Egy nagy író, aki – ha már televíziós kultúrában élünk – az újságpapír és a könyvoldalak használata után immár jó ideje kizárólag sorozatokban gondolkodik. Ellenben ma sem forgatókönyvírókkal versenyez – hiszen a Drót vagy a Treme a nagyregények komplex totalitását ültette át a tévébe, amivel Simon sokkal inkább Balzac, mint, mondjuk, Paul Schrader ágán fészkelte el magát.
Legújabb műve, a Mutassatok egy hőst újfent igazi mesterdarab: mindössze hat epizódban képes megmutatni egy rendkívül összetett probléma megannyi árnyalatát, és közben sem a kor-, sem a hangulatfestéssel nem marad adós, ahogy nem feledkezik meg a nézők minőségi szórakoztatásának nemes feladatáról sem (a rég nem látott középmezőny – Winona Ryder, James Belushi – és napjaink csillaga, Oscar Isaac egyaránt a temperált amerikai színjátszás maximumát hozza). Híven a simoni előzményekhez, ezúttal is egy olyan kisközösség mindennapjaiba érkezünk, amelynek meghatározó életténye a faji megosztottság. 1987-ben Yonkers városa jelentős deszegregációs projektbe kezdene, ha a fehér lakosság és az ő politikai követei megengednék, hogy nincstelen feketék lépjék át a középosztály birodalmának küszöbét. A sorozat mindkét fél érveit bemutatja, és igen nagy gondolati szabadságot enged a nézőnek, miközben szó sincs arról, hogy alkotói ne állnának oda sziklaszilárdan valahová. A Mutassatok egy hőst így nem a langyos politikai korrektség, hanem a forró racionalitás művészi győzelme a babonák és észérvek örök párharcában.
Az HBO műsorán
