Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.
Elpazarolt milliárdok
A szocializmus évtizedeiben a sportnak ideológiai üzenete volt, általa kívánták bizonyítani a társadalmi berendezkedésünk fölényét az elhalásra ítélt Nyugattal szemben. Orbán a belpolitikai propaganda részeként kezeli.
A sporteredmények a sikeres ország vízióját hivatottak erősíteni. 2010 januárjában – kormányzásra készülve – fogalmazta meg a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőivel folytatott konzultáción: „Ha azt akarjuk, hogy a jövő nemzedékei érmeket szerezzenek, győztesek legyenek, illetve ismerjék a sikert, (…) a sportot stratégiai ágazatnak kell nyilvánítani.” 2013 júniusában, a 350 milliós támogatással épült tamási sportcsarnok avatásán az öt látványcsapatsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) támogatására használható társaságiadó-kedvezményre (tao) utalva azt mondta: az Európában egyedülálló támogatási rendszer nélkül a magyar versenysport aligha tudna kikerülni abból a gödörből, amelyben van. Mint mondta, a 2011–2012-es időszakban 33,5 milliárd forintot fordítottak sportlétesítmények beruházásaira, a következőben ez az összeg 43 milliárd lesz.
Az idén júniusban elfogadott 2026. évi költségvetésben a kiemelt sportrendezvényekre 38 milliárd forintot különítettek el. A sporttámogatások ugyan a tervek szerint 2025-höz képest csökkennek, de így is 16 milliárdot kap a Magyar Labdarúgó Szövetség, míg a sportegyesületek 2026-ban már 126 milliárd forintnyi társasági adót hívhatnak le. (Egészségügyi és kórházberuházásokra mindössze 13,1 milliárd forintot terveztek, és az állami oktatásban csupán 4,3 milliárd jut felújításokra – ezzel szemben csak a Hungaroring Zrt. működésére és a mogyoródi Forma–1-es pálya felújítására 43 milliárd forint jut.)
Ömlik a pénz az élsportba. Sokkal több, mint amennyit a működése, illetve az esetleges sportági innovációk menedzselése igényel. Jaroslav Hašek így jellemezte a Švejkben az egyik tábornokot: „Rendkívül egyszerűnek látott mindent. A háborús dicsőséghez vezető útnak ez volt a receptje: este hatkor a katonák krumplis gulyást kapnak, fél kilenckor a legénység kikakálja magát a latrinán, és kilenckor aludni tér. Ilyen hadsereg elől rémülten menekül az ellenség.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
