Sztupa és Troché ideiglenes távolmaradása idején mi mást is tehetnénk, csapunk egy marha nagy tévézést. Minden adott, a pizzafutárok fénykorukat élik, a Coca-Cola pedig köztudomásúlag nem fogy ki soha. Hogy a műsor lehetne jobb is? Nem lehetne.
Pénteken (27-én) elég csak este 11 előtt valamivel felvenni a fonalat, hisz’ akkor kezdi el a Film Mánia a Bad Samaritan című, 2018-as amerikai thrillert. E mű fő attrakciója – már azon túl, hogy a történet az ugyancsak vonzónak tűnő oregoni Portlandben játszódik – nyilvánvalóan David Tennant fellépése lenne, ha nem egy elég rémes praxisról kellene ennek kapcsán beszámolnunk. Tennant nagy színész, színházi teljesítményét nyilván megőrzik ezer évekig az annalesek, de nemzetközi sztárrá nyilvánvalóan a televízió tette. Nincs ezzel semmi baj, mint ahogy azzal sem, hogy a brit színészek felsőbb regiszterekben mozgó figuráira az óceán megalapítása óta kedvvel csap le Hollywood. Érthető, tudnak valamennyire angolul és beérik jóval kevesebb dollárral is, mint helyi kollégáik. Az már valamivel problémásabb, hogy közben jó színészek is, tehát valamelyest vissza kell fogni őket. Ennek pedig a leghatékonyabb módja az, hogy eleve skatulyákba rendeljük ki őket: Tennant ebben a filmben is valami súlyos pszichopatát játszik. Drámát Shakespeare írt a legjobban, de Tennantnál jobban senki sem tikkel. Most nem elég, hogy a lakásában tart egy leláncolt ifjú hölgyet, de még a parkoló fiúk életét is megkeseríti, ami kétségkívül csúnya dolog.
Szombat estére pedig válasszuk a kies Szlovákiát, mert ott sem könnyű az élet. Az egészen kiváló Éles késsel című film (este fél kilenckor adja a Cinemax 2) mint annyi társa, valós eseményekbe mélyeszti gyökereit, ám messze túljut egy szomorú eset filmre vitelén. A 2019-es darab alapjául egy fővárosi érettségi bankett tragédiája szolgált (a máig felderítetlen Tupý-gyilkosság). Az egyik fiú kiment egy kicsit kiszellőztetni a fejét, és nem tért vissza soha. Nem tért vissza, mert szkinhedekbe futott bele, akik megkéselték. A film nem is annyira magával a tragédiával, inkább az utóéletével foglalkozik, az összetört apa igazságért folytatott kétségbeesett harcával, melynek során mindenhol csak falakba ütközik. Cinkos és cinikus rendőrség, mindenható maffia, a történtek felderíthetőségének teljes kilátástalansága. Nyomasztó és nagyon is igaznak tetsző kép napjaink szlovákiai valóságáról, még csak nem is a színfalak mögöttiről.
A vasárnap mindig a matiné napja. Délelőtt 10.40-kor kezdődik a Cinemax 2-n a Sarkvidék című, 2018-as izlandi film, melyről a főszereplő Mads Mikkelsen azt mondta lapunknak, hogy „az ilyet hívom én igazi rock ’n’ roll filmnek”. Hogy mire gondolt a majsztrókám, azt megtudhatják a tavaly május 21-i számunkból (az interjú maga természetesen ott figyel az interneten is). Különben meg arról van szó, hogy a nyomulós Mikkelsenek híresebbik felének egyedül kell helytállnia a hidegben, mert lezuhant a repülője. Hogy a helyzet mennyire komoly, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Mads csak egyet akar: túlélni, ehhez pedig monoton, rutinná rögzült repetitív tevékenységeken át vezet az út, szóval nem egy pörgős akciófilmről beszélünk, de egy ilyen mű nyilván jobban is passzol jelen helyzetünkhöz.
Hétfőn este sem kell elkapcsolnunk a Cinemax 2-ről, hiszen a bevált este fél kilences kezdés most csodás nosztalgiaparádét ígér. Az 1967-es Mezítláb a parkban című, jellegzetes korabeli komédia egy fiatal házaspár nehézségeit és örömeit tárgyalja a poétikusan ifjú Jane Fonda és Robert Redford részvételével. Elmúlnak a mézeshetek, a fiú csak a karrierjével törődik, a lányt meg egy vén kujon környékezi, nem is akárki, Charles Boyer, a háttérben pedig ott röhög a havas Greenwich Village – mi is kéne még? Éjjel az elfajzottabb, bagoly üzemmódban teljesítő mozisták elhúzhatnak a Mozi+ nevű kanálisra, ahol negyed hármas kezdettel hozzá is fognak a Született gyilkosok című lendületes félreértéshez 1994-ből. Rossz film, de a maga módján láttató erejű, arról szól ugyanis, hogy Quentin Tarantinót Quentin Tarantinón kívül nem érti senki ezen a világon, csak még a közönség. Viszont a közönségről köztudomású, hogy nem csinál filmeket, ellentétben Oliver Stone-nal és Tony Scott-tal – meglehet, fordítva jobb lenne. De nemcsak e jelentős hollywoodi macherek sültek bele a feladatba, hiszen ha van baj Tarantinóval, az csak az lehet, hogy nemcsak jó filmeket csinált, de iskolát is teremett, azt meg kurvára nem kellett volna, hisz követői, tisztelői és a magát tanítványainak vallók kivétel nélkül béna, lecsúszott zoknis szélhámosok, bezárólag az idei Reprisal című sorozat alkotóiig (biztos ezt is adja valamelyik csatorna).
Kedden már kapunk is ezen kitételünkre egy nagyszerű példát, ugyanis az HBO 2-n éjjel kettőkor kezdődő Leszámolás Denverben tipikus Tarantino köpenyéből előráncigált versenymű, csupa helyes arccal. Még felsorolni is nehéz: Andy García, Treat Williams, Christopher Walken, Steve Buscemi, Don Cheadle, Christopher Lloyd… Na, őket belerakjuk egy tarantinósnak gondolt, mind közönségesen inkább túltekertnek nevezhető történetbe, hadd szenvedjenek, hisz’ az is jól áll nekik: és tényleg jól áll, ám a film ettől még tré, bár a kor szava tisztán hallik belőle.
Szerdán nézzük meg este tízkor a Cinemax 2-n az itt már százszor megbeszélt Nicót, melyben, mint tudjuk, kedvenc színésznőnk, Trine Dyrholm domborít kedvenc énekesnőnk szerepében, nincs is ennél jobb párosítás, még ha a film nem is ér fel hozzá minden pontján.
Csütörtökön megnézhetjük ezredszer is a Négy esküvő, egy temetést a sima Cinemaxon, este hat után. Ugyanitt tíztől Fekete eső, bizonyságul nyilván annak, hogy ez az ifjú Andy García hete, még ha ebből a sztoriból éppenséggel nem is jön ki túl egészségesen. Ahhoz meg már egy szót sem tudunk hozzátenni, hogy a Film Mánia 22.50-kor az Apokalipszis mostot vetíti. Vajon miért?
