorászni, és alig van olyan monológ, melyet ne lehetne arra vonatkoztatni, amiben ma élünk.

false

 

Fotó: Facebook/Bödőcs Tibor

Valami nagyon hasonlót lehetett érezni Bödőcs szilveszteri estjén is. Hogy hiába beszél ő politikáról, Habony Árpádról meg az alázatosan néző Semjén Zsoltról, valahogy mégis képes túllépni a napi politikán, és tényleg igaz, amit az interjúnkban is mond, vagyis hogy őt ennek az egésznek a természetrajza érdekli. Nála a magyar stand-upból szinte teljesen hiányzó politikai humor nem öncél, nem néhány másodperces örömszerzés, hanem ennél jóval több. Ennek köszönhetően pedig Bödőcs továbbra is vicces. Aki már hallotta őt, vagy mondjuk látta a tegnapi Áder-paródiáját, annak persze ez egyáltalán nem újdonság, és arra sem igazán kapja fel a fejét, ha elmesélem, milyen hangosan röhögött a Kongresszusi Központba befészkelődött kábé négyezer ember, amikor Bödőcs elkezdett arról beszélni, hogy Mészáros Lőrinc megeszi még a kocsonyát, ám már csak Seuso-tálból. Vagy hogy mekkora kacaj tört ki, amikor elmondta, hogy nem maffiakormány ez, elvégre a maffiának még volt stílusa, eleganciája.

Ha valaki erre azt mondja, hogy Bödőcsnek a kisujjában van mindez, és ezt már sokszor láttuk/hallottuk, annak talán igaza is van, de ettől még a benyomás megint csak az, hogy amiről itt, szilveszterkor is beszélt, nos, azt egész nyugodtan lehet évekkel később is mutogatni, hogy lám, ebben éltünk. Nem véletlenül mondogatja többször ő is az est közben: „Itt élünk”.

false

 

Fotó: Facebook/Bödőcs Tibor

Bödőcs persze profi, és bár olykor úgy tűnik, tele van impróval, az előadás az elejétől a végéig felépített. Mindenre jut idő: a műsor első felében (amelyben a nem annyira meggyőző Tóth Edu és Hajdú Balázs is fellépett néhány perc erejéig) lezavarja a politikát, majd jönnek a vidéki sztorik, a szülős történetek, amik meglepő módon Bödőcsnek teljesen jól állnak, és nem azt érezni, mint sok más humoristánál, akik ötvenedjére akarják elmesélni, hogy pelenkázni borzalmas dolog. Beszélhetett Bödőcs a gyerekekbe ételt tömő rokonokról, a játszóteres rémtörténetekről, vagy egy-egy kínos small talkról, nem hiszem, hogy volt valaki, aki ne tudott volna magára ismerni valamelyik helyzetben, és bólogatással egybekötött nevetéssel nyugtázza, hogy tényleg, velem is hasonlók történtek. És hát miről szólna ez a nagy népszerűségű stand-up, ha nem arról, hogy nemcsak nevetünk, hanem magunkra is ismerünk a nagy hahotázások közepette?

Budapest Kongresszusi Központ, december 31. A cikkben szereplő fotók nem a szilveszteri előadáson készültek.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.