Csak készpénz kellett volna

  • Németh László keramikus
  • 2013. január 9.

Jelentés Gambiából

Volt még az iskola udvarában egy tyúkól, amit a belgák építettek, és vettek bele csirkéket is. Az igazgató ideje nagy részében ezek növekedését figyelte. A diákok nem kapnak ellátást, sőt tandíjat kell fizetniük. A csirkék egy részét az igazgató és családja megette, a többit pedig eladta.

Megérkezésem után rövidesen világossá vált számomra, hogy felesleges bútorokat terveznem: egyrészről mert vannak (1–4-es kép), másrészről pedig azért, mert ők maguk semmilyen erőfeszítésre nem hajlandók a cél érdekében, és ez hasonlóképpen igaz a játszótérre is. Ez abból világosan kiderült, hogy a hatodik napon az igazgató, Kadubah Bojang elém tett egy memorandumot, mondván, hogy ezt mindketten írjuk alá. Nem is lett volna vele semmi gond, ilyenek voltak benne, hogy törekszünk megismerni egymás kultúráját, országát, népét blablabla. Igen ám, de a negyedik pontban az állt, hogy segítek az iskola fenntartásában, és innentől kezdve én fizetem a tanárok bérét. Hiába leveleztük le, hogy én a tudásomat és a munkaerőmet tudom felajánlani segítségül, (még külön rá is kérdeztem, hogy a repülőjegyen kívül lesz-e valami pluszköltségem, amire azt válaszolta, hogy nem, semmi egyebet nem kell fizetnem). Mégis azt az illúziót kergette, hogy fizetni is fogok. Miután kiábrándítottam ebből, mondván, hogy én nem tudok fizetni, és különben sem erről volt szó, mondta, hogy semmi baj, hiszen ez nem egy honvédség vagy valami ilyesmi, és majd átfogalmazza.

2-es kép


2-es kép

Fotó: Németh László

Szóval, innentől kezdve nem nagyon érdekelte az ottani tevékenységem. A memorandumról pedig soha többé nem esett szó. Viszont elejtett szavakból, megjegyzésekből mindig lehetett érezni, hogy arra számítanak, csak-csak fogok fizetni. Úgy éreztem, semmi mást nem tekintenek igazi segítségnek, csak a készpénzt. Gondoltam, a stúdiót azért létrehozom, ha már elutaztam ilyen messzire.

A bejegyzés összes fotója egyben az alábbi galériában látható:

Az iskolához nagy udvar tartozott egy csomó árnyas mangófával, melyek éppen rogyásig voltak gyümölccsel (5–8-as kép). Ennek ellenére a két takarítónő nejlonzacskóba csomagolt cukros üdítőt árult a gyerekeknek, valamint liszt és víz keverékét olajban kisütve (9–10-es kép).

7-es kép


7-es kép

Fotó: Németh László

Ezenkívül volt még az udvarban egy tyúkól, amit a belgák építettek, és vettek bele csirkéket is (11–12-es kép). Az igazgató ideje nagy részében ezek növekedését figyelte, az ól ablakánál ücsörgött és bámult befelé. Ebben az iskolában a diákok nem kapnak ellátást, sőt tandíjat kell fizetniük. A csirkék egy részét Kadubah és családja megette, a többit pedig eladta. Hasonló a helyzet a banánültetvénnyel is, ami azért tud szépen teremni, mert angol pénzből fúrtak egy kutat, ami napelem segítségével folyamatosan ellátja őket vízzel (13–15-ös kép). A lakosság egy része is innen viszi a vizet, mi is idejártunk (16-os kép).

16-os kép


16-os kép

Fotó: Németh László

A gyerekek viszont láthatóan jól érzik magukat. Rózsaszín-fehér kockás egyenruhájukban hasonló ugróiskolát játszanak a szünetekben, mint a mieink itthon (17–18-as kép).

18-as kép


18-as kép

Fotó: Németh László

 

 

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.