- Úgy érzik, hogy a hírekkel ellentétben még mindig nincsenek ellátva megfelelő mennyiségű és minőségű védőfelszereléssel.
- Nem volt elég teszt, még az egyértelműen vírusgyanús eseteket sem tudták lecsekkolni a vírus magyarországi megjelenése után.
- A háziorvosok már nem mehetnek ki a betegekhez, a betegek viszont nem mehetnek be a rendelőbe, mégis meg-meg jelennek a rendelők bejáratánál, mivel nincs elég információjuk a járványhelyzetről. Egyre nagyobb teher hárul a mentőszolgálatra, ami azért problémás, mert a mentőszolgálat eddig is munkaerőhiánnyal küzdött.
- A háziorvosok úgy tudják, hogy a teszteket most már az Országos Mentőszolgálat végzi, az általunk megkérdezett mentős viszont nem tudja, ez hogyan működik, konkrétan ők nem teszteltek, bár lehet hogy valaki más igen, viszont még az elmúlt héten is mentek ki koronavírusgyanús beteghez.
Így lehet röviden összefoglalni a helyzetet az általunk megkérdezett egészségügyi dolgozók elmondása alapján.
Cikksorozatunk első részét olvashatják.
Intézkedések? Milyen intézkedések?
„A tesztek elenyésző számban történnek meg. Nem fogunk tudni valós adatot sajnos.”
„Az orvostársadalom elöregedett, ők fognak először kihullani vagy elmenekülni. Körülbelül tizedannyi lélegeztetőgépünk van, mint amire szükség lenne egy olaszországihoz hasonló helyzet esetén.”
„Védőfelszereléssel, mintavételi csővel, teszttel én még nem találkoztam. Mindenki maradjon most otthon, hogy megakadályozzuk a fertőzések exponenciális emelkedését!”
„A jelen helyzet mentálisan nagyon nehéz. Sosem gondoltam volna, hogy hagyják eddig fajulni a dolgokat. Nagyon szomorú tényleg. Sikerült magánúton szereznem néhány felszerelést.”
Csupán néhány kiragadott mondat azok közül a gondolatok közül, amelyeket két egészségügyi dolgozó osztott meg velünk még március közepén. Vagyis akkor, amikor a vírus már hivatalosan is országhatáron belül volt. Két hete.
És mintha a vírushelyzet miatti félelmük nem lenne elég, sokáig beszélni sem akartak vagy mertek arról, amit maguk körül tapasztaltak, hiszen az szöges ellentétben állt azokkal az információkkal, amelyek a hivatalos csatornákon át érkeztek.
"Sokkal jobban megijednének"
„Ismerőseim itt tapsolnak, hogy a kormány milyen gyorsan meghozta a rendelkezéseket. Még jó, hogy meghozták ezeket az intézkedéseket. Ez olyan, hogy ha belül nem csinálunk meg valamit, akkor legalább kívülről tűnjön úgy, mintha nagyon komolyan vennénk. De így az emberek sem fogják komolyan venni! Pedig, ha most megtudnánk, hogy például itt nálunk sokkal több beteg lehet, mint az országos statisztikák szerint, akkor sokkal jobban megijednének” – mondja az egyik háziorvos, aki szerint ez nem is lenne baj, mert akkor legalább nem mászkálnának el otthonról és komolyan vennék a szükséges óvintézkedéseket, ezzel is esélyt adva arra, hogy az egészségügy valahogy kordában tartsa a kialakuló helyzetet.
| ||
Szerinte három dolgot kellett volna a kezdetektől szem előtt tartani: védeni az egészségügyben dolgozókat, végezni a teszteket, hitelesen tájékoztatni. És ez az, ami állítása szerint nem történt meg. „Félek, mert ha kinyitom a számat és kiderül, akkor bajom lehet belőle. Te nem félsz ezeket leírni?” – kérdezi egy intenzívterápiás szakorvos, nekem pedig kissé megremeg a kezem a billentyűzet felett, és igyekszem nagyon-nagyon óvatosan megfogalmazni azt, amit tőlük hallottam.
Hétfőtől ugyanis az újságírók sem érezhetik teljes biztonságban magukat, mint ismeretes, az új törvény értelmében könnyen rémhírterjesztő lehet belőlük, ami bűncselekmény, börtön jár érte. Pedig Müller Cecília országos tisztifőorvos azt mondta az operatív törzs keddi sajtótájékoztatóján, hogy a rossz érzéseket ne fojtsuk el, beszéljük ki. Igaz, egy nappal később már egy magánembernek - tehát nem is újságírónak -, aki azt kérdezte, miért nem tesztelnek minden egészségügyi dolgozót, aki ki van téve a fertőzésveszélynek, az operatív törzs megküldte az új törvény rémhírterjesztésről szóló passzusát - írta meg szerdán a 24.hu.
Végigülte a sort
Minden gyanús eset laboratóriumi vizsgálatra kerül – mondta a tiszti főorvos március 31-én. És az jó hír, ha most már így van, mert az általunk megkérdezett eü-dolgozók korábban nem ezt tapasztalták. "Nálunk olyan beteget nem néztek meg végül, aki két héttel korábban olasz határon síelt, nyolc napja lázas és igazolt tüdőgyulladásos volt negyvenévesen. Nekik ez nem volt gyanús” – mondja egy vidéken praktizáló háziorvos, akihez az említett beteg március elején esett be, akkor, amikor még nem is rendelkeztek védőfelszereléssel, a beteg pedig végigülte a sort a váróteremben.
Ezt a személyt később mentő vitte volna be a Szent László Kórházba, de mivel nem volt kedve menni, otthon maradhatott, később aztán mégis úgy döntöttek, hogy beviszik. Bevitték, kikérdezték, koronavírus gyanúsnak ítélték, de tesztet mégsem végeztek el rajta, hazaküldték házi karanténba.
„Március elején szép lassan jöttek a gyanús esetek, olyan emberek, akik még a checklistába is beleillettek. Beküldtük őket a Szent László Kórházba, de mindenkit hazaküldek azzal, hogy nem veszik le a tesztet, maradjanak otthon, két hét karanténban. Tudok olyan betegről is, aki bement, azt mondták neki, hogy nem gyanús és menjen haza. Hazament tömegközlekedéssel, majd visszahívták, hogy mégis gyanús, de amikor bement csak kikérdezték, tesztet nem csináltak, és újra hazaküldték. Körülbelül így telt el március első két hete” – emlékszik vissza a háziorvos a pár héttel ezelőtti eseményekre.
Hozzáteszi azt is, hogy náluk már februárban is több olyan beteg volt, aki számára gyanús volt, és akiről egyértelműen meg tudta állaptani, hogy biztosan nem egyszerű influenzája van. Akkor viszont még checklista sem létezett, nemhogy teszt, hiszen a vírus épphogy csak kezdett Európában megjelenni. Legalábbis a hivatalosan regisztrált esetek alapján. Később pedig sok, gyanús esetet már csak azért sem tesztelhettek, mert a betegek egyszerűen nem illettek bele a checklistába. Vagyis nem feleltek meg azoknak a kritériumoknak, melyek alapján valaki covidgyanús minősítést kaphatott.
Csakhogy, amint arra több egészségügyi dolgozó is felhívja a figyelmünket, ez a checklista igencsak problémás, ugyanis még március végén is, több mint négy héttel az első Magyarországon regisztrált eset után (vagyis amikor a vírus már egy hónapja igazoltan az országhatáron belül volt) a lista egyik kérdése az, hogy járt-e a beteg külföldön az elmúlt két hétben.
| ||
„Nekünk volt olyan betegünk, aki egyértelműen koronavírusosnak tűnt, de nem tesztelhettük, mert nem járt külföldön. Pedig ő a munkahelyén kapcsolatba került külföldiekkel” – erősíti meg az egyik budapesti háziorvos mellett dolgozó nővér. – „A másik kérdés az volt, hogy érintkezett-e más, igazoltan koronavírusos beteggel. De mivel nem nagyon voltak tesztek, ezért nem nagyon voltak igazolt betegek sem. Márpedig, ha nemmel felelt, akkor nem lehetett tesztelni” – teszi hozzá.
A háziorvosok március 16. óta nem érintkezhetnek betegekkel, zárt ajtók mögött rendelnek. Akkor azt az információt kapták, hogy onnantól kezdve az Országos Mentőszolgálat megy ki a gyanús esetekhez, és ők veszik le a mintákat.
És itt kezdődtek az újabb bonyodalmak…
(Mivel a helyzet napról napra változik, fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy a cikk ez elmúlt hetek eseményeit mutatja be.)
