tévéSmaci

Táplálkozott a rókával

  • tévésmaci
  • 2016. december 10.

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché rendezték a dolgokat, Sztupa összekevert mindent. Én vagyok Troché, mondta, majd úgy folytatta – Trochéra, az igazi Trochéra bökve –, hogy te meg Ómafa. De hát én Troché vagyok, szalad ki hirtelen Troché száján, de Sztupa csak nevetett: én vagyok Troché. De Sztupa, értsd már meg, hogy én vagyok Troché, próbálkozott még egyszer Troché, s hogy nyomatékot adjon szavainak, jobb kezének ujjait szorosan összepréselte, mint aki mind az öt ujjával alulról bele akar csípni a levegőbe, úgy lengette Sztupa orra előtt: értsd már meg, hogy én vagyok Troché! Sztupa kacagott, te Ómafa vagy, én vagyok Troché, kész, vége! Troché kétségbeesésében Ómafához fordult. Ómafa, Ómafaaaa, gyere! Ómafa még összehajtott ezt-azt, de aztán jött. Sztupa összekever mindent, mondta neki Troché. Szia Sztupa, mondta neki Sztupa (mármint az igazi Sztupa az igazi Ómafának). Troché (mármint az igazi) erre megismételte az igazi Ómafának: mindent összekever. És röhög, nézd, röhög! Sztupa már nem nevetett, csak felemelt egy almát az asztalról, s Troché felé nyújtotta: paradics, kérsz paradicst, Ómafa? Ómafa közbevágott, kérek paradicst. De Sztupa tettetett mogorvasággal azt mondta neki, hogy nem téged kérdeztelek, Sztupa! Troché még erre sem adta fel: az nem paradics, az alma, Sztupa! Kicsit hezitált, hozzátegye-e még, hogy értsd meg, de abban már ő sem bízott annyira, ezért inkább annyit fűzött csak hozzá, hogy én nem Ómafa vagyok, hanem Troché. Ómafa, mondd meg neki te is, hogy én Troché vagyok! Ómafa megmondta: ő Troché. De Sztupa nem tágított, ő Ómafa. De Ómafát sem abból a fából faragták, amelyik könnyen feladja. Hülye vagy, Sztupa, mondotta, majd hozzátette Trochéra mutatva, ő Troché. Én Ómafa vagyok, bökött önkeblére, te meg Sztupa. Aha, értem, mondta erre Sztupa. Te vagy Sztupa, ő Ómafa, én meg Troché, de hát ezt mondtam eddig is! Ezt mondtad, de nem így van, mindent összekeversz, ezt már a hamis Ómafa, vagyis az igazi Troché mondta az igazi Sztupának, tehát a hamis Trochénak. És az almát is összekevered a paradiccsal. Sztupa rápillantott az almára, de volt mellette paradics is, úgyhogy akár össze is keverhette volna őket, pirosak voltak és biók, csak hát az egyik nagyon alma volt, a másik meg nagyon paradics, amit az igazi Troché is a magáénak vallott, azt mondta rá, paradicsom.

Pénteken (11-én) este kilenckor a Film Cafén Alan Rickman rendezői életművének egyik méltán feledett, ám annál látványosabb opusa kezdődik, A virág románca. Persze, ez is arról szól, mint az összes ilyen, hogy valaki préselni akarja Virágot, de ha a Napkirály tájépítészei keverednek szerelmi kalamajkába Kate Winslettel, az mégiscsak más dolog, mintha a Tájkirály (helyesen nyilván thai király) napépítészei­vel fordulna ilyesmi elő. Szerencsére csak ötvenöt percig kell nézni, mert akkor az M3-ra befutnak Platonov szerelmei, még a hatvanas évek végéről egy méltán csehovi tévéjáték keretein belül, igazolandó, hogy Darvas Ivánba is szorult egy adag napkirályság, mert olyan szerelmei vannak, amiről egy tájépítész álmodni sem merhet, Tordai Teri, Bara Margit vagy Drahota Andrea, hogy Szofja Jegorovnát már ne is említsük. De említettük, ő a Tordai.

Szombaton ugyanitt fél órával előbb kapcsoljuk a Lada gyárat: Egészséges erotika. Délután ötkor volt a Coolon egy miszterbínes Maigret, éppen csapdát állított, sikerült elkerülnünk. Alkalmasint ma egész nap olyan filmek mennek, mint egész héten, nézhetők, de sehol egy dög bennük, ezért inkább csak úgy felsorolom őket. Superfantozzi, Rob Roy, Dzsentlemanus, Dutyi dili (ez még csak-csak), A Római Birodalom bukása (én egyszer láttam A Római Birodalom bukósisakját is!), Egy kincskereső Mexikóban (naná, majd Kőbánya-hizlalón!).

Vasárnap sem csap be a villám, az M3 este hét után Robert Redforddal adja A nagy Gatsbyt. Utána jön Totó, Peppino és az édes élet. A Film+-on pedig brixtoni kiscsákeszek mentik meg a bolygót a marslakóktól az Idegen arcokban. Ezért tényleg nem érdemes tévét tartani, sokat fogyaszt.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.