Emberként viselkedni: Schmidt Mária és a zsidó viselkedés
D__AS20181023022_top_story_lead.jpg

Emberként viselkedni: Schmidt Mária és a zsidó viselkedés

  • Radnóti Zoltán
  • 2019. június 17.

Jó ez nekünk?

„Kisfiam, azt mondtam, viselkedjél!”

Az emberek viselkednek, ez hozzátartozik a társadalmi együttélés alapszabályaihoz. Persze, mindenki másként viselkedik, ahogy Terentius szállóigéje tartja: „Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi”.

Majdnem bármi belefér. De azért a viselkedés kultúrája mégiscsak bizonyos közösségen alapul, közös illemtudásunk szerint nem kéne, hogy beleférjen megmondani, ki viselkedik és ki nem „zsidóként”, hogyan kell „zsidóként viselkedni”. Hogy lehet-e a mumus, Soros György zsidó a nagyot nyilatkozó Schmidt Mária kritériumai szerint vagy nem. Szóval emberként, rendes emberként kéne viselkedni.

Időnként sikerül engem is meglepni, pedig néha azt hiszem, hogy már nem lehet. Most éppen Schmidt Mária mondott egy olyat, hogy talán nem csak én, de utólag még ő maga is meglepődött rajta.

A főigazgató asszony – ez eddig papírforma – megint beszólt a fél világnak, jól megkapta tőle Európa és a német nép, élükön Angela Merkkellel, hát most, egy ilyen jól sikerült Schmidt-interjú után főhet is a fejük,

nem lennénk most az imperialisták helyében.

Persze nem csak kritizált, hanem dicsért is, elsősorban Orbán Viktort és kormányát. Rendben.

false

Ez tulajdonképpen nem is lenne izgalmas, ezt tekinti valamiért történészi hivatásának, ennek él, és már megint nem tudott megfeledkezni a mumusról, Soros Györgyről sem.

„Régen” kötelező volt a tudományban és a művészetben is néha az úgynevezett „vörös farok”, azaz egy, a szöveg lényegétől független, de valamely elvárásnak megfelelő utolsó fejezet, vagy bekezdés, mivel a művek zárlatának tükrözniük kellett a domináns eszméket, ideológiai iránytűként. A főigazgató asszonynak Soros György az, akire a teljes elvi egyetértést demonstrálandó minden helyzetben hivatkozni szükséges.

Legutóbb, ebben az interjúban (Schmidt egy amerikai szélsőjobboldali, összeesküvés-elméleteket is előszeretettel terjesztő oldalnak nyilatkozott – a szerk.), az utolsó mondatban azt mondta,

hogy „az apját, Soros Tivadart katolikusként regisztrálták 1916-ban, miután hadifogságba esett. Nem tudom, hogy tényleg zsidó-e. Miért térne vissza a zsidó hitre valaki a ’30-as években? Soha nem viselkedett zsidóként, egy rejtély a számomra.” (I don’t know if he’s really Jewish. Why would you convert back to being Jewish in the 1930s? He never behaved like a Jew. He’s a mystery to me.)

Na, ez meglepő. Mert, kérem szépen, én eddig elég biztosan tudni véltem, hogy zsidó vagyok. Sőt, a családom szerint még viselkedni is tudok. A barátaim szerint időnként még rendes ember is vagyok, de hogy milyen az igazi zsidó viselkedés, amelytől Soros György hétpróbás bomlasztóként eltér, még nem sikerült megfejtenem.

Fogalmam sincsen, mit is jelent zsidóként viselkedni.

Sebaj, Schmidt Mária ezentúl majd útbaigazít, ha a német kultúrát már kiosztotta, kik az igazi zsidók és hogyan kell kiérdemelni, milyen viselkedéssel, hogy közéjük tartozzon az ember.

Nekem ez nagyon (nem) tetszik.

Mert úgy tűnik, az örökös főigazgató asszony szerint – és most előfordulhat az is, hogy sarkítok, de szándékosan teszem – kell lennie egy viselkedési kódexnek, amelyben le van írva: a zsidóknak így kell viselkednie, a nem zsidóknak meg amúgy.

Aki tudja, ki az igazi, a mélymagyar és ki lehet maximum híg vagy egyenesen jött-magyar és le is osztályozza honfitársait ezek szerint a kategóriák szerint, az előbb-utóbb zsidóságteljesítményt is elkezd majd mérni. Ha egy üzlet beindul. Kár volt ezt elkezdeni, de nem volna késő még gyorsan abbahagyni.

A Hír Tv Sajtóklubjában az EP-választások után hangzott el ez a mondat:

„Az ellenzéki szavazók azt a két ágens pártot tisztelték meg bizalmukkal, a DK-t és a Momentumot, aminek aztán az égvilágon semmi köze nincs ehhez az országhoz, nem is tudom milyen útlevél lapul a zsebükben, de élek a gyanúperrel, hogy nem magyar.”

Az örökös főigazgató asszony szerint így kell viselkednie (kommunikálnia) egy magyar honfitársunknak? Meg lehet mondania hozzávetőleg 900 ezer másik magyar képviselőiről, hogy ők valamilyen alapon nem elég magyarok? Magyarként viselkedik, aki ilyet beszél?

Igen, olyan magyarként, aki otrombán és igaztalanul megbántja honfitársai tömegeit.

Van nekem egy barátom, aki elmesélte az egyik felmenője élettörténetét.

Adott egy somogyi faluban élő parasztzsidó ember, Sok gyereke közül az egyik érzi, neki nem abban a közegben a helye.

Vonatra szállt, Budapestre ment, ahol előbb ügynökösködéssel, később kereskedéssel kereste a kenyerét.

Hol jobban, hol rosszabbul „ment a bolt”, de megyegetett…

Amikor Pestre ért, akkor nevet változtatott, de a vallását nem (ez fontos volt neki, bár nem volt egy sűrű templomjáró, ahogy a hazai zsidóság túlnyomó többsége). Amikor kitört az I. világháború, számára természetes volt, hogy a királyért és császárért katonának kell menni. Becsülettel végig is harcolta a háborút, ki is tüntették. Megkönnyezte, megsiratta a vereséget, Trianont és végig azt gondolta, hogy Horthy főméltóságú úr egy rendes magyar ember.

A zsidótörvények alatt is így vélekedett.

Tudott felmentést adni a kormányzónak, még a csillagos házban is. Az októberi proklamáció után az egyik környéken élő nyilas csúnya szavakkal illette Horthyt, mire az akkor már nem fiatal ember jól elverte ezért, mert mit képzel, hogy bántja a Főméltóságú urat.

Később ez a nyilas visszajött, immár nem egyedül és ezt a derék magyar zsidó embert úgy elverte, hogy nem sokkal később belehalt a sérüléseibe.

Miért történt mindez?

Biztosan azért, mert ez az ember nem tudta, hogy miként kell zsidóként viselkedni.

Mint annyi más ember sem tudta a hatszázezerből…

Már csak azt nem tudom, hogy ha tényleg közreműködik az örökös főigazgató asszony a majdani Sorsok Háza kialakításában, (mert erről ellentmondásos hírek érkeznek), akkor előírja-e majd a többi szereplőnek, hogy hogyan és miként kell zsidóként viselkedniük?

Netán ezzel külön is foglalkozik majd a kiállítóhely? Esetleg lesznek külön szobák is, ahol majd azokat mutatják be, akik zsidóként, sohasem viselkedtek zsidóként?

„Sorstalanság háza…”

Nem akarok „zsidó viselkedési” kódexet tanulmányozni!

Nem, nem és nem!

És ha Terentius-sal kezdtem, Adyval kell befejeznem!

fáj, hogy nem lehetek büszke arra,
Hogy ember vagyok.

A szerző a Bét Sálom zsinagóga vezető rabbija, a Budapesti Zsidó Hitközség Rabbisága igazgatója.

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.