Játszótér: Interjú

„Ha errefelé mozdulna”

Bíró Eszter énekes, színész

Interaktív

Gyerekeknek szóló lemezeit, könyveit töretlen siker övezi. Az Állati Zenés ABC iskolai segédanyag lett, az Időradírból pedig tévésorozat készült. Most a koncertezés mellett egy Szenes Hanna életéről szóló színházi előadáson dolgozik.

Magyar Narancs: A zenei pályád 2013 körül vett fordulatot, azóta foglalkozol gyerekeknek szóló zenékkel, mesékkel is. Mi vitt ebbe az irányba?

Bíró Eszter: Biztos az is számított, hogy született két gyerekem, mert korábban föl sem merült. Addig a zene nálam mindig valami drámai dologgal volt összefüggésben. Ha dalt írtam, az mindig inkább szentimentális vagy rettentően mélyről jövő volt, ezeket szerettem a különböző zenés szerepeimben is. A gyerekeimnek viszont mindig kézműves ajándékot szerettem volna adni, ami tartós, aminek igazi jelentősége van, ami sokáig velük lehet. A párommal, Födő Sándorral, aki egyébként évek óta a zenében is a legfőbb társam, lemezeket csináltunk hát a gyerekeinknek, amelyeken énekeltem nekik vagy épp a kedvenc meséjüket mondtam el, amit Sanyi kísért zenével. Készítettünk 50 magyar népdalos CD-t, de volt, hogy egy egész Disney-rajzfilmet megcsináltunk hangoskönyvben. Ami az esti rutin része volt, az szólt a lemezről is. Különösen jól jött mindez, ha épp fáradt voltam. Ezek az anyagok privát használatra készültek, de azért a nagyszülők és a barátok tudtak róluk, és sokszor mondogatták, mennyire jók. Amelyik nagyon személyes volt, azt nem adtuk kölcsön, de a többi album kézről kézre járt. És sorra jöttek a visszajelzések, milyen jó lenne, ha mindehhez mások is hozzájuthatnának. Aztán amikor a kislányom, Noa óvodába ment, és 3–4 éves kora körül elkezdett érdeklődni a betűk iránt, olyan könyvet kerestem, és biztos voltam benne, hogy rengeteg ilyen létezik, amely játékosan mutatja be az ábécét ennek a korosztálynak. És nem találtam ilyet. Nagyon sok könyv szól az ábécéről, sok vers is van, de elsősorban kisiskolásoknak.

MN: Így hát csináltál egyet, majd még egyet a kisebbeknek.

BE: Igen, innen jött az ötlet, hogy egy kisebbeknek szóló zenés, mesés anyag hiánypótló lenne. Először Végh György Képtelen képes ABC című könyvét szerettük volna megzenésíteni. De akármennyire is tetszett a mű, nem volt benne elég vers egy teljes lemezhez. Akkor már egy-két éve együtt dolgoztunk az Emil.RuleZ!-es Hegyi Gyurival, aki, bár addig még soha életében nem írt gyerekeknek szóló dalszöveget, vállalta, hogy kipróbálja magát a műfajban. Addigra már neki is volt három gyereke, hát megnéztük, mit tudnánk összehozni. Födő Sanyi írta a zenéket, végül a két kötethez összesen 46 dal született.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.