Egy hét kultúra 2025/17.

  • Narancs
  • 2025. április 23.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

WORLD PRESS PHOTO Szamar Abu Eluf palesztin fotográfus fényképe nyerte az idén a World Press Photo legjobb sajtófotónak járó Év Fotója díját. Eluf a The New York Times számára készítette el a kilencéves Mahmud Addzsur portréját, aki a Gázai övezetben 2024 márciu­sában végrehajtott izraeli támadás során szenvedett súlyos sérülést, mindkét karját elveszítette. A fotográfus 2023 de­cemberében menekült el Gázából, ezt követően súlyosan sebesült gázaiak történeteit dokumentálta, akiknek gyógykezelés céljából sikerült kijutniuk a térségből. Az amszterdami székhelyű World Press Photo Foundation zsűrijének közlése szerint a kép elsősorban megkomponáltsága és a fények használatára fordított figyelem miatt érdemelte ki a fődíjat. A pályázat győztesét, valamint a további 41 díjazott fényképet 141 ország 3778 fotósa által beküldött 59 320 pályamű közül választották ki.

ESTERHÁZY-DÍJ Esterházy irodalmi díjat hozott létre a kortárs magyar irodalom nagyobb társadalmi megbecsülése érdekében az Esterházy Magyarország Alapítvány. Az elismerést, valamint annak idei hét jelöltjét április 14-én, Esterházy Péter születésének 75. évfordulóján mutatták be. A 10 ezer eurós pénzügyi támogatással járó díjat minden évben az az író vagy költő kapja, aki az előző naptári évben a legkiemelkedőbb olyan művet adja közre, „amely humanista világlátásával, szabadságtörekvéseivel, felelős szeretetével, feddhetetlen jóindulatával és nyelvi igényességével járul hozzá ahhoz, hogy Magyarország, Európa és az egész világ jobb hellyé váljék”. Az idén Biró Zsombor Aurél Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek; Darvasi László Neandervölgyiek I–III. és Grecsó Krisztián Apám üzent című regénye, Borsik Miklós Futárlíra; Kiss Judit Ágnes A vén fegyver­kovácsné plasztikai sebészhez fordul és Simon Márton Hideg pizza című verseskötete, valamint Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet című könyve került a jelöltek közé. A nyertest ősszel jelenti be a zsűri.

BASQUIAT Jean-Michel Basquiat egyik festménye is kalapács alá kerül a Christie’s aukciósház New York-i árverésén május 14-én. A Baby Boom című kép, amelynek értékét 20 és 30 millió dollár (nagyjából 7 és 10 milliárd forint) közé becsülik, 1982-ből származik, vagyis ugyanabban az évben készült, amikor az amerikai művész eddig legdrágábban eladott alkotása. Az a cím nélküli kompozíció 2017-ben 110,5 millió dollárért (akkori árfolyamon mintegy 29 mil­liárd forint) talált gazdára. A most eladásra kínált darab szerepelt a Patti Astor és Bill Stelling által alapított Fun Gallery 1982-es tárlatán, ez a kiállítás pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Basquiat a New York-i képzőművészeti szcéna egyik megkerülhetetlen alakjává vált. A Baby Boom három figurája a kép értelmezői szerint a művészt és szüleit jelképezik, amivel az alkotás az utcai graffitik ábrázolásmódja mellett a reneszánsz hármas oltárok elrendezését is megidézi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.