„Őrült sztorikat dolgozunk fel” – újságírók történetei színpadon elmesélve

Interaktív

Június 10-11-én Magyarországon is bemutatkozik a Reporter Slam nevű show, amelyen oknyomozó újságírók mesélnek legizgalmasabb kutatásaikról. A műfaj Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban nem ismeretlen, az újságírás és a szórakoztatóipar találkozásából született előadások rendkívül sikeresek. Jochen Markett német újságíróval, a német Reporter Slam elindítójával arról beszélgettünk, mi a siker kulcsa, és hogyan képes egy stand-up comedy előadáshoz hasonlító show növelni a bizalmat az újságírás és az újságírók munkája iránt.

magyarnarancs.hu: A Reporter Slam az oknyomozó újságírók sztorijait ötvözi a szórakoztatóiparral. Hogyan kell egy ilyen előadást elképzelni és hogyan indult el ez a kezdeményezés Németországban?

Jochen Markett: A Reporter Slamet 2016-ban indítottuk útjára Berlinben. Úgy harangoztuk be, mint Németország legszórakoztatóbb színpadi show-ját, ahol újságírók lépnek fel. Az ötlet onnan jött, hogy akkoriban futott egy hasonló show, a Science Lab, ami egy szórakoztató vetélkedő volt tudósokkal, akik a kutatásaikról meséltek a színpadon. Miközben hallgattam a fellépőket, arra gondoltam, hogy miért nincs ilyen show újságírókkal, hiszen ők általában jó történetmesélők. Csodálkoztam is, hogy ez korábban még senkinek nem jutott eszébe és egyből megláttam a piaci rést. A műfaj a személyes pályafutásomba is beleillett: újságírást tanultam a dortmundi egyetemen, újságíróként és médiatrénerként dolgozok, és egyfajta hobbiként mindig is szerettem az embereket szórakoztatni, vállaltam stand-up fellépéseket, vagy kisebb fellépéseket esküvőkön, szülinapi bulikon; próbáltam az újságírást a szórakoztatással kombinálni. Az első évben a fellépéseket összekötöttük a szintén 2016-ban indult szatirikus blogunkkal, a Real Satire-vel, amivel szintén az volt a célunk, hogy a valós életből merítsünk minél szórakoztatóbb történeteket és azt mutassuk be a humor újságírás eszközeivel. A Reporter Slameken is ezt kérjük az újságíróktól: hozzanak minél őrültebb sztorikat, amik vagy velük, vagy a cikkeikben szereplőkkel történtek, adják elő maximum 10 percben, majd a közönség kiválasztja közülük a legszórakoztatóbbat, és az lesz a Slampion, a győztes. Az előadások rendkívül sikeresek; azt hiszem, találtunk valamit, amire az embereknek nagy szüksége van. Az első berlini show után ezért úgy döntöttünk, hogy más német városokban is szervezünk slameket, majd 2021-ben létrejött az első nemzetközi show Szkopjében, most pedig Bukarestben és Budapesten is.

magyarnarancs.hu:  Hogy választják ki a fellépő újságírókat, vannak kritériumok?

JM: Ennek három útja van. Van valaki, akit a kapcsolati hálónkon keresztül már ismerünk és megkérjük, hogy lépjen fel; vagy maguktól jelentkeznek az újságírók, ami egyre többször előfordul; vagy egyszerűen csak olvasunk egy jó sztorit, és azt gondoljuk, hogy ez működne a színpadon is, ezért felvesszük a kapcsolatot a szerzővel. Vannak olyan országok, ahol a slameken előadott sztorinak mindenképpen publikálatlannak kell lennie, nálunk ez nem elvárás, olyan történetekről is mesélhetnek az újságírók, amik már megjelentek. A slamen való előadás ugyanis egy új módja lehet annak, ahogyan a szerzők elmesélnek egy történetet, ezt nemcsak írásban lehet megtenni.

magyarnarancs.hu: Mitől működik ez a műfaj? Attól, mert új módja a történetmesélésnek, vagy mert a közönség így jobban tud kapcsolódni az újságírókhoz?

JM: Szerintem mindkettőtől. Amúgy nem mi találtuk ki ezt a műfajt, először az amerikaiak szerveztek hasonló esteket. Kaliforniában indult a műfaj Pop-Up Magazin néven, úgy 2008-2009 táján. Vagyis egy nagyon nehéz időszakban, a gazdasági válság közepén, amikor nagyon sok lap nehéz helyzetben volt, reklámokból és szponzoroktól egyre kevesebb pénzhez jutottak, egyre nehezebb ment a finanszírozás. Ezért a pop-uposok úgy gondolták, miért ne mutatnák be a magazinjukat a színpadon. Szerveztek egy show-t zenével, tánccal, audiovizuális effektekkel. Kezdettől fogva óriási siker volt, 15 éve csinálják és minden show-juk teltházas, több ezren járnak ilyen fellépésekre. Miután az Egyesült Államokban elterjedt ez a műfaj, 2016 körül sok más ország is követte őket, például Finnország, ahol a legnagyobb napilap, a Helsingin Sanomat szervezi a slameket. Az első fellépésekhez kibérelték a nemzeti színházuk egyik kisebb termét, de hamarosan át kellett költözniük a nagyobb terembe. Náluk mindenki másféle sztorit mesél: van, aki szomorú történetekkel készül, van, aki szórakoztatóval. Mi Németországban inkább az utóbbira koncentrálunk.

magyarnarancs.hu: Ezek szerint nem kritérium, hogy a történetek viccesek legyenek.

JM: A Reporter Slamek végén mindig azt kérdezzük a közönségtől, hogy kit találtak a legszórakoztatóbbnak, nálunk ez fontos elem. De a szórakoztatás igen tág fogalom: ha hallasz egy jó sztorit, ami megérint, az is lehet szórakoztató. Előfordul, hogy szomorú ,vagy nehezen emészthető sztorik nyernek, nem mindig a nevetésről szólnak az estjeink. Minden országban más modell működik, olyan például csak nálunk van, hogy versenyt csinálunk a slamekből. Mások egyszerűen sztorimesélős show-ként, vagy színházi estként képzelik el.

 
Fotó:  Andi Weiland | Reporterslam.de

magyarnarancs.hu: A Reporter Slam az ún. live journalism (ami tükörfordításban nagyjából élő újságírást jelent) műfajából nőtte ki magát, amiről azt mondta, egyfajta válasz volt a gazdaság és a média válságára. Mit gondol, jó válasz volt, segített a krízisben lévő médián?

JM: Abszolút. Májusban volt az első live journalism konferencia Helsinkiben, a finnek szervezték és a világ minden pontjáról meghívták azokat, akik ezzel foglalkoznak. Körülbelül 10 országból jöttek az előadók, és mindannyian, akik ott voltunk, úgy éreztük, hogy egy olyan mozgalom tagjai vagyunk, ami egyre inkább növekszik. Jöttek Norvégiából, Kanadából, az Egyesült Királyságból, ahol még csak most indult el ez a műfaj. A Helsingin Sanomat főszerkesztője arról beszélt, hogy kellett a befektetés, de végül minden pénzük megtérült: a sztorikat, amiket az újságírók előadtak a színpadon, a show-k után publikálták, fizetős tartalomként, vagyis az olvasóknak fizetniük kellett érte, ha el akarták olvasni. Hála az előadásoknak, rengeteg embert érdekelt, ezért egyre több és több előfizetőjük lesz. Ez a modell azért is jó, mert kapcsolatot épít egy lap és a közönsége között. Manapság, amikor annyi tartalmat megkapunk ingyen, csak akkor akarunk fizetni egy cikkért, ha úgy érezzük, tudunk kapcsolódni az adott laphoz.

Ha olvasóként egy ilyen show-n kapsz egy csomó háttérinfót, belelátsz, hogyan dolgoznak az újságírók, látod is őket személyesen, sokkal könnyebb a kapcsolódás és hajlamosabb vagy támogatni őket és fizetni a cikkekért, sőt, általában ezek az emberek tovább is maradnak előfizetők.

Valamennyit persze invesztálni kell az elején, az újságíróknak pedig készülniük kell a fellépésekre, de végül minden erőfeszítést megér.

magyarnarancs.hu: Ez így működik minden országban?

JM: Nem, Finnországban a Helsingin Sanomat szervezi a show-kat csak, mindent ők csinálnak, így ők szerzik az előfizetőket is. Máshol előfordul, hogy szabadúszókat kérnek fel a szereplésre, amiért fizetést adnak nekik, és az adott lapnak a jegybevételből és a szponzorációból, a show közbeni reklámokból van pénze. A franciák állami támogatást kapnak, mert a jegyek 10 százalékát hátrányos helyzetű gyerekeknek ajánlják fel, akik így ingyen nézhetik a show-t, az állam pedig azt mondja erre, hogy ez segíti az oktatási rendszert, ezért ők meg támogatást adnak az előadásokat szervező lapoknak.

magyarnarancs.hu: Manapság az újságírók iránti bizalom nem túl nagy, rengeteg álhír terjed az interneten, a közösségi médiában. A live journalism műfaja mennyire alkalmas ennek a leküzdésére?

JM: Az egyik finn újságíró készített egy tanulmányt, amiben a nemzetközi live journalism show-kat vizsgálta és arra jutott, hogy a műsorok sikerének egyik kulcsa az átláthatóság. Az emberek szeretnék átlátni, hogyan dolgoznak az újságírók. Valóban van egy erős bizalomvesztés manapság, rengeteg az álhír, nehéz köztük kiigazodni. Ezért amikor látja a közönség az újságírókat, hallják a sztorijaikat, akkor jobban megértik, hogyan dolgoznak, milyen módszereket használnak, átláthatóbb és érthetőbb lesz az egész. Ez sok embernek fontos.

magyarnarancs.hu: Említette, hogy a Reporter Slam mellett 2016-ban egy szatirikus blogot is elindított, amelyen a humor újságírás eszközeivel próbálja közelebb hozni az olvasókhoz a történeteket. Ez is tud működni, az emberek vevők a humor újságírásra?

JM: Igen, bár ez most egy kicsit háttérbe szorult a slamek mellett, kevés időm van rá. De a két projekt összefügg, ahogy a slameken, úgy a blogon is őrült sztorikat dolgozunk fel.  Szerintem az emberek egyszerűen jó sztorikat akarnak látni és hallani. Németországban van például egy nagyon sikeres tévéshow a ZDF-en, ahol a szórakoztatást oknyomozással ötvözik. Péntek esténként van a műsoron, úgy 30 percig tart, van benne zene és az elején egy kis stand-up, majd nagyjából 20 percig egy oknyomozásról beszélnek. Néhány hete például publikáltak egy sztorit egy híres német influenszerről, akinek több cége van, és kiderült, hogy gyártatott egy csomó maszkot nagyon olcsón Bangladesben, majd úgy adta el, mintha drágán gyártott, nagyon jó minőségű európai maszkok lennének. Egy rakás pénzt kaszált vele. Erről a sztoriról beszéltek a műsorban és írtak egy dalt is az influenszerről meg a viselt dolgairól. Nagyon sikeres volt. Ez is egy módja annak, hogy fontos információkat jutassunk el az emberekhez.

magyarnarancs.hu: Nem gondolja, hogy a szórakoztató vonal levon az újságírás komolyságából, az újságírói munka értékéből?

JM: A show-k sikerei azt mutatják, hogy ez nem így van. Nagyon jól működik, ha kombináljuk a komoly munkát, a fontos információkat a szórakoztatással, az emberek értékelik ezt a műfajt. Nem akar mindig mindenki komoly lenni, az emberek szeretnek szórakozni és nevetni.

A Reporter Slam június 10-én 19:30-kor Balatonfüreden a Magyar Fordítóházban, június 11-én szombaton 19:30-kor pedig a Corvin Dumaszínházban mutatkozik be.

(Címlapképünkön Jochen Markett. Fotó: Andi Weiland | Reporter Slam 〈www.facebook.com/reporterslam/  www.facebook.com/andiweiland.de〉)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk