Magyar Narancs: A zenei pályád 2013 körül vett fordulatot, azóta foglalkozol gyerekeknek szóló zenékkel, mesékkel is. Mi vitt ebbe az irányba?
Bíró Eszter: Biztos az is számított, hogy született két gyerekem, mert korábban föl sem merült. Addig a zene nálam mindig valami drámai dologgal volt összefüggésben. Ha dalt írtam, az mindig inkább szentimentális vagy rettentően mélyről jövő volt, ezeket szerettem a különböző zenés szerepeimben is. A gyerekeimnek viszont mindig kézműves ajándékot szerettem volna adni, ami tartós, aminek igazi jelentősége van, ami sokáig velük lehet. A párommal, Födő Sándorral, aki egyébként évek óta a zenében is a legfőbb társam, lemezeket csináltunk hát a gyerekeinknek, amelyeken énekeltem nekik vagy épp a kedvenc meséjüket mondtam el, amit Sanyi kísért zenével. Készítettünk 50 magyar népdalos CD-t, de volt, hogy egy egész Disney-rajzfilmet megcsináltunk hangoskönyvben. Ami az esti rutin része volt, az szólt a lemezről is. Különösen jól jött mindez, ha épp fáradt voltam. Ezek az anyagok privát használatra készültek, de azért a nagyszülők és a barátok tudtak róluk, és sokszor mondogatták, mennyire jók. Amelyik nagyon személyes volt, azt nem adtuk kölcsön, de a többi album kézről kézre járt. És sorra jöttek a visszajelzések, milyen jó lenne, ha mindehhez mások is hozzájuthatnának. Aztán amikor a kislányom, Noa óvodába ment, és 3–4 éves kora körül elkezdett érdeklődni a betűk iránt, olyan könyvet kerestem, és biztos voltam benne, hogy rengeteg ilyen létezik, amely játékosan mutatja be az ábécét ennek a korosztálynak. És nem találtam ilyet. Nagyon sok könyv szól az ábécéről, sok vers is van, de elsősorban kisiskolásoknak.
MN: Így hát csináltál egyet, majd még egyet a kisebbeknek.
BE: Igen, innen jött az ötlet, hogy egy kisebbeknek szóló zenés, mesés anyag hiánypótló lenne. Először Végh György Képtelen képes ABC című könyvét szerettük volna megzenésíteni. De akármennyire is tetszett a mű, nem volt benne elég vers egy teljes lemezhez. Akkor már egy-két éve együtt dolgoztunk az Emil.RuleZ!-es Hegyi Gyurival, aki, bár addig még soha életében nem írt gyerekeknek szóló dalszöveget, vállalta, hogy kipróbálja magát a műfajban. Addigra már neki is volt három gyereke, hát megnéztük, mit tudnánk összehozni. Födő Sanyi írta a zenéket, végül a két kötethez összesen 46 dal született.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
