DISZNÓ Több mint 8 ezer évvel ezelőtt háziasították a disznókat Dél-Kínában, állítja egy friss tanulmány, amely a PNAS-ban jelent meg. Kínát régóta a vaddisznók (Sus scrofa) eredeti domesztikációja egyik helyszínének tekintik, de eddig sikertelen maradt a háziasítási folyamat kezdeteinek nyomon követése. Az új tanulmányban kínai régészek elemezték a sertések fogkövét (ásványosodott lepedéket) két korai neolitikus lelőhelyen Dél-Kína alsó, Jangce menti régiójában: Csingtusanban (kora: 8300–7800 év) és Kuahucsiaóban (8200–7000 éves). Eredményeik azt mutatják, hogy a sertések emberekkel kapcsolatos ételeket és hulladékokat fogyasztottak, beleértve a főtt, keményítőtartalmú növényeket és velük együtt az emberi ostorgiliszta (Trichuris trichiura) petéit, amelyek ételkészítésből és széklettel szennyezett anyagokból származhattak. A vaddisznókat valószínűleg vonzották az emberi települések, ahol nagy mennyiségű hulladék keletkezett, ami csábító az élelem után kutató dögevők számára. Ez viszont olyan szelekciós mechanizmusokat indít be, amelyek azokat az állatokat részesítették előnyben, amelyek hajlandóak voltak emberek mellett élni. Az állatok háziasítása során ezt a folyamatot nevezik kommenzális útvonalnak.
ÁLLANDÓ Nem talált bizonyítékot a Hubble-állandó értékében mutatkozó feszültségre az a tudóscsoport, amely az Astrophysical Journalben publikálta eredményeit. A Chicago-Carnegie Hubble Program részeként a NASA/ESA/CSA James Webb űrteleszkópot használó csillagászok új méréseket végeztek a Hubble-állandóval kapcsolatban. Eredményeik összhangban vannak a jelenlegi standard Lambda hideg sötét anyag (ΛCDM) modellel. A kutatók szerint ez ugyan nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fogunk olyan dolgokat találni, amelyek ellentmondanak a kozmológia sztenderd modelljének, de jelenleg úgy tűnik, hogy a Hubble-állandó nem az. A mostani vizsgálatok során két korábban nem alkalmazott módszert is kidolgoztak a világegyetem tágulásának mérésére, amelyek a vörös óriáscsillagokról és a széncsillagokról szerzett ismereteinket használják fel.
JÉG Két rendellenes rádiójelet észleltek kutatók: ezek az antarktiszi jégmező mélyéből érkeztek – olvasható a Physical Review Letters cikkében. A szokatlan rádióimpulzusokat a légkörbe becsapódó kozmikus sugarak rádióhullámainak érzékelésére szolgáló Antarktiszi Impulzív Tranziens Antenna (ANITA) kísérlettel észlelték. A kísérlet célja, hogy betekintést nyerjen a távoli kozmikus eseményekbe a Földet elérő jelek elemzésével. A jégről való visszaverődés helyett a rádiójelek a horizont alól érkeztek, ez az irány a részecskefizika jelenlegi ismereteivel nem magyarázható, és új típusú részecskékre vagy a tudomány számára korábban ismeretlen kölcsönhatásokra utalhat. Az észlelt rádióhullámok nagyon meredek szögből érkeztek, például 30 fokkal a jég felszíne alól: a számítások szerint az anomális jelnek több ezer kilométernyi kőzeten kellett áthaladnia és kölcsönhatásba lépnie, mielőtt elérte volna a detektort, ami miatt a rádiójelnek észrevehetetlennek kellett volna lennie, mert a kőzet elnyelte volna.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
