Tévé

Rezsiflex forte

Vakkomondor

Interaktív

Kezdetben vala a Parabola: a bejátszásokkal, képi poénokkal, összevágott anyagokkal megspékelt humoros kommentár tévés műfaját e műsor hosszú szériája révén szokta és szerette meg a hetvenes-nyolcvanas évek hazai közönsége.

Azóta sokféleképpen próbálták hasznosítani ezt a zsánert, önálló műsorban, bukott vagy sikeres show-műsorok állandó panelje gyanánt, s persze időközben megismerhettük a külföldi mintákat is. Így hát színéről és visszájáról is többszörösen észbe vehettük már a műfaj két nagy, pontosabban egy örök és egy korszakos buktatóját: a műsorvezetői/narrátori szerep hitelességét-hiteltelenségét, illetve az internetes poén- és mémgyártás gyilkos konkurenciáját. Vagyis ma az ilyen műsornak szellemesebbnek és/vagy gyorsabbnak kell lennie az internet népénél (ami eleve lehetetlennek tűnik), továbbá rendelkeznie kell egy olyan tévés személyiséggel, akiről hellyel-közzel elhihető, hogy csak úgy dőlnek a fejéből a jobbnál jobb ötletek.

Egy évada az ATV-n is fut egy ilyen – szinte reménytelen – vállalkozás, s e „humorba fojtott politikai show” arcának, pontosabban „megmondó emberének” Beleznay Endrét választották. Aki szerencsétlenségére látta annak idején a Szőke kóla című filmet, alighanem már érti is, mi a Vakkomondor első számú gyengéje. Ám a többieknek illendő jeleznünk: Beleznay a színészet és a humoristalét közötti senki földjén működik, kevéssé markáns és még kevésbé eredeti fazonnak mutatkozva. Így aztán kommentárjait, fel- és lekonferálásait is derűs és harsány személytelenséggel végzi el, s még előadói egyéniségének enyhén irritáló jellege sem képes érdemben átszínezni mondandóját. Ami persze csak még föltűnőbbé teszi a műsor másik, ugyancsak sorsdöntő fogyatékosságát: az adásokban előhordott és előnevetett képi és verbális humor (fél)amatőr voltát.

Merthogy hiába ellenzéki, mi több, kormányellenes a Vakkomondor, ha a poénjai üresben forognak, vagy legjobb esetben a távolból követik le az internetes mémmesterek munkáit. A hajdani humorfesztiválok selejtezőit idéző poénkezdemények sorjáznak elénk (pl. a hold – föld szavak mechanikus fölcserélése, kínos vizualitású álreklám a Rezsiflex forte duóról…), s természetesen előkerül minden műsorok obligát mélypontja, az „utca emberének” megviccelése is. A járókelőknek hol a kötelező meccslátogatás törvénybe iktatásáról, hol a tévénézőkre is kiterjesztett reklámadóról kellene véleményt mondaniuk, ami maga a csőd, hiszen a megkérdezettek vagy fölháborodnak a kamun, vagy szimplán nem hisznek a kérdezőnek – azonban a tévénéző mindkét esetben legfeljebb a műsorkészítői zsákutca mélyére láthat rá.

Egy-két sikerültebb vagy formásabb ötlet persze még így is kipörög néhány hónap leforgása alatt, s olyikból még visszatérő bejátszás is válik, mint jelesül abból a jótékonysági reklámból, amelynek szlogenje: „sztárok esznek az éhezőkért”. Ám mindez még göngyölítve is nagyon kevés. Ennyi szellemességgel vajmi nehéz lenne bárkit vagy bármit is „humorba fojtani”.

ATV, június 6.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.