tévéSmaci

Róka fut a réten

  • tévésmaci
  • 2019. április 28.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché lenn álltak a révnél, már látszott az úszódaru. Egy kicsi, mokány hajó kepesztett vele felfelé az árral szemben, sokáig csak azt látták, ahogy kibukkan a folyó kanyarulatában, végtelennek tűnő percek, az is lehet, hogy órák teltek el, mire megjelent mögötte az a nagy monstrum. Rögtön felismerte mindenki, nem is csak a szokásos tettesek, akik mindig a révnél lebzseltek, de valahogy ma úgy összesűrűsödött a népség odalent, idegenek, szimpla kompra váró turisták, piacozók, egyenruhások, egy rakás szaki lecsúszott cájgnadrágban, sörrel a kézben meg a füles szatyorban. És igen, napfürdőzők is voltak, becsukott szemmel, levetett napszemüveggel tartották a képüket a Nap felé, mintha a daru nem is közeledne, sőt, a világon sem lenne, de annyira nem, hogy nekik az sem számított, hogy túlról elindult a komp, akar a fene átmenni, bánja a fene, hogy itt nemsokára megépül a híd, s akkor a révész elhúzhat a búsba, nyugdíjba vagy valahová, ahol még ezek a nevetséges kisipari módszerek vannak divatban. Bár ilyenek mindig lesznek, mert ha mindenhová hidakat építenénk, akkor egyszerűen befednénk a folyókat, s az nyilván marhaság lenne, a halak búskomorságot kapnának a sötétben. De ha valaki jól megfigyelte a napfürdőzőket, könnyen csaláson kaphatta őket. Le van sumva a szem, de olykor azért kisandít, pont arra, ahonnan a terhe alatt nyögve, szitkozódva, morogva küszködő hajó jön. Mindez persze még nem hallatszott, a nyögés, a szitok, de olyan jól el lehetett képzelni, hogy annál több nem is kellett. Troché nem figyelt a napfürdőzőkre, neki a szokásos faszik, akik tegnap is, a múlt héten is itt peneltek, azok voltak a gyanúsak, csendesebbek voltak, tétovák.

Pénteken (29-én) egzotikus csemegéket vehet magához az ekrán barátja, amilyen például este a Dunán már a hülye címével is feltűnést keltő lengyel romkom, a Szinglik bolygója. S akkor hagyjuk is a cím keltette sötét allúziókat: a mű természetesen a macsizimó megjuhászodásáról szól. Tizenegy után jelentősebb verseny bontakozik ki a Paramount Channel és az HBO 2 között: előbbi az Arachnophobia – Pókiszony című 1990-es remekművel kedveskedik, az utóbbi meg egy színigaz történeten alapuló norvég próbálkozással, A király választásával. A pókokkal érthető módon John Goodman, Jeff Daniels és Julian Sands küzd meg, a szegény király (ezt a vonalat még folytatjuk) viszont abból választhat, hogy feladja-e Oslót vagy meghal. Ennek fényében megértek mindenkit, aki inkább a nagyjából ugyanilyenkor kezdődő Szárnyas fejvadászt választja a Film+-on. Az eredetiről van szó, tehát lesz lófaszozás benne, Olmost állítólag Olmossynak hívták, amikor magyar volt. Szerencsére Bud Spencer még mindig magyar, úh. mindenki megnézheti kilenckor az AMC-n az Akik csizmában halnak meg c. marhaságot nevezett Spencerrel és Ferenc Hillel (vajon ő is kap majd szobrot Pesten?).

Szombaton a beígért szegény király tematikában maga Lear lép elénk este tíz után a Cinemax2-n, sajnos Sir Anthony Hopkins tavalyi megformálásában, de a játszótársai (Jim Carter, Jim Broadbent, Tobias Menzies, Christopher Eccleston) mindenért kárpótolnak nyilván. A három a kislány meg a mindennél is többért: Emily Watson, Florence Pugh és Emma Thompson. De miattuk is csak egy kicsit szabad tévézni, úgy fél szemmel.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.