Egy mélyszegénységben élő család hétköznapjainak, küzdelmeinek és nagyon kevés boldogságának kegyetlen története. Időtlen, korszak nélküli – akkor is, ha tudjuk, hogy a regény a hatvanas-hetvenes évek világát jeleníti meg. Mintha a kis magyar valóság megrekedt volna a semmi szélén. Borbély 2013-ban megjelent regényét még a szerző jóváhagyásával, annak tavalyi halála előtt kezdték rádióra alkalmazni – azóta a Jusztimamának hangot adó Margitai Ági is elhunyt, neki ez volt az egyik utolsó munkája.
A most bemutatott rádiójáték másképp nyújt fájdalmas élményt, mint a könyv. Borbély műve csupán nagy vonalakban szól egy társadalmi közegről, a középpontban az egyén áll, Rusznyák Gábor rendezése viszont kifejezetten az előbbire koncentrál. A kimondott szó itt olyan durvaságot szül, amit nehéz kibírni, hiába oldják meg igényesen a hangok játékát. Borbély könyvének terhei olvasva tompábban hatnak, mint amikor halljuk, hogyan beszél az anya az épp csak egy kis szeretetre éhes gyerekével, vagy miként válik céltáblává az, aki csak egy kicsit eltér az úgynevezett átlagtól. Mikor a fülünkben szólal meg a gyerek, aki egy kis cukrot is enne a zsíros kenyér mellé, de nincs.
A kétrészes hangjáték attól válik igazán kifejezővé, hogy a szöveget kísérő zene nem csak illusztráció, dekoráció és átvezetés két párbeszéd között. Kovács Márton és társai (Rozs Tamás, Szathmáry Judit, Wagner Puskás Péter és Zságer Varga Ákos) csodálatos hangkulisszái a történet kereteit, a képzelet mankóit adják. A színészek verbális alakítására se lehet egy rossz szavunk se, bár ízlés kérdése, kinek milyen hangszín jön be – ugyanakkor a nemtetszés, az esetleges irritáció is lehet hatáskeltő eszköz. Prímszámok, birtoklás, az örök nincstelenség és egy Mesijás létezésének kínzó, nagy kérdése visszhangzik bennünk.
Kossuth rádió, november 28–29.
A hangjáték az MTVA médiatárában 60 napig visszahallgatható
