Szekeres István

Őrült rendszer, de van benne pénz

Az Orbán-rendszer sportpolitikájáról

  • Szekeres István
  • 2025. november 12.

Publicisztika

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.

Elpazarolt milliárdok

A szocializmus évtizedeiben a sportnak ideológiai üzenete volt, általa kívánták bizonyítani a társadalmi berendezkedésünk fölényét az elhalásra ítélt Nyugattal szemben. Orbán a belpolitikai propaganda részeként kezeli.

A sporteredmények a sikeres ország vízióját hivatottak erősíteni. 2010 januárjában – kormányzásra készülve – fogalmazta meg a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőivel folytatott konzultáción: „Ha azt akarjuk, hogy a jövő nemzedékei érmeket szerezzenek, győztesek legyenek, illetve ismerjék a sikert, (…) a spor­tot stratégiai ágazatnak kell nyilvánítani.” 2013 júniusában, a 350 milliós támogatással épült tamási sportcsarnok avatásán az öt látvány­csapatsportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) támogatására használható társaságiadó-kedvezményre (tao) utalva azt mondta: az Európában egyedülálló támogatási rendszer nélkül a magyar verseny­sport aligha tudna kikerülni abból a gödörből, amelyben van. Mint mondta, a 2011–2012-es időszakban 33,5 milliárd forintot fordítottak sportlétesítmények beruházásaira, a következőben ez az összeg 43 milliárd lesz.

Az idén júniusban elfogadott 2026. évi költségvetésben a kiemelt sportrendezvényekre 38 milliárd forintot különítettek el. A sporttámogatások ugyan a tervek szerint 2025-höz képest csökkennek, de így is 16 milliárdot kap a Magyar Labdarúgó Szövetség, míg a sportegyesületek 2026-ban már 126 milliárd forintnyi társasági adót hívhatnak le. (Egészségügyi és kórházberuházásokra mindössze 13,1 mil­liárd forintot terveztek, és az állami oktatásban csupán 4,3 milliárd jut felújításokra – ezzel szemben csak a Hungaroring Zrt. működésére és a mogyoródi Forma–1-es pálya felújítására 43 milliárd forint jut.)

Ömlik a pénz az élsportba. Sokkal több, mint amennyit a működése, illetve az esetleges sportági innovációk menedzselése igényel. Jaroslav Hašek így jellemezte a Švejkben az egyik tábornokot: „Rendkívül egyszerűnek látott mindent. A háborús dicsőséghez vezető útnak ez volt a receptje: este hatkor a katonák krumplis gulyást kapnak, fél kilenckor a legénység kikakálja magát a latrinán, és kilenckor aludni tér. Ilyen hadsereg elől rémülten menekül az ellenség.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Bizarr kampányfogás

Egyes temetkezési vállalkozók „ömlesztve” szállítják a halottakat a krematóriumba – hangzott el egy kegyeleti tevékenységet végző, több Csongrád-Csanád megyei önkormányzat tulajdonában lévő cég taggyűlésén. A helyi sajtó és a politika botrányt kiáltott, a szakmai szervezet vezetője szerint viszont lehetetlen, hogy ilyen előfordulna. Bizonyíték nincs.