Amikor Sztupa és Troché végre feladták, hogy megtalálják Ezlipár Gyulát Búzakalász városában, hol korzózni szokott kilengve, nos, volt egy kis szomorúság. Nem is szomorúság, csak egy átsuhanó fekete felhő, eggyel kevesebben lettünk, de rezzenéstelen arccal megírták a jelentést: Búzakalászról eltűnt Ezlipár Gyula, hiába figyeltük az utóbbi két-három évben folyamatosan, nem került elő, hogy széles amplitúdóval végighaladjon a városon, ezért aktáját lezárjuk. A felhő tovaszállt, a nosztalgia is felszívódott halkan a légtérben, már egy sóhaj sem maradt Ezlipár Gyula után Búzakalász városában. Szevasztok, régi Ezlipár Gyulák! Így folyt az élet, amikor Sztupa és Troché Egeresolaszi városában járván négy fura alakra lettek figyelmesek, mindegyiknek volt amplitúdója, de háromnak közülük csak olyan átlagos. S mert az amplitudás hatalom, vagy legalábbis hatalom volt valaha, Sztupa és Troché összenéztek a negyedik fószer láttán. Nem, nem csaptak a homlokukra, nem keltettek semmiféle feltűnést, urasan továbbléptek, de mindkettejük szemében ott izzott a felismerés. Egeresolaszi városában megtalálták Ezlipár Gyulát. Ezlipár Gyula persze régi kilengésében is félrenézett, ő, ugyan, kérem, ő ott sincs, nemhogy Egeresolasziban, de még ezen a planétán sem, egyáltalán sehol, hisz azt is tudja mindenki, hogy eltűnt Búzakalász városából. De belülről azért égethette, marhatta a lebukottak minden keserve, búja: felismerték, sarokba szorították, kutyaszorítóba került. Sztupa és Troché hiába maradtak szenvtelen, ilyenkor nem lehet mást tenni, de sokszor ez sem segít. Ezlipár Gyula elszabadult: mint motorizált fúria száguldott végig kilengve Egeresolaszin, beleszart az összes kútba, lerázta a fákról a félérett almákat, veszekedést szított a háziak közt, elrontotta a kisgyerekek játékait, lefújta a tetőkről a cserepeket, meg nem állt sötétedésig. Akkor kidőlt végre egy villanyoszlopnál. Átadott valamit neki a maradék amplitúdójából, mint amikor kenyeres pajtások felezik a cipót, aztán aludtak csendben, lengve. Ha felébrednek, Ezlipár Gyula és a villanyoszlop, már biztosan jók lesznek, s amit tudnak, visszacsinálnak.
Pénteken (5-én) jön minden idők legcasanovább Casanovája, Donald Sutherland a Film Caféra, 1.50-kor, de én már reggel megnéztem az AMC-n Sherlock Holmes magánéletét, Billy Wilder pennájából. Az este nyolcas főműsoridőben elénekeljük, hogy „Éljen a bajnok”, konkrétan Richard Harris, mert én csak szegény David Hemmingset sajnálom, különben Pénzt vagy életet! a Cinemaxon.
Szombaton két nagy színész, Tom Courtenay és Charlotte Rampling kűrje, a 45 év lesz este háromnegyed tíz előtt, ugyancsak a Cinemaxon. Én persze negyed nyolctól nézem a Filmboxon Az egyetlent kedvenc csajaimmal (Sidse Babett Knudsen, Sofie Gråbøl, Paprika Steen).
Vasárnap Redford Róbert lép fel A nagy Gatsby 1974-es főszerepében, de úgy is mondhatnánk, hogy szépsége teljében, az M2-n kilenckor. Petőfi, akarod, hogy tévét nevezzünk el rólad? Engem persze most is más érdekel: Dominic West maffiavezért ad a Tv2-n 1.05-kor A Megtorló – Háborús övezet című izében, felőlem lehet bármi, bírni fogom.
Hétfőn Fotográfia Zala Márkkal a Duna Worldon ebéd előtt. No tv!
