Tévésorozat

Mosaic

  • Szabó Ádám
  • 2018. április 14.

Interaktív

Sok víz lefolyt a Dunán, amióta egyhangúan Steven Soderbergh fotóját szavazták meg a lexikonok „innovatív rendező” címszava alá – rendezett egy sor feledhető filmet, sorozatozott, sőt, vissza is vonult. De ez sem akadályozza meg abban, hogy megint tévé­-show-t készítsen; választott műfaja ezúttal a krimi. Méghozzá a klasszikus „whodunit”: egy sikeres gyerekkönyvírót gyilkoltak meg, a holttest sehol, gyanúsítottból viszont kettő is akad. Egyik sárosabb, mint a másik, de aki életében egyszer is bekapcsolta a tévét este 10 óra után, az pontosan tudhatja, hogy az első pillanatokban bemutatott, egyértelműnek tűnő bizonyítékok soha nem azok.

A Mosaic igazi truvája nem is a cselekmény, hanem a választott platform: szokásos tévés sugárzás mellett ugyanis mobilos applikáción is megjelent, ahol mi választhatjuk ki, melyik szálon indulunk tovább, kire és mire vagyunk kíváncsiak. Nyomozásba kezdhetünk, rendőrségi jelentéseket, e-maileket és dokumentumokat böngészhetünk. Mindezek a csodák azonban Magyarországon nem elérhetők, így mi kénytelenek vagyunk beérni a pőre sorozattal, ami sokáig olyan, mint egy pszichológiai kísérlet, ami a türelmünket és kitartásunkat teszteli. Ad hoc módon ugrálunk szereplők, helyszínek és idősíkok között, mire pedig kitisztul a kép, minden és mindenki tökéletesen érdektelenné válik.

A legnagyobb probléma a Mosaickal, hogy az extra tartalmak, a felhasználói vezérlés és az egyéb hókuszpókuszokon kívül egyszerűen nincs benne semmi érdekes. Az áldozatot játszó Sharon Stone az egyetlen, aki valami színt is visz a figurájába.

Elérhető az HBO-n.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.