Amikor Sztupa és Troché lenn álltak a révnél, már látszott az úszódaru. Egy kicsi, mokány hajó kepesztett vele felfelé az árral szemben, sokáig csak azt látták, ahogy kibukkan a folyó kanyarulatában, végtelennek tűnő percek, az is lehet, hogy órák teltek el, mire megjelent mögötte az a nagy monstrum. Rögtön felismerte mindenki, nem is csak a szokásos tettesek, akik mindig a révnél lebzseltek, de valahogy ma úgy összesűrűsödött a népség odalent, idegenek, szimpla kompra váró turisták, piacozók, egyenruhások, egy rakás szaki lecsúszott cájgnadrágban, sörrel a kézben meg a füles szatyorban. És igen, napfürdőzők is voltak, becsukott szemmel, levetett napszemüveggel tartották a képüket a Nap felé, mintha a daru nem is közeledne, sőt, a világon sem lenne, de annyira nem, hogy nekik az sem számított, hogy túlról elindult a komp, akar a fene átmenni, bánja a fene, hogy itt nemsokára megépül a híd, s akkor a révész elhúzhat a búsba, nyugdíjba vagy valahová, ahol még ezek a nevetséges kisipari módszerek vannak divatban. Bár ilyenek mindig lesznek, mert ha mindenhová hidakat építenénk, akkor egyszerűen befednénk a folyókat, s az nyilván marhaság lenne, a halak búskomorságot kapnának a sötétben. De ha valaki jól megfigyelte a napfürdőzőket, könnyen csaláson kaphatta őket. Le van sumva a szem, de olykor azért kisandít, pont arra, ahonnan a terhe alatt nyögve, szitkozódva, morogva küszködő hajó jön. Mindez persze még nem hallatszott, a nyögés, a szitok, de olyan jól el lehetett képzelni, hogy annál több nem is kellett. Troché nem figyelt a napfürdőzőkre, neki a szokásos faszik, akik tegnap is, a múlt héten is itt peneltek, azok voltak a gyanúsak, csendesebbek voltak, tétovák.
Pénteken (29-én) egzotikus csemegéket vehet magához az ekrán barátja, amilyen például este a Dunán már a hülye címével is feltűnést keltő lengyel romkom, a Szinglik bolygója. S akkor hagyjuk is a cím keltette sötét allúziókat: a mű természetesen a macsizimó megjuhászodásáról szól. Tizenegy után jelentősebb verseny bontakozik ki a Paramount Channel és az HBO 2 között: előbbi az Arachnophobia – Pókiszony című 1990-es remekművel kedveskedik, az utóbbi meg egy színigaz történeten alapuló norvég próbálkozással, A király választásával. A pókokkal érthető módon John Goodman, Jeff Daniels és Julian Sands küzd meg, a szegény király (ezt a vonalat még folytatjuk) viszont abból választhat, hogy feladja-e Oslót vagy meghal. Ennek fényében megértek mindenkit, aki inkább a nagyjából ugyanilyenkor kezdődő Szárnyas fejvadászt választja a Film+-on. Az eredetiről van szó, tehát lesz lófaszozás benne, Olmost állítólag Olmossynak hívták, amikor magyar volt. Szerencsére Bud Spencer még mindig magyar, úh. mindenki megnézheti kilenckor az AMC-n az Akik csizmában halnak meg c. marhaságot nevezett Spencerrel és Ferenc Hillel (vajon ő is kap majd szobrot Pesten?).
Szombaton a beígért szegény király tematikában maga Lear lép elénk este tíz után a Cinemax2-n, sajnos Sir Anthony Hopkins tavalyi megformálásában, de a játszótársai (Jim Carter, Jim Broadbent, Tobias Menzies, Christopher Eccleston) mindenért kárpótolnak nyilván. A három a kislány meg a mindennél is többért: Emily Watson, Florence Pugh és Emma Thompson. De miattuk is csak egy kicsit szabad tévézni, úgy fél szemmel.
