Tévésorozat

Mosaic

  • Szabó Ádám
  • 2018. április 14.

Interaktív

Sok víz lefolyt a Dunán, amióta egyhangúan Steven Soderbergh fotóját szavazták meg a lexikonok „innovatív rendező” címszava alá – rendezett egy sor feledhető filmet, sorozatozott, sőt, vissza is vonult. De ez sem akadályozza meg abban, hogy megint tévé­-show-t készítsen; választott műfaja ezúttal a krimi. Méghozzá a klasszikus „whodunit”: egy sikeres gyerekkönyvírót gyilkoltak meg, a holttest sehol, gyanúsítottból viszont kettő is akad. Egyik sárosabb, mint a másik, de aki életében egyszer is bekapcsolta a tévét este 10 óra után, az pontosan tudhatja, hogy az első pillanatokban bemutatott, egyértelműnek tűnő bizonyítékok soha nem azok.

A Mosaic igazi truvája nem is a cselekmény, hanem a választott platform: szokásos tévés sugárzás mellett ugyanis mobilos applikáción is megjelent, ahol mi választhatjuk ki, melyik szálon indulunk tovább, kire és mire vagyunk kíváncsiak. Nyomozásba kezdhetünk, rendőrségi jelentéseket, e-maileket és dokumentumokat böngészhetünk. Mindezek a csodák azonban Magyarországon nem elérhetők, így mi kénytelenek vagyunk beérni a pőre sorozattal, ami sokáig olyan, mint egy pszichológiai kísérlet, ami a türelmünket és kitartásunkat teszteli. Ad hoc módon ugrálunk szereplők, helyszínek és idősíkok között, mire pedig kitisztul a kép, minden és mindenki tökéletesen érdektelenné válik.

A legnagyobb probléma a Mosaickal, hogy az extra tartalmak, a felhasználói vezérlés és az egyéb hókuszpókuszokon kívül egyszerűen nincs benne semmi érdekes. Az áldozatot játszó Sharon Stone az egyetlen, aki valami színt is visz a figurájába.

Elérhető az HBO-n.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.