Amikor Sztupa és Troché megismerték Paládi Győzőt, rögtön látták rajta, hogy nem fél senkitől. Sem az öregektől, sem a feljebbvalóktól, sem a gyanús idegenektől, sem a fiataloktól – a fiataloktól persze nem félt senki sem. Paládi Győző jól elvolt a fiatalokkal, minden gesztusa egy menlevél volt nekik, de rühellte az öregeket, magasról tett az idegenekre és kikacagta a feljebbvalókat, noha minden parancsot zokszó nélkül végrehajtott, hisz’ a munkától sem félt, mégis tudta az a feljebbvaló, hogy le van ő itt szarva, fejre állhat és csöröghet, mint a vekkeróra, Paládi Győző akkor is kiröhögi. Tulajdonképpen a képükbe sem kellett röhögnie, Paládi Győző tudta teljesen komoly, beletörődő, sőt meggyötört ábrázattal is a pimasz röhögés látszatát kelteni, nem is tétovázott megtenni.
A felettesei éppenséggel utálták ezért, de az öregebbek, akik valamennyire ugyancsak a felettesei voltak, nem tudtak mit kezdeni vele, megállt vele szemben a tudományuk. Ezért volt minden fiatal kezében valuta a „Győző megengedte” kezdetű mentegetőzés. Este pedig, amikor a nap lebukott a hegy mögött, Paládi Győző végigbaktatott a horizonton, mint görnyedt vállú, szinte a púposságig lógó orrú árnyalak. Csak ment a gerincen, mögötte a nap vöröse, egy fekete ember, hazafelé vagy vissza a többiekhez, némelykor meg csak bele a semmibe, az éjszaka csatakos álmaiba, a hajnali felriadásba, valahová. Lassított, egy-kettő, mintha sárban cuppogna a lába, egy örökkévalóság, míg felemeli, így ment esténként a horizonton Paládi Győző. Aztán egy villanás, hirtelen még láttad, mindent láttál, megszámolhattad mögötte a Nap sugarait is akár, a fák leveleit, a lombok közt megbújó mókusok bajszán hány szőrszál rezeg, s hány mered bele az álló levegőbe. Sztupa és Troché ilyenkor már tudták, Paládi Győző mindjárt eltűnik a fák közt, mintha ott sem lett volna, s ez a mindjárt nem tart század másodpercekig sem.
Pénteken (26-án) este hét előtt öt perccel a gátlástalan baromságok leggyönyörűbbike, egyszersmind a világ második legjobb filmje, a Támad a Mars! kezdődik a Sony Movie Channelen. S ha már a gátlástalanság így szóba jött, említsük meg még, ellenkező előjellel ugyan, az AMC-én kilenckor kezdődő Macska-jajt is.
Szombaton egészen este tizenegyig kell várnunk, akkor indul csak az élet a siófoki diszkókban, kiköt a koktélhajó (Beloiannisz) és kedvencünkön, a Film+-on elkezdődik mindnyájunk Christopher Nolanjének híres műve, A tökéletes trükk! Hogy ez a dolgozat volt-e az, amely film- és tévédivatot csinált a viktoriánus Londonból, vagy csak fölült reá, mindegy is, hisz’ nincs jobb a szemfényvesztők háborújánál, legyen a helyszíne akár a későn ébredő Cinkota is.
Vasárnap este 11-re visszatérünk Amerikából a Dunára, dehogy mi, sokkal inkább Antonín Dvořák, hogy megismerhessük az Amerikai levelek c. 2015-ös cseh filmből az ő titkos életét. 1894-ben járunk, épp’ túl az Újvilág szimfónia bemutatóján, 53 évesen, a világhír szárnyain, és akkor… én szerényen közbevetem, hogy 21.50-től már megy az HBO-n a Hang nélkül, mely mű – azon túl, hogy egy konkrét ellenállítás a fentiekkel és a kortárs Mary Poppinsszal szemben – Emily Bluntot lépteti fel, s megfogalmazza azt az örök életigazságot, miszerint, ha kussolsz, megúszod. Mármost e tudáshoz bizonyosan nem kell kinyitni a tévét.
