Labancz Dániel–Szabó Zsuzsanna

Teher alatt

Így vigyázzunk a sportoló gyerek lelki egészségére

Publicisztika

Amikor egy gyerek számára az élsport a mindennapok részévé válik, az egész családnak váratlan kihívásokkal kell szembenéznie. Fontos odafigyelnünk néhány dologra, hogy elkerüljük a megnövekedett terhelésből adódó lelki sérüléseket.

A sport sok olyan készség megszerzésében játszhat szerepet, amelyek segítik a fiatalokat a sikeres életpálya kialakításában. Kitartásra, helyzetfelismerő képességre, céltudatosságra és önkontrollra tanít, a koncentráció, testtudatosság, a megélhető önbizalom terepe lehet. Segít, hogy egy-egy vereség után megtanuljunk felállni a padlóról, és abban is, hogy megértsük az alázat szó valódi jelentését. A csapatsportok közösségi élményt nyújtanak, és a társas szocializáció fontos terepévé válhatnak. A barátok, osztálytársak szülei sokszor irigykedve nézik a sportoló gyerek előrevetített pályaívét, sikereit. Mégis adódhat számos legyőzendő nehézség.

Nóra 18 éves úszó, a versenyzésben sikert sikerre halmozó lány, aki felvételt nyert a jogi karra. Az egyetemre járva egyre többször tapasztalta, hogy a tanulmányait és a sportot nem tudja összeegyeztetni. A sportban töltött 13 sikeres éve után a sportvezetői világversenyeken elért győzelmeket vártak tőle, de az egyetemi képzésben egy másik lehetséges jövőkép körvonalazódott. Hosszú és nehéz terápiás folyamat nyomán végül a sportolói karrier megszakítása mellett döntött.

Társas magány

A sportoló gyerekek, fiatalok számára limitáltak a társas kapcsolódási lehetőségek, elmaradnak az iskola utáni bandázások, a hétvégi programok. Jellemzően nem tudnak részt venni az iskolai eseményeken, sőt olyan tinédzser is előfordult a praxisunkban, aki a saját ballagására sem „jutott el” egy verseny miatt. Noha a fiatalokat az edzéseken kortársak veszik körül, egy bizonyos szint felett ritkán számolnak be mélyebb barátságokról. A sportolókat hallgatva úgy tűnik, hogy nagyon nehéz őszinte, mély kapcsolatokat kialakítani azokkal, akik holnap jó eséllyel az ellenfeleid lesznek. És bár a csapatsportokban nem ellenfelekkel edz a gyerek, a teljesítményfókusz („meg kell nyerni a meccset”) erősen torzítja, kiélezi a kortárs kapcsolatok alakulásának természetes folyamatát. Egy tizenéves röplabdázó lány például attól retteg, hogy épp az ő egyik rontott mozdulatán megy el egy csapatgyőzelem, ami miatt a többiek utálni fogják. Esete nem egyedi. Ami nem csodálható, főképp annak tükrében, hogy nem sportoló gyerekközösségekben is gyakori a bűnbakképzés jelensége. Gyerekként a társas készségek elsajátítását (ebből következően később a természetes ismerkedést) az élsport megnehezítheti, s a temperamentumukat, személyiségüket tekintve visszahúzódóbb, introvertáltabb gyerekek esetében ez akár teljes elmagányosodáshoz is vezethet. Ezt egy sikeres sportolónál nagyon nehéz felismerni. Ahhoz, hogy egy fiatal kiegyensúlyozott sportolói életet élhessen, hogy az élsporttal járó nyomást kezelni tudja, folyamatosan fejlődjön és eredményes legyen, a fizikai kondíció mellett alapvető motivációval és elköteleződéssel kell rendelkeznie a sportága felé. Már egész kicsiknél is látható, hogy van-e kedve a sok edzéshez, hogyan áll a versenyhelyzetekhez, vannak-e saját céljai a sportágban, és bírja-e az iskolai feladatokat elvárható szinten teljesíteni.

Mindemellett az egészséges személyiségfejlődésben a társas támogatás szerepe is elengedhetetlen. Egyáltalán nem mindegy, hogyan telik a sportolónak az a kevés ideje, amit otthon tölt.

Mariann 12 éves tornász. Ígéretes karrier előtt áll, az edzői szerint tehetséges, minden esélye megvolna, hogy olimpikon legyen. Ez önmagában is elég nyomást helyez a szorongó, visszahúzódó lányra, de a szülei között évek óta gyakoriak a nemegyszer tettlegességig fajuló viták. A szülőkonzultációkon mindezt úgy aposztrofálják, hogy „mi egy olaszos család vagyunk”, miközben a kislány már szívhez szóló levelet is írt nekik annak érdekében, hogy csökkenjen a feszültség. Mariann – mint minden hasonló helyzetben lévő gyerek – magát hibáztatja az otthoni légkör miatt, hiszen sokszor épp az ő dolgain veszekednek a szülők. A sportban a teljesítménye elmarad az elvárttól, emiatt gyakran érzi magát rosszabbnak, bénábbnak a társainál.

A legtöbb, a sportban önmagát megtaláló gyerek számára mindezek a nehézségek nem járnak komoly lelki megterheléssel: könnyedén alkalmazkodnak, teremtenek kortárs kapcsolatokat, és az elvárásokat, a teljesítmény iránti nyomást is a helyén kezelik. Azonban nem mindegyik fiatal van kellően felvértezve ezekkel a nehézségekkel szemben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk