Egy hét kultúra 2024/46.

  • Narancs
  • 2024. november 13.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

GONCOURT-DÍJ Kamel Daoud francia-algériai író kapta idén a Goncourt-díjat Houris című harmadik regényéért. A legrangosabb francia irodalmi elismerést el­nyerő mű témája az 1991 és 2002 között tomboló algériai polgárháború, elbeszélője pedig egy várandós fiatal nő, akit ötévesen megcsonkítottak. A kötet arra keresi a választ, hogy miként tudná feldolgozni az algériai társadalom a kormány és az iszlamista csoportok között több mint egy évtizeden át tartó véres konfliktus okozta traumákat. Kamel Daoud az első algériai származású regényíró, aki Goncourt-díjban részesült, indoklásában a zsűri a megrázó szöveg líraiságát méltatta. Az idén szeptemberben Franciaországban megjelent könyv heves vitákat váltott ki Algériában, ahol egyelőre csak „kalóz” másolatokban terjed, mivel a szerző a regény elején idézi azt az Algériában hatályos törvényt, amely korlátozza a szólásszabadságot az ezredforduló idején történtekkel kapcsolatban. Daoud kiadója mindezek után nem kapott meghívást a november 6. és 16. között zajló algíri nemzetközi könyvvásárra.

HUMANOID A Sotheby’s aukciósház a közelmúltban értékesítette az első, mesterséges intelligencia alapján működő algoritmusokat használó humanoid robot által készített „műalkotást”. Az Alan Turing angol matematikus-informatikust ábrázoló kép, amely az Ai-Da nevű robot munkája, több mint 1 millió dollárért kelt el a Sotheby’s november 7-i digitális művészeti árverésén, holott előzetesen mindössze 120–180 ezer dollár (nagyjából 45–68 millió forint) közé becsülték a portré értékét. Az Aidan Meller brit műkereskedő és egykori galériatulajdonos vezette közel harmincfős csapat által épített humanoid robot a szemében lévő kamerák, MI-alapú algoritmusok, valamint egy robotkar segítségével rajzol és fest. Meller a 27 ajánlatos licit után úgy nyilatkozott, hogy az árverésen befolyt pénzt teljesen egészében a projekt fejlesztésére fordítják. Hozzátette: Ai-Da és a mostani aukció a művészeti piacot és a mesterséges intelligencia társadalmi hatásait illetően is fontos kérdésekre és dilemmákra hívja fel a figyelmet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.