Sok víz lefolyt a Dunán, amióta egyhangúan Steven Soderbergh fotóját szavazták meg a lexikonok „innovatív rendező” címszava alá – rendezett egy sor feledhető filmet, sorozatozott, sőt, vissza is vonult. De ez sem akadályozza meg abban, hogy megint tévé-show-t készítsen; választott műfaja ezúttal a krimi. Méghozzá a klasszikus „whodunit”: egy sikeres gyerekkönyvírót gyilkoltak meg, a holttest sehol, gyanúsítottból viszont kettő is akad. Egyik sárosabb, mint a másik, de aki életében egyszer is bekapcsolta a tévét este 10 óra után, az pontosan tudhatja, hogy az első pillanatokban bemutatott, egyértelműnek tűnő bizonyítékok soha nem azok.
A Mosaic igazi truvája nem is a cselekmény, hanem a választott platform: szokásos tévés sugárzás mellett ugyanis mobilos applikáción is megjelent, ahol mi választhatjuk ki, melyik szálon indulunk tovább, kire és mire vagyunk kíváncsiak. Nyomozásba kezdhetünk, rendőrségi jelentéseket, e-maileket és dokumentumokat böngészhetünk. Mindezek a csodák azonban Magyarországon nem elérhetők, így mi kénytelenek vagyunk beérni a pőre sorozattal, ami sokáig olyan, mint egy pszichológiai kísérlet, ami a türelmünket és kitartásunkat teszteli. Ad hoc módon ugrálunk szereplők, helyszínek és idősíkok között, mire pedig kitisztul a kép, minden és mindenki tökéletesen érdektelenné válik.
A legnagyobb probléma a Mosaickal, hogy az extra tartalmak, a felhasználói vezérlés és az egyéb hókuszpókuszokon kívül egyszerűen nincs benne semmi érdekes. Az áldozatot játszó Sharon Stone az egyetlen, aki valami színt is visz a figurájába.
Elérhető az HBO-n.
