Receptkönyv, avagy ősi imáink modern „felhasználása”
pray.jpg

Receptkönyv, avagy ősi imáink modern „felhasználása”

  • Tuna Rita
  • 2018. december 31.

Jó ez nekünk?

Nem csak nekem lenne jó elengedni… Hanem általában. Mindenkinek. Minden Embernek. Nem szolgál minket, pusztulást hoz. Áldozattá tesszük vele önmagunkát és egymást.

Előkészület: Végy 1 (egy) darab imát!

Mi az ima? Mire használhatjuk? Hogyan tehetjük jobbá velük önmagunkat és másokat? Hogyan élhetünk békés, boldog, teljes életet általa?

Az ima kérés, kérdés és válasz is, röviden kommunikáció. Igen, kommunikálunk, mert nemcsak a Transzcendenciával, Istennel kerülünk imádkozás közben kapcsolatba, hanem a világgal és önmagunkkal is. Az imában bármit kérdezhetek és kérhetek. És válasz fog érkezni, valahonnan bizonyosan.

Elkészítés: Végy 1 (egy) darab kérdést, kérést és add hozzá 1 (egy) darab imához!

Jön válasz. Persze, ha azt kérném, hogy tűnjenek el a könyveim az íróasztalomról és csettintenék, mint Mary Poppins… Természetesen, nem erre gondolok. Nem ilyen hatása lesz az imának, de lesz hatása. A hit gondolat és képzelet, és ezeknek rendkívüli ereje van. Minden elmélyülés, minden önvizsgálat segít.

Végy 1 (egy) darab imát, 1 (egy) darab kérdést, kérést, és keverj hozzá 1 (egy) db szándékot!

Az gondolom, hogy az imák esetén a legfontosabb a szándék, a szándék megszólaltatása. Az én kedvenc imám a zsidó liturgia egyik legbecsesebb, hagyományosan az év legnehezebb szakaszában, az Engesztelés Napján és az azt megelőző napokban énekelt szövege, az Ávinu, Málkénu (a cím azt jelenti, Atyánk, Királyunk). Gyakran olvasom, bizonyos részeit naponta. Mert nem az a fontos, hogy a liturgiában hol van a helye, az receptkönyvem praktikus, hétköznapi. Piskótát sem kánon szerint sütök, hanem érzéssel. Imát sem csak a liturgia szerint mondok el.

Az Ávinu, Málkénu régi imádság, könyörgés és vallomás, azért mondom el, mert védelmet szeretnék kapni, mert félek, mert nagyon nehéz, ami van, mert úgy érzem, már nem viselem el tovább. Tudom ilyenkor, hogy ezt a bizonyos rosszat én tartom fenn, de most, ima közben bevallom, szembenézek vele, elengedem. Átadom a Transzcendenciának, bármi legyen az, bárki legyen Ő. Azért írom így, mert mindannyian imádkozunk, mindenféle hitű – vagy tudomásuk szerint akár hitetlen - emberek imádkoznak Valakihez, Valamiért. Pontosan ez az Ávinu Málkénu logikája: Atyánk, Királyunk, vétkeztünk előtted, ezt és ezt tettük, mi tettük, nem más, eléd állunk vele, megértjük, hogy a vétkünk hozzánk tartozott, belőlünk következett – és elengedjük. Részesíts minket Irgalmadban és válts meg minket.

Szeptemberben, épp az Ávinu Málkénu olvasásának hagyományos idejében nehéz periódusban voltam, és imádkoztam, megértést kértem és gyógyulást, mert úgy éreztem, hogy már nincs tovább.

Elmondtam, amit őseim sok évszázada mondanak: Atyánk, Királyunk semmisíts meg ellenségeink terveit, hiúsítsad meg szándékaikat.

Elmentem Szemere Samu, a nagy zsidó tanító, Hegel, Descartes, Schiller és Spinoza magyar fordítójának sírjához, és ott imádkoztam az Ávinu, Málkénu több tucatnyi egysoros strófáját, egészen végig… Szemerét nagyon közel érzem magamhoz, ha tanítok, érzem az ő támogatását, ezért mentem az ő sírjához. Egy követ vittem, ősi szokás, hogy a sírhoz követ viszünk, mert – egyebek mellett - az állandóságot jelképezi. Nem akármilyen követ, ezt a követ egy tanítványomtól kaptam, egy kedves kislánytól, és asztalomon volt már egy jó ideje.

Rátettem a sírra és végigmondtam az újévi (az újévet 10 nap választja el az Engesztelés Napjától) liturgia szerint az imát és sírtam. És személyeset is kértem. Azt kértem az Örökkévalótól, Elohimtól, attól, ami meghalad minket, hogy válasszanak el engem a kollektív áldozat energetikai mintázatától, az áldozati tudattól, örökre. Vagy húsz éve dolgozom már ezen, vagyis önmagamon. És mindig újabb és újabb rétegét élem át ennek a mintázatnak, pedig már jó lenne végleg elengedni.

És nem csak nekem lenne jó elengedni... Hanem általában. Mindenkinek. Minden Embernek, azon belül – mert számunkra is nagyon megszokott, belakott - minden zsidónak. Nem szolgál minket, pusztulást hoz. Áldozattá tesszük vele önmagunkát és egymást. Csak áldozatok vagyunk és folyton újra megerősödünk ebben, mindig igazoljuk ezzel a saját agressziónkat és belelépünk újra meg újra az áldozat-elkövető dinamikába.

Nő a gyűlölet, az agresszió a világon. Az áldozat szerepe pedig kényelmes, vagyis annak tűnik. Mit is mond az áldozat? Jaj, hát, én erről nem tehetek, ez a gonosz x.y. tette ezt vagy azt velem.

De biztosan ő tette?

Végy 1 (egy) darab imát, 1 (egy) darab kérdést, kérést, és keverj hozzá 1 (egy) db szándékot! Forró, lobogó érzelem között, előre melegített sütőben, jó alaposan süsd át! És utána hűtsd ki, ez nagyon fontos. Forrón fogyasztani szigorúan tilos!

A szerző hébertanár, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem hallgatója

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.