Az Annie Hallon túl, avagy Diane Keaton kevésbé ismert szerepei

Mikrofilm

A múlt hét végén 79 éves korában elhunyt Diane Keatont főleg olyan kultikus filmekből ismerjük, mint az Annie Hall vagy a Vörösök. Előbbiért 1978-ban el is nyerte az Oscart, utóbbiért pedig ugyanúgy díjra jelölték, mint később a Marvin szobájáért, és legutóbb 2004-ben a Minden végzet nehéz című romkomért. A színésznőre emlékezve néhány kevésbé ismert filmjét és szerepét ajánljuk.

A Woody Allen-korszak

Woody Allen ötven filmjéből Diane Keaton nyolcban szerepelt, ezek közé azonban olyan, mindkettőjük életében meghatározók tartoznak, mint a már emlegetett Annie Hall, vagy a Manhattan. „Olyan ember volt, amilyenhez foghatót a világ még nem látott – és valószínűleg soha nem is fog –, az arca és a nevetése beragyogott minden teret, ahová belépett” – írta a rendező megemlékezésében, amelyben felidézte találkozásukat is. 1969-ben a New York-i Morosco Theatre-ben együtt szerepeltek Allen Játszd újra, Sam! című darabjában. Ekkor Keaton még színészi karrierje elején járt; amellett, hogy játszott a Hair című előadásban, ruhatárosként is dolgozott – színésztanára, Sandy Meisner ajánlotta őt Allennek. „Ha Huckleberry Finn egy gyönyörű fiatal nő volna, ő lenne Keaton” – emlékezett vissza a rendező az első gondolatára, amikor meglátta. Nem jöttek ki egyből egymással, mindketten szégyenlősek voltak, egy ebédszünetben azonban sikerült összecsiszolódniuk olyannyira, hogy mire bemutatták az előadást, már egy párt alkottak. „Ahogy telt az idő, a filmjeimet egyetlen embernek készítettem: Diane Keatonnak” – árulta el Allen. „Soha egyetlen kritikát sem olvastam el a munkámról, és csak az érdekelt, mit mond róla Keaton.”

Végül a Játszd újra, Sam! 1972-es adaptációja volt az első film, amelyben együtt szerepeltek.

Egy elvált filmkritikusról szól, akit barátai arra biztatnak, hogy kezdjen el ismét randizni. Hiába próbálják azonban mindenféle nőkkel összehozni, az Allen alakította főhős végül legjobb barátja feleségébe, Lindába szeret bele, akit természetesen Keaton játszik.

A díjnyertes filmek – na meg a hatalmas filmográfia – mellett hajlamosak vagyunk elfelejteni az olyan korai remek Allen-filmeket, mint például az 1973-as A hétalvó. Ebben egy magának való üzletvezetőt lefagyasztanak, majd 2173-ban kiolvasztanak – ekkor rá kell jönnie, hogy egy disztópikus jövőben ébredt. A sci-fi tele van remek poénokkal, a korai némafilmekre való utalásokkal, és egy remek Diane Keaton-alakítással: ezúttal egy 22. századi művészt, Lujna Schlossert játssza. Allen figurája robotnak öltözve kerül az ő házába, majd úgy dönt, elrabolja a nőt; végül persze egymásba szeretnek.

Romantikus vígjátékok

Ha van műfaj, amely egybeforrt Diane Keaton nevével, akkor az a romkom: egy ilyenben kezdte filmes karrierjét (ez volt az 1970-es Szerelmesek és más idegenek), többségében ilyenek voltak a Woody Allen-filmjei, valamint azok a mozik is, amelyek karrierje második felében új generációk számára tették ismertté a nevét: az Elvált nők klubja, a Minden végzet nehéz, vagy épp az Ébredj velünk. Utolsó éveiben szintén ebben a zsánerben alkotott: olyan filmekkel, mint a Hampstead, a Könyvklub, a Hirtelen 70, a Barátnők újratöltve vagy a Mindörökké nyár ő vált az idősebbeknek szóló romantikus vígjátékok poszterarcává. Ugyan nem mindegyik film jó vagy emlékezetes, az mindenképpen mellettük szól, hogy annak a korosztálynak készültek, amelyikről az elmúlt években mintha Hollywoodban elfeletkezett volna. A több, mint hetven címet számoló filmográfiájában azért ezeken kívül is találni még rejtett romkom-kincseket. Ilyen az 1987-es Bomba bébi című vígjátéka, ami ambiciózus, öltönyös-munkamániás feminista főszereplőjével egy évvel meg is előzte a trendszetternek számító Oscar-díjas Dolgozó lányt. A film J. C. Wiattról, a Tigrisasszonyról szól, aki New York egyik legsikeresebb üzletasszonya. Amikor azonban egy távoli rokona halála után megörököl egy kisbabát, egész élete fenekestül felfordul. A nem túl eredeti történetet jócskán ellensúlyozza Keaton szeretnivaló és bájos alakítása, amely annak idején a kritikusok többségét is meggyőzte, köztük a The New Yorker rettegett ítészét, Pauline Kaelt is: „Diane Keaton lehengerlő, ragyogó alakítást nyújt, amely sok ostobaságot is képes feledtetni” – írta róla.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Közel kétmilliárd forint vízdíjat követel az állam Miskolctól, a város bérlakásait adta fedezetként

A magyar állam 2023 végén úgy kapta meg ingyen a rezsicsökkentés miatt milliárdos hiányt halmozó MiVíz Kft.-t 24 milliárd forintos vagyonával, hogy konszolidációt ígértek Miskolcnak. Erre nem került sor, idén nyáron viszont benyújtotta 1,8 milliárdos ki nem fizetett vízdíj számláját a városnak. A törlesztés fedezeteként egy 2,2 milliárd forintra értékelt önkormányzati bérlakásos társasházát adta zálogba a fideszes városvezetés.

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.