Amikor Sztupa és Troché végre Magyarországon rendezhette meg – kell-e mondani, a legfelsőbb jóváhagyással – a Sztupák és Trochék világtalálkozóját, a szervezők választása Balatonfüredre esett, ott is az Annabella szállóra – ilyenek voltak azok a lázas hetvenes évek. Mindenki úgy volt vele, hogy a mondott vendéglátóipari objektum ún. konferenciaterme épp elég lesz a világ minden részéről összecsődített Sztupáknak és Trochéknak; maga Óvári et. is mondta, hogy Kisstadionról még korai lenne beszélni. Alig voltunk túl a Szófiai VIT-en, a világ ifjait várta Kelet-Berlin, az NDK fővárosa, az Alexanderplatz meg a világóra, magasak voltak tehát az elvárások. Az különösen nagy szónak számított, hogy végre a Magyar Népköztársaság adhat otthont a rendezvénynek, mert a szocialista táborból eddig csak Moszkvának nyílt módja rá, illetve Pekingnek, de azt a fasz tudja, az minek számított, senki nem sorolta például jó szívvel a béketáborhoz, s a Sztupák és Trochék sem nagyon törték magukat, hogy odamenjenek, hisz köztudomásúan utáltak kerékpározni. Volt is némi sértődés a dologból, ezért például Füreden csak Ping és Pong képviselték a kínaiakat, ugyebár arról szó sem lehetett, hogy a Csang Kaj Sek-rezsimből meghívjanak valakit, de Hong és Kong is lemondták a találkozót, így a házigazdák csak Kinggel és Konggal vigasztalódhattak, ami olyan, mintha a Rodnyina–Ulanov-páros helyett a Rodnyina–Zajcev-kettős lépett volna fel a gálán. Szerencsére a nyugatiak nem voltak ennyire kényesek, inkább kíváncsinak tűntek, eljött például Zoro és Huru, Stan és Pan, Abbott és Costello, de még Elvis és Costello is, ők hárman elég sokat veszekedtek a fesztivál ideje alatt. Az NSZK-t Max és Móric képviselték, Balatonfüredet pedig Jókai és Móricz. Franciaország érkezett a legnépesebb delegációval, a trikolort például Placid és Muzo vitték, de eljött énekelni Gainsbourg és Birkin is. Lennon és McCartney itt találkoztak először Szörényivel és Bródyval. Voskovec Werichhel, Suchý Šlitrrel, négyüket Szepesi György konferálta fel: jönnek a…, de ez már legenda.
Pénteken (3-án) Az orvosdoktor c. kétrészes német történelmi sorozat első részével kedveskedik éjfél előtt a Duna Tv, ami úgy német, hogy a középkori Angliában játszódik, s olyan arcok kavarnak benne, mint Tom Payne, Stellan Skarsgård vagy épp Olivier Martinez. 1.20-kor idejön Hitchcock bácsi is meg az ő híres 1969-es kémfilmje, a Topáz. S ha már némi szerialitás keveredett mondandónkba, ott lesz negyed nyolckor a Film Cafén Az ifjú fáraó első része a háromból. A nagy történelmi lélegzetvétellel útjára bocsátott mű Tutanhamon pályáját futja be; s tegyék a szívükre a kezüket, drága olvasók, ha önök csinálnának filmet az ókori Egyiptom viselt dolgairól, nos, önök sem tudnák kihagyni belőle Ben Kingsley-t, akit az istenek is fáraónak, főpapnak vagy valamilyen szerencse folytán mégis megöregedő Radamesnek teremtettek. Fél 11-kor a Film Mánián lesz még Django is, csórikám, aki húzza maga után a koporsót, s arról ábrándozik, hogy vénségére majd Koltay Gáborral forgathat a bótifogú magyarok begyöveteléről egy szép filmmunkát sólyomszárnyakon. Hát, tévézzen az ördög!
