Egy hét kultúra 2021/31.

  • Narancs
  • 2021. augusztus 4.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt.

NYELV Augusztus elsején megnyitották a brazíliai São Paulóban az újjáépített Museu da Língua Portuguesát. A portugál nyelv múzeuma Brazília egyik leglátogatottabb kiállítóhelyének számított, 2015 decemberében azonban teljesen leégett. Eredeti épülete egy 1901-ben, a brit pályaudvarok stílusában épült vasútállomás volt, a benne kialakított intézmény több nemzetközi építészeti és kulturális díjat is elnyert. Abszolút kortárs szemmel közelítette meg tárgyát, a látogatók interaktív képernyőkön keresztül ismerhették meg a portugál nyelvet és annak indián, illetve afrikai elemekkel kevert brazil változatát. Szerencsére a múzeum anyaga teljes mértékben digitális volt, ezek nem vesztek el, így mostantól a rekonstruált tárlatok újra megtekinthetők a közel 85,5 millió realból (5 milliárd forint) újjáépített múzeumban.

HŐS Szenes (Anikó) Hanna születésének 100. évfordulójára közzétette archívumának digitalizált emlékeit az Izraeli Nemzeti Könyvtár. A budapesti születésű költőt, ejtőernyős katonát Izraelben nemzeti hősként tisztelik. Emlékére a könyvtár honlapján (nli.org.il) most megtalálhatók Szenes naplói, bizonyítványai, rajzai, jegyzetfüzetei és más személyes dokumentumok, mint például a kivégzése után ruhájában talált iratok: utolsó verse és levele édesanyjához. Szenes 1921-ben, asszimilálódott zsidó családban született, már gyerekként író, költő szeretett volna lenni. A zsidótörvények miatt egyetemre nem mehetett, ezért emigrált az akkor még brit fennhatóság alatt álló Palesztinába. 1943-ban csatlakozott a hadsereghez, annak a 17 kiképzett zsidó ejtőernyősnek egyikeként, akiknek azt a feladatot szánták, hogy Jugoszláviában földet érve átjussanak Magyarországra, majd valamilyen módon akadályozzák meg a magyar zsidók deportálását. Szenest 1944 májusában már a magyar határon elfogták, bebörtönözték, napokig kínozták, de semmit sem árult el küldetéséről. 1944 őszén ezért halálra ítélték, a Margit körúti katonai fogházban kivégezték. Jelentős irodalmi örökséget hagyott maga után; nevét és történetét Izraelben mindenki ismeri, utcákat neveztek el róla, műveit és életrajzát érettségi tananyagként oktatják. Budapesten a VII. kerületben egy kis park viseli a nevét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.