rés a présen

"Sokkal magányosabb lennék nélküle"

Molnár Péter, magyar és Európa-bajnok slammer, a Földalatti Slam és a Tilos Rádió szerkesztője, szólásszabadság-kutató

  • rés a présen
  • 2019. február 3.

Interaktív

Az első slamemet angolul írt New Yorkban 2010 tavaszán, ma már országos Európa-bajnok. A Fidesz-alapítóval, a Földalatti Slam és a Tilos Rádió szerkesztőjével beszélgettünk.

rés a présen: Hogyan lettél médiapolitikusból slammer?

Molnár Péter: Mindig az irodalom érdekelt a legjobban, és a Bibó Kollégiumban főszereplője voltam egy színházi előadásnak, amelyben Orbán Viktor is szerepelt. 1990-ben a parlament plenáris ülésén beszéltem először lapító lapalapítókról, ez talált utat 23 évvel később több slamszövegembe is ezekkel a sorokkal: „A szabad magyar nemcsak vízben, hanem szavakban is tusoló szóritmusoló, és kicsit sem olyan, mint egy cenzúrától tartó, lapító, lapuló lapalapító.” Az első országos csapatbajnokságon Horváth Kristóffal a csapatunk neve is az volt, hogy Szóritmusolók. Az első slamemet angolul írtam New Yorkban 2010 tavaszán, amikor az előítéletek elleni és a sokféleségünk melletti slam poetry estet szerveztem a híres anarchista Living Theater és a Gödör Klub közti élő internetkapcsolattal.

rap: Milyen a magyar slam?

MP: Annyi fantasztikus magyar slammer van, hogy nem emelek ki senkit külön. Ez egy nagyon demokratikus műfaj. Európában Magyarországon van a legtöbb olyan település, ahol rendszeres slam­estek vannak, és ez teljesen természetesen összmagyar közösség, együtt a határon túlról való magyarokkal. A szólásszabadság lenyűgöző megtestesülése, az egyéni és társadalmi önreflexió, az igazság keresésének korlátlan terepe, ami mindig úgy kell, mint a levegő.

rap: Milyen előképed volt ehhez?

MP: Inkább mondanivalóm volt és van. A többiektől tanulok folyamatosan. Szavakat, csendet a szavak között, mozdulatokat. Az Európa-bajnokság négynapos programja során nagyszerű volt sok más nyelvet is hallani a műfaj őshazájából, Amerikából jöttektől, köztük Marc Smithtől, a slam alapítójától is.

rap: A magyar után megnyerted a slam Eb-t is. Milyen verseny volt ez, és mivel nyertél?

MP: A korábbi Eb-knél most több, 22 ország bajnoka versenyzett, a kétkörös elődöntőből tízen jutottunk a döntőbe, ahol a legjobb hat mondhatott negyedik szöveget is. Süveg Márk tanácsára főleg magyarul mondtam a szövegeket a kivetített angol fordításommal, amit Horváth Kristóf és Szegedi Fanni lapozott. Az öttagú zsűriből négyen amerikaiak voltak Bob Holman, a New York-i slamalapító elnökletével és Mwende Katwiwa, az amerikai bajnoknő részvételével. Bob mondta a főleg Orbán Viktornak mondott Szóritmusoló híd – Slam Bridge című előadásomról: You called him out. That’s what you did. Örülök, hogy megtaláltam ehhez a hangot, nagyon sokat kerestem.

false

 

Fotó: Bokor Krisztián

 

rap: Hová menjünk, ha slamet akarunk hallgatni tőled?

MP: A Három Hollóban havonta egyszer, hétfőnként van Földalatti Slam, ami a Facebook-oldalunkon követhető. A Földalatti Slamet Gólya Slam néven három éve Sajtos Lászlóval kezdtem, és most Bíró Dénessel szerkesztem, egy nagyszerű csapattal együtt. A Keresők, avagy a lány neve című kisregényemet mindig annak adom különdíjként, aki aznap a legszebben beszélt az emberek, a fák és más élőlények jogairól. A Slam Poetry Budapest Klubban is fellépek minden hónap utolsó csütörtökjén az Ankertben.

rap: Tervezel versenyezni még?

MP: Persze. Amikor friss országos bajnokként szokás szerint ott voltam az Ankertben, Süveg Márk hostként mondta, hogy ez rendkívüli, mert a bajnok általában nem versenyez, „Péter viszont itt van, mert ő mindig itt van, és rájöttem, hogy azért van itt, mert ő azt gondolja, hogy ez egy tüntetés, és igaza van”.

rap: Mit jelent számodra a slam?

MP: Gondolatot és előadást. Azt, hogy nem adok gondolatot rímért. A szavak bűvöletében élő közösséget. A szavak hangzását, ritmusát, jelentését. Sokkal magányosabb lennék nélküle.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.