tévéSmaci

Ott a cápa!

  • tévésmaci
  • 2015. július 12.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché vízre szálltak, először kicsit tanácstalannak mutatták magukat. Az egész úgy kezdődött, hogy nyertek egy rocsót (korabeli mozaikszó, a rohamcsónak kifejezés egyszerűsített formája). Benga volt, röccent, mint az állat, indult pöccre, csak persze zabálta a mo­talkót. Valamit kellett kezdeni vele. Sztupa kész tervvel érkezett a partra, de óvatosan kezdte: vízi mentők vannak dögivel, ott nincs pálya. Vízi rendőr meg hát ugye… nem is folytatta, hisz rá sem kellett néznie, tudta pontosan, mi van Troché arcára írva. Legyünk vízi tűzoltók! ­Troché nem nevetett, inkább aggodalmasnak tűnt a tekintete. Ne hamarkodd el a választ, mondta Sztupa, beszéljük meg. Troché tárgyilagos hangon válaszolt, tudod, a tűz és a víz, izé, ellentétek. A tüzes vízről még nem hallott fehér testvérem? Troché meghajolt az érvelés előtt, legyünk vízi tűzoltók. Annak rendje és módja szerint beadták az egyesületalapításhoz szükséges dokumentumokat. A tanácsnál az utolsó lóti-futi ügyintéző is betegre röhögte magát, hogy ki hallott már ilyet, vízi tűzoltó, amikor a víz eleve eloltja a tüzet, de bizony a beadvány az utolsó morzsáig megfelelt a törvény betűjének, s megjött fölülről is a kellő hátszél, így elég gyorsan bejegyezték a Wasser Fire Síkvízi Tűz­őrző Kezdeményezés nevű lakossági egyletet. Sztupa és Troché tűzpiros zománcfestékkel festették le a rocsót, s béreltek egy kikötői helyet Esztergom alatt, a csonkahíd lábánál. Tényleg, még a túloldalról is rajtuk kacagtak a csehszlovákok, amikor a 26-os szelvényben, Bogdánynál felborult egy román felségjel alatt hajózó uszály, a fedélzetén több száz tonna – kétes eredetű, s még kétesebb szavatossági idejű – étolajrakománnyal. Állítólag aknára futottak, de a hírzárlat miatt ez csak pletyka volt inkább. Az viszont tény, hogy a baleset következtében kigyulladt a folyó felszínén úszó terjedelmes étolajfolt, s azon sincsen mit szépíteni, hogy égett a Duna. Na, ki ért a helyszínre elsőnek? Ki fékezte meg a vörös kakast? Nem kell mondanom. S még a halpusztulás sem volt katasztrofálisnak mondható, hisz a horgászok a forró étolaj miatt eleve sült halként fogták ki a pontyokat. De mit ad a tévé?

Szombaton (13-án) a Duna Tv este fél tízkor vetíti a Római vakációt, amire persze mondhatjuk azt, hogy na de ebben a melegben, megőrültél? Csak mivel a film fekete-fehér, ezért nem is olyan feltűnő benne a hőség. Mert ez már csak ilyen fekete-fehér nap, lesz egy tavalyi brit film is ebben a tónusban, negyed kilenctől megy a Cinemaxon, az a címe, hogy Dylan Thomas Amerikában. Itt meg jöhetünk azzal, hogy ment megkeresztelni a kis Robert Allent a Zimmerman családhoz, vagy felidézhetjük a Lenin Lengyelországban című híres festményt, de inkább ugorgyunk’.

Vasárnap hármas nap: a Három fölösleges férfi kockáin Alain Delon öldököl este tíz után a Dunán. A Coolon háromnegyed kilenctől nyomott Három testőrben pedig ugyancsak vérszomjas franciák hányják kardélre egymást, Athosz és Ethosz, asszem, bár ez csak kettő. Talán Kakthusz? Nem, Cannabis! Egy mindenkiért, mindenki egyetért!

Hétfőn este nyolckor a Cinemaxon Steve McQueen lép fel A vadászban. Az 1980-ban készült műben Eli Wallachhal kell megküzdenie, ami sosem egyszerű feladat.

Szerdán Alain Delon haverja, Lino Ventura szabja méretre dél felé a Cinemaxon a retró fransziásokat, mint a cím is mutatja: Agyő, haver! S ha éjszakára is benne ragadunk a franciákban, És Isten megteremté a nőt a Film Mánián, nagy baj nem lehet.

Csütörtökön Alain Delon visszatér ölni a Dunára este kilencre, Egy zsaru bőréért. De az HBO-n éjjel háromnegyed kettőkor kezdő Bombanőt csak azért írom ide, mert ez a bombanők hete volt, remélem, feltűnt: Audrey Hepburn, Kelly Reilly, Dalida Di Lazzaro, Milla Jovovich, az isteni Bardot, Anne Parillaud, Bo Derek, Julie Andrews… előtte azonban Kathryn Harrold végzett, de rá csak én emlékszem. Tévézni persze vele se könnyű.

 

Helyesbítés: a múlt héten Fassbinder éveit megtoldottam öttel, Biberkopf nevét meg egy „e” betűvel. Röstellem.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.