Rosszul lettem. Az amerikai diplomácia egyik vezetője a washingtoni irodájában azt magyarázta nekem, hogy Európát nem az a jelenség fenyegeti, amit én „orosz autokráciának” neveztem. Szerinte az európai demokráciák saját magukat veszélyeztetik: cenzúrával, a romániai választások érvénytelenítésével, a szélsőjobboldali kritikusok elnyomásával. Először azt hittem, álmodom, de nem.
Tényleg ott ültem az amerikai külügyminisztériumban. Az Európai Parlament képviselőjeként fogadtak, a hetedik emeleten, ahol a döntések születnek. És ez az újonc, a Fehér Ház bizalmi embere, fél tucat munkatársa előtt kijelentette: Putyin kevésbé veszélyes Európára, mint maguk az európaiak. Nem álom volt. Arról is beszélt, hogy Trump mindent megtesz a békéért Ukrajnában. Csak épp azt nem érti, miért rémíti meg a „béke” szó ennyire az európaiakat.
Ez az ember egy egész fogadóbizottság előtt akart megleckéztetni. Emlékeztettem rá, hogy Charlie Kirk halála után Vance alelnök is bejelentette, hogy tiltani akarja a gyűlöletbeszédet, akárcsak az európaiak. És arra is, hogy a franciák és a britek is hittek a békében, amikor aláírták Hitlerrel a müncheni egyezményt. Szembeszálltam vele, de még soha nem éreztem magam ennyire elveszettnek. Mintha egy másik világba csöppentem volna.
Trump nem csupán egy Übü király a Fehér Házban. Mögötte új Amerika lépett elő az árnyékból, és olyan emberek vették kezükbe az irányítást, akik bosszúra szomjaznak, alternatív igazságokat hirdetnek, és műveletlen fiatal udvaroncokkal veszik magukat körül. Ezen a találkozón értettem meg igazán azt a félelmet, gyakran pánikot, amit előtte több politikus és értelmiségi megosztott velem New Yorkban és Washingtonban.
Egyvalaki maradt csak derűlátó közülük: egy demokrata kongresszusi képviselő, a párt mérsékelt szárnyából. „Dehogyis!” – mondta. – „Legyőzzük őket, csak abba kell hagyni a siránkozást!” Az irodája falán egy lista függött azokról a jelekről, amelyek a fasizmus jöttére figyelmeztetnek. A többiek viszont mind pesszimizmus és katasztrófavárás között ingadoztak. Volt, aki nem hitt benne, hogy a demokraták – még ha visszaszerzik is a képviselőházat 2026 novemberében – képesek lesznek visszafordítani a politikai folyamatokat. Mások már előre látták, hogy Trump nem fogadja el a választási vereséget, több száz felülvizsgálati kérelmet nyújt be, amivel lefagyasztja a demokratikus intézményeket, vagy akár megpróbálja elhalasztani a választásokat több államban is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
