Emberként viselkedni: Schmidt Mária és a zsidó viselkedés
D__AS20181023022_top_story_lead.jpg

Emberként viselkedni: Schmidt Mária és a zsidó viselkedés

  • Radnóti Zoltán
  • 2019. június 17.

Jó ez nekünk?

„Kisfiam, azt mondtam, viselkedjél!”

Az emberek viselkednek, ez hozzátartozik a társadalmi együttélés alapszabályaihoz. Persze, mindenki másként viselkedik, ahogy Terentius szállóigéje tartja: „Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi”.

Majdnem bármi belefér. De azért a viselkedés kultúrája mégiscsak bizonyos közösségen alapul, közös illemtudásunk szerint nem kéne, hogy beleférjen megmondani, ki viselkedik és ki nem „zsidóként”, hogyan kell „zsidóként viselkedni”. Hogy lehet-e a mumus, Soros György zsidó a nagyot nyilatkozó Schmidt Mária kritériumai szerint vagy nem. Szóval emberként, rendes emberként kéne viselkedni.

Időnként sikerül engem is meglepni, pedig néha azt hiszem, hogy már nem lehet. Most éppen Schmidt Mária mondott egy olyat, hogy talán nem csak én, de utólag még ő maga is meglepődött rajta.

A főigazgató asszony – ez eddig papírforma – megint beszólt a fél világnak, jól megkapta tőle Európa és a német nép, élükön Angela Merkkellel, hát most, egy ilyen jól sikerült Schmidt-interjú után főhet is a fejük,

nem lennénk most az imperialisták helyében.

Persze nem csak kritizált, hanem dicsért is, elsősorban Orbán Viktort és kormányát. Rendben.

false

Ez tulajdonképpen nem is lenne izgalmas, ezt tekinti valamiért történészi hivatásának, ennek él, és már megint nem tudott megfeledkezni a mumusról, Soros Györgyről sem.

„Régen” kötelező volt a tudományban és a művészetben is néha az úgynevezett „vörös farok”, azaz egy, a szöveg lényegétől független, de valamely elvárásnak megfelelő utolsó fejezet, vagy bekezdés, mivel a művek zárlatának tükrözniük kellett a domináns eszméket, ideológiai iránytűként. A főigazgató asszonynak Soros György az, akire a teljes elvi egyetértést demonstrálandó minden helyzetben hivatkozni szükséges.

Legutóbb, ebben az interjúban (Schmidt egy amerikai szélsőjobboldali, összeesküvés-elméleteket is előszeretettel terjesztő oldalnak nyilatkozott – a szerk.), az utolsó mondatban azt mondta,

hogy „az apját, Soros Tivadart katolikusként regisztrálták 1916-ban, miután hadifogságba esett. Nem tudom, hogy tényleg zsidó-e. Miért térne vissza a zsidó hitre valaki a ’30-as években? Soha nem viselkedett zsidóként, egy rejtély a számomra.” (I don’t know if he’s really Jewish. Why would you convert back to being Jewish in the 1930s? He never behaved like a Jew. He’s a mystery to me.)

Na, ez meglepő. Mert, kérem szépen, én eddig elég biztosan tudni véltem, hogy zsidó vagyok. Sőt, a családom szerint még viselkedni is tudok. A barátaim szerint időnként még rendes ember is vagyok, de hogy milyen az igazi zsidó viselkedés, amelytől Soros György hétpróbás bomlasztóként eltér, még nem sikerült megfejtenem.

Fogalmam sincsen, mit is jelent zsidóként viselkedni.

Sebaj, Schmidt Mária ezentúl majd útbaigazít, ha a német kultúrát már kiosztotta, kik az igazi zsidók és hogyan kell kiérdemelni, milyen viselkedéssel, hogy közéjük tartozzon az ember.

Nekem ez nagyon (nem) tetszik.

Mert úgy tűnik, az örökös főigazgató asszony szerint – és most előfordulhat az is, hogy sarkítok, de szándékosan teszem – kell lennie egy viselkedési kódexnek, amelyben le van írva: a zsidóknak így kell viselkednie, a nem zsidóknak meg amúgy.

Aki tudja, ki az igazi, a mélymagyar és ki lehet maximum híg vagy egyenesen jött-magyar és le is osztályozza honfitársait ezek szerint a kategóriák szerint, az előbb-utóbb zsidóságteljesítményt is elkezd majd mérni. Ha egy üzlet beindul. Kár volt ezt elkezdeni, de nem volna késő még gyorsan abbahagyni.

A Hír Tv Sajtóklubjában az EP-választások után hangzott el ez a mondat:

„Az ellenzéki szavazók azt a két ágens pártot tisztelték meg bizalmukkal, a DK-t és a Momentumot, aminek aztán az égvilágon semmi köze nincs ehhez az országhoz, nem is tudom milyen útlevél lapul a zsebükben, de élek a gyanúperrel, hogy nem magyar.”

Az örökös főigazgató asszony szerint így kell viselkednie (kommunikálnia) egy magyar honfitársunknak? Meg lehet mondania hozzávetőleg 900 ezer másik magyar képviselőiről, hogy ők valamilyen alapon nem elég magyarok? Magyarként viselkedik, aki ilyet beszél?

Igen, olyan magyarként, aki otrombán és igaztalanul megbántja honfitársai tömegeit.

Van nekem egy barátom, aki elmesélte az egyik felmenője élettörténetét.

Adott egy somogyi faluban élő parasztzsidó ember, Sok gyereke közül az egyik érzi, neki nem abban a közegben a helye.

Vonatra szállt, Budapestre ment, ahol előbb ügynökösködéssel, később kereskedéssel kereste a kenyerét.

Hol jobban, hol rosszabbul „ment a bolt”, de megyegetett…

Amikor Pestre ért, akkor nevet változtatott, de a vallását nem (ez fontos volt neki, bár nem volt egy sűrű templomjáró, ahogy a hazai zsidóság túlnyomó többsége). Amikor kitört az I. világháború, számára természetes volt, hogy a királyért és császárért katonának kell menni. Becsülettel végig is harcolta a háborút, ki is tüntették. Megkönnyezte, megsiratta a vereséget, Trianont és végig azt gondolta, hogy Horthy főméltóságú úr egy rendes magyar ember.

A zsidótörvények alatt is így vélekedett.

Tudott felmentést adni a kormányzónak, még a csillagos házban is. Az októberi proklamáció után az egyik környéken élő nyilas csúnya szavakkal illette Horthyt, mire az akkor már nem fiatal ember jól elverte ezért, mert mit képzel, hogy bántja a Főméltóságú urat.

Később ez a nyilas visszajött, immár nem egyedül és ezt a derék magyar zsidó embert úgy elverte, hogy nem sokkal később belehalt a sérüléseibe.

Miért történt mindez?

Biztosan azért, mert ez az ember nem tudta, hogy miként kell zsidóként viselkedni.

Mint annyi más ember sem tudta a hatszázezerből…

Már csak azt nem tudom, hogy ha tényleg közreműködik az örökös főigazgató asszony a majdani Sorsok Háza kialakításában, (mert erről ellentmondásos hírek érkeznek), akkor előírja-e majd a többi szereplőnek, hogy hogyan és miként kell zsidóként viselkedniük?

Netán ezzel külön is foglalkozik majd a kiállítóhely? Esetleg lesznek külön szobák is, ahol majd azokat mutatják be, akik zsidóként, sohasem viselkedtek zsidóként?

„Sorstalanság háza…”

Nem akarok „zsidó viselkedési” kódexet tanulmányozni!

Nem, nem és nem!

És ha Terentius-sal kezdtem, Adyval kell befejeznem!

fáj, hogy nem lehetek büszke arra,
Hogy ember vagyok.

A szerző a Bét Sálom zsinagóga vezető rabbija, a Budapesti Zsidó Hitközség Rabbisága igazgatója.

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában az utóbbi hónapokban, hogy immár komolyan felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os általános választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.