Rádiójáték

Szántó T. Gábor: Kafka macskái

Interaktív

Nehéz azt mondani, hogy kortárs rádiójáték. Óhatatlanul érezzük, van ebben valami para­doxon. Pedig, ha belegondolunk, hangoskönyvek hada hódított nem is olyan rég. Erre gondolva nem kellene temetni a műfajt, mert igazán szolgálhat még meglepetésekkel (erről bővebben lásd: Játszani is engedd!, Magyar Narancs, 2013. már­cius 21.).

A Kafka macskái esetében, mondjuk, éppen nem szolgál, de önmagában az ötlet: kortárs regényt közreadni tényleg rádiószínházi módon – nem szimpla felolvasásként –, szinte halált megvető bátorságra vall. Akkor is, ha egy klasszikus adaptációt kapunk a rendezőtől, Surányi Andrástól. Szántó T. Gábor regénye persze jól kihasználható alapot ad: a regényíró országokon, archívumokon és nőkön keresztül nyomoz Kafka életrajza után; mindeközben saját idegenségérzetét és identitáskeresésének problémáit próbálja feloldani. (A könyvről 2014. augusztus 28-i számunkban jelentettünk meg kritikát, korábban, június 5-én pedig egy részletet is közöltünk a regényből – a szerk.) Az önmagát kutató elbeszélő magabiztosan, E/1-ben elmélkedik, miközben töredékként feltűnik Kafka hol ismert, hol fiktív életrajzának egy-egy dokumentuma. A két narráció ügyesen megoldott párhuzamát nem túl sok, ám karakteres mellékszereplő kíséri. Ennek ellenére a két egyórás rész nem mindig hagyja, hogy a regény történetvezetését megérezzük. Néhol döcögős lesz, figyelmünk is el-elkalandozik. De azért rádiójáték ez a javából – nem csak a történettel és a szereplőkkel dolgozik: igyekszik ugyanis a zenei betéteket nem csupán aláfestésként, hanem narratív elemként használni, ami általában jól is sikerül. A hanghatások sem túlerőltetettek vagy túlstilizáltak; tulajdonképpen gördülékeny és jól befogadható mű ez mindazoknak, akik rá- vagy visszaszoknának a műfajra.

MR-1 – Kossuth rádió, augusztus 22–23.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.