Egy hét kultúra 2021/47.

  • Narancs
  • 2021. november 24.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

COURTAULD November 19-én többéves szünet után újra megnyitotta kapuit a londoni Courtauld Gallery. A Somerset House-ban található intézmény 2018-ban zárt be, hogy elvégezhessék történetének legjelentősebb, fontmilliós nagyságrendű renoválását. A felújítás érintette a brit főváros legrégebbi kiállítótereként nyilvántartott nagytermet is, amely 1780 és 1836 között a Royal Academy nyári kiállításainak helyszíneként szolgált. A galéria mára világszinten kiemelkedő helyet foglal el az impresszionista és posztimpresszionista gyűjtemények között, az újranyitás során pedig a kollekció legnevesebb alkotásait, így Cézanne, Manet, Van Gogh, Modigliani, Degas, Gauguin, Renoir és Monet festményeit állították fókuszba. A galéria honlapjának segítségével virtuális sétát is lehet tenni a kitűnő művek között.

 

TOJÁS Szintén a brit fővárosban, Fabergé in London: Romance to Revolution címen, mintegy 200 kiállított tárgy bemutatásával prezentálják a legendás ékszerész, Peter Carl Fabergé híres, cároknak készült tojásait, amelyek közül több most először látható az országban. A Victoria and Albert Museumban november 20-tól május 8-ig tartó tárlat nemcsak az orosz cároknak készített remekeket sorakoztatja fel, hanem Fabergé munkásságának angol–orosz vonatkozásait is. Ugyanis az ékszerész 1903-ban a brit fővárosban is megnyitotta műhelyét, így nemcsak a cárok, hanem a Londonban élő/megforduló brit, amerikai és indiai elit kegyeltje is lett, munkái éppoly nagy sikernek örvendtek itt, mint Oroszországban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.