A pelikán

  • Németh László keramikus
  • 2013. február 16.

Jelentés Gambiából

Egy napon házigazdám, Saikou Bojang izgatottan érkezett haza reggeli bevásárlásából, és mondta, hogy menjek vele, mert valaki fogott egy pelikánt, és le kellene fényképeznem. Kaptam a gépem és már indultunk is, útközben mesélte, hogy az előző napon ismerőseinek a folyóparton hálóval sikerült fogságba ejteni az ominózus madarat. Mikor beléptem az udvarba, a pelikán tényleg ott volt. Egy ajtó nélküli ól bejáratában ácsorgott (1-es kép),

1-es kép


1-es kép

Fotó: Németh László

és azért nem repült el, mert az udvar túl kicsi volt ahhoz, hogy kifutópályaként is tudjon funkcionálni, a helyből felszálláshoz pedig a madár volt túl nagy és nehéz. Rövid üdvözlés után (ami azért nem annyira rövid, ugyanis minden alkalommal, amikor találkozunk valakivel, a következőket kell kántálni:

– ádimbárá

– szumolle

– bébigyé

– kortanente

– tánánte

– jó vagy há,

persze ez fonetikusan van, mert mandinkául nem tudom, hogy kell írni, nagyjából a család, gyerekek hogylétéről szól) a család egyik négy-öt éves fiúgyermeke készségesen hozzálátott, megítélése szerint a legelőnyösebb pozitúrába beállítani a pelikánt, azaz a csőrénél fogva kihúzta az ólból (2-es kép),

2-es kép


2-es kép

Fotó: Németh László

és egészen az udvar közepéig vonszolta, amit viszonylag békésen tűrt. Mondanom sem kell, hogy jó fotót az előkészületek alatt lehetett készíteni, de azért lefényképeztem beállítás után is (3-as kép). Végül pedig azt is megmutatták, hogy hogyan eszik a pelikán, így (4-es kép).

3-as kép


3-as kép

Fotó: Németh László

4-es kép


4-es kép

Fotó: Németh László

5-ös kép


5-ös kép

Fotó: Németh László

A háziak nagyon hálásak voltak, nem győzték köszönni, hogy elmentem hozzájuk meg minden, hogy miért, azt persze nem tudom, hiszen a fotókat nem látták, és valószínűleg nem is fogják látni soha. Na mindegy, távoztunk. Az utcán pedig a következő különös kép fogadott bennünket (5-ös kép). Egy a sárban fejre állított szekrény, melyben gyerekek ücsörögnek és egy férfi támaszkodik neki. Az nagyon valószínű, hogy nem teherfuvarozóra várnak, mert az elég ritka errefelé.

Ja, a pelikánt néhány nappal később megették, vége.

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.