A pelikán

  • Németh László keramikus
  • 2013. február 16.

Jelentés Gambiából

Egy napon házigazdám, Saikou Bojang izgatottan érkezett haza reggeli bevásárlásából, és mondta, hogy menjek vele, mert valaki fogott egy pelikánt, és le kellene fényképeznem. Kaptam a gépem és már indultunk is, útközben mesélte, hogy az előző napon ismerőseinek a folyóparton hálóval sikerült fogságba ejteni az ominózus madarat. Mikor beléptem az udvarba, a pelikán tényleg ott volt. Egy ajtó nélküli ól bejáratában ácsorgott (1-es kép),

1-es kép


1-es kép

Fotó: Németh László

és azért nem repült el, mert az udvar túl kicsi volt ahhoz, hogy kifutópályaként is tudjon funkcionálni, a helyből felszálláshoz pedig a madár volt túl nagy és nehéz. Rövid üdvözlés után (ami azért nem annyira rövid, ugyanis minden alkalommal, amikor találkozunk valakivel, a következőket kell kántálni:

– ádimbárá

– szumolle

– bébigyé

– kortanente

– tánánte

– jó vagy há,

persze ez fonetikusan van, mert mandinkául nem tudom, hogy kell írni, nagyjából a család, gyerekek hogylétéről szól) a család egyik négy-öt éves fiúgyermeke készségesen hozzálátott, megítélése szerint a legelőnyösebb pozitúrába beállítani a pelikánt, azaz a csőrénél fogva kihúzta az ólból (2-es kép),

2-es kép


2-es kép

Fotó: Németh László

és egészen az udvar közepéig vonszolta, amit viszonylag békésen tűrt. Mondanom sem kell, hogy jó fotót az előkészületek alatt lehetett készíteni, de azért lefényképeztem beállítás után is (3-as kép). Végül pedig azt is megmutatták, hogy hogyan eszik a pelikán, így (4-es kép).

3-as kép


3-as kép

Fotó: Németh László

4-es kép


4-es kép

Fotó: Németh László

5-ös kép


5-ös kép

Fotó: Németh László

A háziak nagyon hálásak voltak, nem győzték köszönni, hogy elmentem hozzájuk meg minden, hogy miért, azt persze nem tudom, hiszen a fotókat nem látták, és valószínűleg nem is fogják látni soha. Na mindegy, távoztunk. Az utcán pedig a következő különös kép fogadott bennünket (5-ös kép). Egy a sárban fejre állított szekrény, melyben gyerekek ücsörögnek és egy férfi támaszkodik neki. Az nagyon valószínű, hogy nem teherfuvarozóra várnak, mert az elég ritka errefelé.

Ja, a pelikánt néhány nappal később megették, vége.

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.