Mi lenne, ha ez a válság utat nyitna a politikai centrum és a baloldal közeledésének Franciaországban?
Ez csak egy halvány lehetőség, de érdemes megvizsgálni, mert sok mindent megváltoztathat. Ha Sébastien Lecornu, akit múlt héten másodszor is kinevezett miniszterelnöknek, megbukna a 2027. tavaszi elnök- és parlamenti választások előtt, Emmanuel Macron kénytelen lenne előrehozott választásokat kiírni. A szélsőjobboldal többséget szerezne, és az elnök vagy lemondásra kényszerülne, vagy a Nemzeti Tömörülés miniszterelnökével kellene kormányoznia. (A múlt pénteken újból kinevezett kormányfő a Nemzetgyűlésben elmondott beszédében bejelentette, hogy javasolni fogja a parlamentnek a nyugdíjreform felfüggesztését a következő elnökválasztásig. A reform felfüggesztését – a többi ellenzéki párt mellett – régóta követeli az ellenzéki Szocialista Párt, amelynek szavazatai kulcsfontosságúak a kormány parlamenti megbuktatása és az újabb előrehozott parlamenti választások elkerülése érdekében – a szerk.)
Hogy ezt elkerülje, mindent meg kell tennie, hogy Lecornu ne bukjon meg 2027 előtt. Ez azt jelenti, hogy meg kell állapodnia a szocialistákkal, akiknek meg kell ígérniük, hogy nem szavaznak meg egy újabb bizalmatlansági indítványt. Ezért adott Emmanuel Macron „szabad kezet” Sébastien Lecornu-nek. Egyértelmű az üzenet: a miniszterelnök feladata, amiben teljes szabadságot élvez, hogy a baloldallal olyan megállapodást kössön, amely garantálja, hogy nem bukik meg.
Egyáltalán nem megoldhatatlan a feladat, mivel természetesen a baloldal sem akarja elősegíteni a szélsőjobboldal győzelmét, és a Lecornuval kötendő megállapodás feltételei is teljesíthetők.
A szocialisták vállalnák, hogy nem buktatják meg a miniszterelnököt, ha cserébe elérik néhány fontos céljukat: befagyasztani a nyugdíjreformot, növelni a munkavállalók vásárlóerejét, kötelezni a leggazdagabb családokat, hogy hozzájárulnak az államháztartás rendezéséhez.
Ha ez a három feltétel teljesül, a francia Szocialista Párt büszkélkedhetne azzal, hogy egyrészt neki köszönhetően állt helyre a politikai stabilitás, másrészt olyan eredményeket ért el, amelyek mögött nemcsak a baloldali szavazók sorakoznának föl. A szocialisták kiköszörülhetnék a hírnevükön esett csorbát – másfél évvel a választások előtt. Emmanuel Macron politikai örökösei a balközépen és a jobbközépen pedig úgy indulhatnának neki a kampánynak, hogy véget ért az európai parlamenti választások óta tartó vergődésük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
