Nehéz időszakot élsz át? A Talmud segít, hogyan vészeld át

„Ha én nem vagyok magamnak, ki lesz nekem? Ha magamnak vagyok, mi vagyok? Ha nem most, mikor?” Nehéz kérdések, és nekünk most úgy tűnhet, hogy az önismereti csoportok és a közösségi média segíthet megtalálni a helyes válaszokat. Valójában évezredek óta küzd velük a maga módján szinte minden civilizáció. Minden kultúrának megvan a maga taója, életvezetési tanácsadókönyve, esetleg női magazinja, hogy segítsen az eligazodásban.

A kérdéseknek még nincs is vége, hiszen követi a többi:

• Ki bölcs?
• Ki hős?
• Ki gazdag?
• Ki tiszteletre méltó?
• Melyik az egyenes út, melyen az ember járjon?
• Honnan jövünk? Hová tartunk?
• Kinek tartozunk elszámolással, felelősséggel?
• Mi fontosabb: a szép gondolatok, vagy a segítő cselekvés?
• Hogyan viszonyuljunk embertársainkhoz (az igaziakhoz, nem a magazinhősökhöz), a szomszédasszonyhoz?
• Hogyan fogadjunk vendégeket és hogyan viselkedjünk, ha vendégek vagyunk?
• Milyen elveken építhető fel egy ideális társadalom?
• Miért szenvedhetnek a jók is?
• Elnyeri a rossz a méltó büntetését?

A válaszokból politikai programot és hollywoodi mozit is ki lehet hozni – ki-ki vérmérséklete és profitéhsége szerint.

A Könyv népe, a zsidók ebből is még több szöveget, kommentárt, választ és persze még több kérdést csináltak. Szállóigévé lett rövid bölcsességek, tanulságos rövid történetek születtek válaszul, melyeket az „Atyák bölcsessége” (Pirké Avot) című kötetbe rendeztek össze.

Megismerését nem bízták az egyéni választástól függő véletlenre, hanem a vallási hagyományrendszerbe illesztve két zsidó ünnep, a Peszach és Sávuot közötti, késő tavaszi, kora nyári szombatokon (szombat délutánokon) olvasandó szöveggé tették, aminek köszönhetően a tartalom egészen addig mindenki számára ismerős volt, amíg a vallási hagyomány erősebb volt az egyéni olvasmánylisták vágyánál. A Pirké Avot egyike annak a 63 hosszabb-rövidebb műnek, melyek együttesen alkotják a Misnát, a zsidó jogrendszer legrégibb rendszerezett törvénykönyvét, amelyet egy újabb kommentár-réteg egészít ki a Talmuddá.

De amíg a többi hatvankét szövegtest a rituális vagy a magánjog kérdéseivel foglalkozik, az Atyák tanításai az élet értelmének nagy kérdéseit tárgyalja. Nem falvédőszövegekben, hanem a korszak rabbinikus bölcseinek felügyelete alatt – de a szokásosnál talán kicsit lazábban, érthetőbben, népszerűbben, akár falvédőre is hímezhetően. Népszerű is lett és az is maradt az elmúlt közel kétezer évben. Bölcs mondásai tényleg annyira ismertek lettek, hogy a zsidó szimbólumok jelentős része is ezeket a szöveghelyeket idézi meg.

Nem szeretném elspoilerezni, de ha tanult zsidónak azt mondjuk, hogy fusson mint a szarvas, akkor nem sportolni kezd, hanem… (megfejtés az új fordításban!)

Hát igen, tanult zsidónak. Mert az eredeti szöveg nem adja könnyen magát, nem csak azért nem, mert héberül van, hanem azért sem, mert ami a 3. századi zsidóknak magától értetődő volt, az számunkra már sok esetben értelmezhetetlennek tűnik elsőre. Szerencsére az elmúlt évszázadokban számos további értelmezése, kommentárja született, mindig az éppen aktuális történeti-kulturális kontextusban értelmezve az ősi bölcsességeket.

Ma már ezek a kommentárok is részeivé váltak a „csomagnak”: amikor mi olvassuk az Atyák bölcs tanításait, akkor mellé olvashatjuk a szintén 3. századi Rabbi Natan vagy a 12. századi Rambam (Majmonidész), a 15. századi Ovadja ben Avraham Bartenura és sok más magyarázó értelmezéseit is. Szerencsére, mert így még érdekesebb, de kicsit sem könnyebb, hiszen a 21. századi Budapestről nézve a 12. századi Egyiptom vagy a 15. századi Velence talán még ismeretlenebb, mint az a világ, ahol a bölcs Atyák forradalmár hevületű majdnem-kortársai százszor írták fel a falra, hogy Romani ite domum.

Az elnyomó, a hagyomány átadásának gyakorlatát korlátozni szándékozó Római Birodalommal szembeni ellenállásról több történetet ismerünk a Talmudból – az Atyák tanításai inkább csak a hatalommal kialakítandó helyes, etikus viszony, és a nehéz körülmények között is rendíthetetlenül megőrzött értékek eszméjét közvetíti, ami ma is aktuális.

A magyarázat, a kommentárt is kommentáló gyakorlat megmaradt, ezért napjainkban is születnek újabb és újabb magyarázatok, az adott korszaknak megfelelő kortárs értelmezések. A folyamatos érdeklődés termelte ki a beszélt nyelvi fordításokat: az első magyar fordítást 1620-21-ben készítette a szombatos Péchi Simon egykori erdélyi kancellár, melyet számos további követett, és a legújabb, Darvas István átdolgozása most.

Ezt a régi-új szöveget hatan kommentáltuk, fejezetenként egyet-egyet. Különböző háttérrel, világlátással és értelmezési rendszerrel, csakúgy, ahogyan a 3. századi Atyák is nagyon sokféle módon voltak bölcsek. Az Atyák tanításainak első soraiból megtanuljuk, hogy Mózes átvette a Tant a Szináj hegyén, átadta Józsuának, Józsua a bölcseknek, és így tovább.

Közben minden generáció nyomot hagyott rajta a saját korszakának értelmezéseivel. Itt és most – hiszen ha nem most, hát mikor, ahogy a nagy Hillél rabbi kérdezi a könyvben? – mi következünk, rajtunk a sor, hogy 21. századi, budapesti kommentárral lássuk el az ősi szöveget. De mi lennénk, ha csak magunknak lennénk – Hillélt folytatva? Ha csak úgy értelmeznénk, tanulnánk, hogy összeülünk pár pohár bor fölött és belebúsulunk a nagy pesti éjszakába? Nem, szépen szöveggé alakítottuk, majd Pintér József gyönyörű könyvvé formálta, és most szeretettel meghívjuk az olvasókat, hogy olvasgassák, forgatgassák – hiszen minden benne van! – és ha szükséges, kommentálják, értelmezzék maguknak tovább. Itt, most, a Duna vizei mellett, a 21. században.

A szerző a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója.