FARKAS Klónozás és génszerkesztés segítségével hoztak létre három farkaskölyköt a kihalt fajok feltámasztását célul kitűző Colossal Biosciences tudósai: bejelentésük szerint ezzel sikerült visszahozni a legutóbbi glaciális idején kihalt óriásfarkast (Aenocyon dirus). A három kölyök közül a két hím (Romulus és Remus) már hat hónapos, míg a fiatalabb nőstény (Khaalesi) egyelőre két hónapos – eddig kutyák nevelték őket. A tudósok előbb analizálták az óriásfarkas génjeit, amelyeket két mintából vettek: egy 13 ezer éves fogból és egy 72 ezer éves fülcsontból. Miután összehasonlították a szürke farkas (Canis lupus) és a Canis-nemzetségtől az evolúció során 5 millió éve elszakadt óriásfarkas génjeit, megkeresték benne azokat, amelyek az ősfarkas jellegzetes testfelépítését adták, és annak megfelelően módosították a szürke farkas DNS-ét. Habár a biotechnológiai cég szakemberei szerint a génmódosítások révén óriásfarkast hoztak létre, ezzel számos biológus szakértő nem ért egyet, hivatkozva arra, hogy a szürke farkas génjeibe egyáltalán nem került óriásfarkasgén: azaz az előállított példányok inkább módosított szürke farkasok. Az állatok testfelépítése robusztusabb mint fajtársaiké, szőrük pedig fehér.
NEUTRÍNÓ Eddig nem ismert pontossággal határozták meg a neutrínó tömegének felső határát a Karlsruher Institut für Technologie égisze alatt zajló KATRIN projektben dolgozó német kutatók: a Science-ben publikált cikkük szerint a felső limit 0,45 elektronvolt (eV), ami az elektron tömegének kevesebb, mint egymilliomod része. A neutrínó a világegyetemben az egyik legsűrűbben előforduló részecsketípus, amely három különböző formában (flavor) is előfordul: elektron neutrínó, tau neutrínó és müon neutrínó. Ezek a karakterek oszcillálnak, azaz egyetlen neutrínó is felveheti mindegyiket: ez önmagában is elegendő bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a részecske tömeggel bír. A KATRIN projekt során a német kutatók a trícium (a hidrogén két neutront is tartalmazó izotópja) béta bomlását tanulmányozzák, amelynek során egy elektron antineutrínó keletkezik: ilyenkor az egyes részecskékre jutó energia révén meghatározható a neutrínó tömege is.
FOLYOSÓ Időről időre nedvesebb időszakokat élhetett át a Szahara és az Arab-sivatag alkotta, a mostani klímaidőszakban immár rendkívül száraz régió az elmúlt 8 millió évben – erről talált bizonyítékokat az a kutatócsoport, amely eredményeit a Nature-ben publikálta. A Szahara még a miocén korban, 11 millió évvel ezelőtt vált rendkívül száraz, sivatagi térséggé, amit követett az Arab-félsziget nagy része is 9 millió évvel ezelőtt kezdődően. Miközben ez a hatalmas, részben összefüggő sivatagi régió elválasztja egymástól a különböző biogeográfiai régiókat, és történetileg egyebek közt határt szabott az emberfélék elterjedésének is, a sivatag alkalmi kizöldülése, csapadékossá válása lehetővé tette, hogy kapcsolat, ökológiai folyosó jöhessen létre távoli növény- és állatföldrajzi régiók között. A kutatók a Szahara, illetve az Arab-sivatag területén számtalan viszonylag vízigényes állatfamília (például lófélék, vízilovak, krokodilfélék) egykori jelenlétét igazolták, ami arra utal, hogy a sivatagi régióban állandó nagyobb méretű tavak és vízfolyások létezhettek az utóbbi évmilliók során is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
