Receptkönyv, avagy ősi imáink modern „felhasználása”
pray.jpg

Receptkönyv, avagy ősi imáink modern „felhasználása”

  • Tuna Rita
  • 2018. december 31.

Jó ez nekünk?

Nem csak nekem lenne jó elengedni… Hanem általában. Mindenkinek. Minden Embernek. Nem szolgál minket, pusztulást hoz. Áldozattá tesszük vele önmagunkát és egymást.

Előkészület: Végy 1 (egy) darab imát!

Mi az ima? Mire használhatjuk? Hogyan tehetjük jobbá velük önmagunkat és másokat? Hogyan élhetünk békés, boldog, teljes életet általa?

Az ima kérés, kérdés és válasz is, röviden kommunikáció. Igen, kommunikálunk, mert nemcsak a Transzcendenciával, Istennel kerülünk imádkozás közben kapcsolatba, hanem a világgal és önmagunkkal is. Az imában bármit kérdezhetek és kérhetek. És válasz fog érkezni, valahonnan bizonyosan.

Elkészítés: Végy 1 (egy) darab kérdést, kérést és add hozzá 1 (egy) darab imához!

Jön válasz. Persze, ha azt kérném, hogy tűnjenek el a könyveim az íróasztalomról és csettintenék, mint Mary Poppins… Természetesen, nem erre gondolok. Nem ilyen hatása lesz az imának, de lesz hatása. A hit gondolat és képzelet, és ezeknek rendkívüli ereje van. Minden elmélyülés, minden önvizsgálat segít.

Végy 1 (egy) darab imát, 1 (egy) darab kérdést, kérést, és keverj hozzá 1 (egy) db szándékot!

Az gondolom, hogy az imák esetén a legfontosabb a szándék, a szándék megszólaltatása. Az én kedvenc imám a zsidó liturgia egyik legbecsesebb, hagyományosan az év legnehezebb szakaszában, az Engesztelés Napján és az azt megelőző napokban énekelt szövege, az Ávinu, Málkénu (a cím azt jelenti, Atyánk, Királyunk). Gyakran olvasom, bizonyos részeit naponta. Mert nem az a fontos, hogy a liturgiában hol van a helye, az receptkönyvem praktikus, hétköznapi. Piskótát sem kánon szerint sütök, hanem érzéssel. Imát sem csak a liturgia szerint mondok el.

Az Ávinu, Málkénu régi imádság, könyörgés és vallomás, azért mondom el, mert védelmet szeretnék kapni, mert félek, mert nagyon nehéz, ami van, mert úgy érzem, már nem viselem el tovább. Tudom ilyenkor, hogy ezt a bizonyos rosszat én tartom fenn, de most, ima közben bevallom, szembenézek vele, elengedem. Átadom a Transzcendenciának, bármi legyen az, bárki legyen Ő. Azért írom így, mert mindannyian imádkozunk, mindenféle hitű – vagy tudomásuk szerint akár hitetlen - emberek imádkoznak Valakihez, Valamiért. Pontosan ez az Ávinu Málkénu logikája: Atyánk, Királyunk, vétkeztünk előtted, ezt és ezt tettük, mi tettük, nem más, eléd állunk vele, megértjük, hogy a vétkünk hozzánk tartozott, belőlünk következett – és elengedjük. Részesíts minket Irgalmadban és válts meg minket.

Szeptemberben, épp az Ávinu Málkénu olvasásának hagyományos idejében nehéz periódusban voltam, és imádkoztam, megértést kértem és gyógyulást, mert úgy éreztem, hogy már nincs tovább.

Elmondtam, amit őseim sok évszázada mondanak: Atyánk, Királyunk semmisíts meg ellenségeink terveit, hiúsítsad meg szándékaikat.

Elmentem Szemere Samu, a nagy zsidó tanító, Hegel, Descartes, Schiller és Spinoza magyar fordítójának sírjához, és ott imádkoztam az Ávinu, Málkénu több tucatnyi egysoros strófáját, egészen végig… Szemerét nagyon közel érzem magamhoz, ha tanítok, érzem az ő támogatását, ezért mentem az ő sírjához. Egy követ vittem, ősi szokás, hogy a sírhoz követ viszünk, mert – egyebek mellett - az állandóságot jelképezi. Nem akármilyen követ, ezt a követ egy tanítványomtól kaptam, egy kedves kislánytól, és asztalomon volt már egy jó ideje.

Rátettem a sírra és végigmondtam az újévi (az újévet 10 nap választja el az Engesztelés Napjától) liturgia szerint az imát és sírtam. És személyeset is kértem. Azt kértem az Örökkévalótól, Elohimtól, attól, ami meghalad minket, hogy válasszanak el engem a kollektív áldozat energetikai mintázatától, az áldozati tudattól, örökre. Vagy húsz éve dolgozom már ezen, vagyis önmagamon. És mindig újabb és újabb rétegét élem át ennek a mintázatnak, pedig már jó lenne végleg elengedni.

És nem csak nekem lenne jó elengedni... Hanem általában. Mindenkinek. Minden Embernek, azon belül – mert számunkra is nagyon megszokott, belakott - minden zsidónak. Nem szolgál minket, pusztulást hoz. Áldozattá tesszük vele önmagunkát és egymást. Csak áldozatok vagyunk és folyton újra megerősödünk ebben, mindig igazoljuk ezzel a saját agressziónkat és belelépünk újra meg újra az áldozat-elkövető dinamikába.

Nő a gyűlölet, az agresszió a világon. Az áldozat szerepe pedig kényelmes, vagyis annak tűnik. Mit is mond az áldozat? Jaj, hát, én erről nem tehetek, ez a gonosz x.y. tette ezt vagy azt velem.

De biztosan ő tette?

Végy 1 (egy) darab imát, 1 (egy) darab kérdést, kérést, és keverj hozzá 1 (egy) db szándékot! Forró, lobogó érzelem között, előre melegített sütőben, jó alaposan süsd át! És utána hűtsd ki, ez nagyon fontos. Forrón fogyasztani szigorúan tilos!

A szerző hébertanár, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem hallgatója

Neked ajánljuk