Amikor Sztupa és Troché bejöttek a Blahára, háromkocsis és ötkocsis HÉV-szerelvények közlekedtek felváltva az erzsébeti vonalon. A hosszabbak reggel, meg amikor fájront volt a gyárban. Hála a teljes foglalkoztatottságnak, az ötösökön két kalauz is volt, az egyik hátulról, a másik elölről támadott, de a középső kocsiban még így is simán el lehetett utazni a végállomástól a Tanácsház térig, vagy a Rákóczi mozitól az Ady Endre útig, pláne, ha a kalandortermészetű férfiak leugrottak a kanyarban. Márpedig leugrottak. Most viszont sima volt a menet, hisz csak egy megállóról volt szó, arról is visszafelé, a térig.
A téren persze hőseink – afféle kötelességtudatból – kénytelenek voltak megszakítani az útjukat, mert jelenlét volt a Betonon. Bizonyos Pintyő, Lutyi, Striczki és más hasonlóan kétes egzisztenciák biztosították e jelenlétet, többségük orkánkabátban támasztván a korlátot. Striczki kockás szivacszakója, a maga határozott NDK-s beütésével üde színfoltnak tűnt e Nyugat-majmoló nyájban. Mindazonáltal nevezett úgy tudta viselni e műtárgyat, hogy attól még Heintje is rögtön dalra fakadt volna, aki pedig már akkoriban is az anorákot preferálta mint adekvát átmeneti viseletet. Szóval illett lejelentkezni a nagyoknál, leginkább azért, hogy a gesztus meghagyja őket azon tagadhatatlan érzéki csalódásukban, hogy tényleg ők lennének itt – legalább a Betonon – a nagyok.
A hé (már a civil ruhás) sem mulasztott el soha vizitálni, pedig az is csak úgy tett, mintha. Mintha vágná, mi a dörgés. Nem vágta. Sztupa meg Troché is mintha. Mintha nem ők intéznék a dolgokat. De ők intézték már egy ideje, ám nem kellett ahhoz őnekik sem égig kihúzott antennájú táskarádió, sem svédzsebes Super Rifle jeans, de még tényleg, még egy nyamvadt bécsi orkánkabát sem. Csak odamentek lazán és udvariasan lejelentkeztek. Megyünk be. Gyertek inkább a Szőnyegesbe, úgyis ez lesz, s arra úgysem lehet semmit mondani. Majd a Striczki tudja, mit kell csinálni, vagy kijön szemből az Ómafa – ez azért némileg illuzórikus volt, mert szemben a II. Rákóczi Ferencről elnevezett általános iskola volt, ahol időnként kétségkívül előfordult a mondott személy, de leginkább tanulói minőségében, úgyhogy a legbőszebb kirohanása sem sokat gravírozott volna sokat a világhelyzeten, hacsak a figyelemelterelést nem számítjuk ide. De Striczki azt mondta, kihozzák Kesét és Pityut, így minden el volt intézve.
Pénteken (4-én) este kilenckor A szabadítóművészt tolja a Film Mánia, ha jól emlékszem, három rész, s David Tennant küzd meg benne Sophie Okonedóval, ami egyfelől ugyebár szerfelett irigylésre méltó, másfelől viszont módfelett veszélyes – mi tudjuk, hogy önök közül is többen vállalnák a veszélyt. Éjjeli fél kettő után a Dunán lesz A gyilkos médium, ami thriller is meg minden, de legfőképpen kitűnő brit színészek igyekeznek benne Robert de Niróval és Sigourney Weaverrel tartani a lépést szájrángatásban. Nincs könnyű dolguk.
Szombaton este kilenckor a kilencvenes évek elején tapasztalható – és tökéletesen megmagyarázhatatlan – Anthony Hopkins-őrület legfenekére nyerhet bepillantást, ha a Dunán kezdődő Napok romjait választja az ugyanekkor a Coolon startoló sláger, Az étkezők viadala helyett. Bocs, éhezők. Magam csak 23.40-nél szállok be, akkor is a Tv2-re, Andy és Simi közé, hogy – érthető okokból – megnézzem a Vaskabátokat. Remélem, erről a műremekről nem kell felvilágosító sorokat körmölnöm. Kösz.
Vasárnap kilenckor a Film Cafén Idétlen időkig.
Hétfőn kilenckor a Film Cafén Idétlen időkig. Na jó, csak vicceltem: Tigris és sárkány. Megbeszéljük ismét a vuxia lényegét (a csóka helyből fölugrik a háztetőkre, s balettcipőben körbefutja a lombkoronát)? Jó, nem kell megbeszélnünk, de kicsit meg vagyok ezért bántva. Úgyhogy a keddet ki is hagyom.
Szerdán kilenckor a Vörös bolygó és az Erőnek erejével, azaz a ViaSat3 és a Film+ közt lehet választani. Ha egyik sem jönne be, ott van a Film Mánián a Műgyűjtők és kalandorok előnyben, annak legalább a címe jó, bár nem annyira. A tévé se jó.
