A pelikán

  • Németh László keramikus
  • 2013. február 16.

Jelentés Gambiából

Egy napon házigazdám, Saikou Bojang izgatottan érkezett haza reggeli bevásárlásából, és mondta, hogy menjek vele, mert valaki fogott egy pelikánt, és le kellene fényképeznem. Kaptam a gépem és már indultunk is, útközben mesélte, hogy az előző napon ismerőseinek a folyóparton hálóval sikerült fogságba ejteni az ominózus madarat. Mikor beléptem az udvarba, a pelikán tényleg ott volt. Egy ajtó nélküli ól bejáratában ácsorgott (1-es kép),

1-es kép


1-es kép

Fotó: Németh László

és azért nem repült el, mert az udvar túl kicsi volt ahhoz, hogy kifutópályaként is tudjon funkcionálni, a helyből felszálláshoz pedig a madár volt túl nagy és nehéz. Rövid üdvözlés után (ami azért nem annyira rövid, ugyanis minden alkalommal, amikor találkozunk valakivel, a következőket kell kántálni:

– ádimbárá

– szumolle

– bébigyé

– kortanente

– tánánte

– jó vagy há,

persze ez fonetikusan van, mert mandinkául nem tudom, hogy kell írni, nagyjából a család, gyerekek hogylétéről szól) a család egyik négy-öt éves fiúgyermeke készségesen hozzálátott, megítélése szerint a legelőnyösebb pozitúrába beállítani a pelikánt, azaz a csőrénél fogva kihúzta az ólból (2-es kép),

2-es kép


2-es kép

Fotó: Németh László

és egészen az udvar közepéig vonszolta, amit viszonylag békésen tűrt. Mondanom sem kell, hogy jó fotót az előkészületek alatt lehetett készíteni, de azért lefényképeztem beállítás után is (3-as kép). Végül pedig azt is megmutatták, hogy hogyan eszik a pelikán, így (4-es kép).

3-as kép


3-as kép

Fotó: Németh László

4-es kép


4-es kép

Fotó: Németh László

5-ös kép


5-ös kép

Fotó: Németh László

A háziak nagyon hálásak voltak, nem győzték köszönni, hogy elmentem hozzájuk meg minden, hogy miért, azt persze nem tudom, hiszen a fotókat nem látták, és valószínűleg nem is fogják látni soha. Na mindegy, távoztunk. Az utcán pedig a következő különös kép fogadott bennünket (5-ös kép). Egy a sárban fejre állított szekrény, melyben gyerekek ücsörögnek és egy férfi támaszkodik neki. Az nagyon valószínű, hogy nem teherfuvarozóra várnak, mert az elég ritka errefelé.

Ja, a pelikánt néhány nappal később megették, vége.

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.