A Szépművészeti Múzeum és az Andrássy-negyed - Zaklatott ecsetvonások

  • Kelecsényi Kristóf Zoltán, Smiló Dávid, Zsámboki Miklós
  • 2011.02.24 00:00

Képzőművészet

A Szépművészeti Múzeum bővítéséről 2007-ben döntött a kormány: ekkor nyert el a célra 3,3 milliárd forintnyi uniós pénzt a múzeum. Sok hányattatás után a terv a múlt héten temetődött el végképp.
A Szépművészeti Múzeum bővítéséről 2007-ben döntött a kormány: ekkor nyert el a célra 3,3 milliárd forintnyi uniós pénzt a múzeum. Sok hányattatás után a terv a múlt héten temetődött el végképp.

A projekt először építészek körében verte ki a biztosítékot, mert Baán László igazgató a bővítés terveire nem írt ki nyílt pályázatot. (A Baánról készült portrénkat lásd: Csikágótól a Hősök teréig, Magyar Narancs, 2007. november 1.) Ehelyett a pályázati rendszert és az építészkamarát megkerülve belső "tervversenyt" hirdetett meghívásos alapon (azóta sem derült ki, mi alapján választották az építészeket), amit Karácsony Tamás nyert meg. A nyílt pályázat kihagyását az eljárás lassúságával indokolta az igazgató - az elnyert EU-s pénzt ugyanis csak megszabott határidőn belül lehet felhasználni.

A verseny kiírása kikötötte, hogy a bővítést a felszín alá kell tervezni. A megközelítést Karácsony Tamás az első tervváltozatában a múzeum épülete előtt álló, üvegkocka alakú új főbejáraton, illetve a mai bejárathoz vezető lépcső bevágásával létrehozott lefelé vezető lépcsőn keresztül oldotta volna meg (véleményünk az elképzelésről: Nem egyedülálló, nem különleges, Magyar Narancs, 2010. május 27.). Idővel a főbejáratot kitolta központi helyéről a Dózsa György út felé, üvegkocka helyett pedig (a múzeumon is használt) mészkővel burkolt kapuszerű építményt választott. Ez az elképzelés hozta a második tiltakozó hullámot, amelynek éllovasa Ráday Mihály volt, aki nyílt levélben, aláírásgyűjtést indítva követelte a múzeum épületének érintetlenül hagyását. Ráday "mozgalmának" köszönhetően Baán László a terv megváltoztatására kérte fel Karácsony Tamást. Hamarosan napvilágot is látott egy harmadik tervváltozat, amelyben a múzeum lépcsője érintetlen maradt, a különálló épület pedig könnyed acél-üveg szerkezetet kapott. Ekkor újabb, nyílt levéllel megtámogatott aláírásgyűjtés indult be: ezúttal az eredeti tervet védők követelték, hogy a szakhatóságok által elfogadott koncepciót ne befolyásolják külső erők.

Az utolsó tervváltozatot 2010 májusában hozták nyilvánosságra, aztán 2011 februárjáig nem történt semmi, pedig ekkorra az eredeti ütemterv szerint az építkezést már szinte be kellett volna fejezni. Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár a bővítést azonban váratlanul lefújta, majd egy egészen új kulturális negyed koncepcióját jelentette be. Eszerint a múzeum a Műcsarnokon túl, az Ötvenhatosok terén bővülhetne a most bejelentett Andrássy-negyed részeként, amelyről még nem világos pontosan, hogy micsoda, de az biztos, hogy egy csomó múzeumot érint.

Minden mozog

A Szépművészeti Múzeum eredetileg tervezett bővítésének lefújása több szempontból is nagy hiba. A 2007-ben lehívott 3,3 milliárd forintot 2013-ig lehet felhasználni turisztikai célú fejlesztésre. A Szépművészeti Múzeum bővítésére a 2007 óta eltelt idő nem volt elegendő, a tervversenyre és a folyamatos változtatgatásra azonban már 250 millió forintot felhasználtak. A most bejelentett Andrássy-negyed a Szépművészeti bővítésénél sokkal komplexebb vízió, amely mind időben, mind pénzben többet igényel; ezt bizonyítja az is, hogy Szőcs Géza bejelentése szerint a Szépművészeti bővítésének lefújásával megspórolt milliárdokat az új projekt előkészítésére szánják. A fővárosban az Andrássy-negyed - és a már régebb óta futó fejlesztések: 4-es metró, Margit híd - mellett két új komoly beruházást terveznek. Az egyik a Lágymányosi híd és a Nemzeti Színház közé tervezett gyalogoshíd, amely plázaszerű funkciók mellett helyet adna a tervek szerint a jelenleg a palotában működő Országos Széchényi Könyvtárnak is, a másik pedig a Nyugati pályaudvartól a Szépművészeti Múzeumig húzódó múzeumi negyed, amely Tarlós István választási programjának egyik alapköve volt. Mindezt akkor, amikor pénzhiányra hivatkozva a főváros olyan megszorításokat fontolgat a kulturális élet területén, amely számos jelenlegi intézmény (múzeum, könyvtár, színház stb.) működését is veszélyezteti.

Kell a tér

A Szépművészeti Múzeum egyre komolyabb ideiglenes kiállításokat rendez, így egyre nagyobb tömegeket kell fogadnia. A 2007-es Van Gogh-tárlat a világon a 15. legtöbb látogatót vonzó kiállítás volt, ugyanebben az évben a múzeumok rangsorán látogatószám szempontjából a Szépművészeti a 46. helyen végzett. Mindeközben nincs rendes fogadótere, a jegypénztár és a ruhatár rendszere pedig problémás: az egyetlen bejáratként szolgáló kétszárnyú lengőajtó, majd a látogató arcába csapó függöny ugyanúgy méltatlan a múzeumhoz, mint a lépcsőzésre kényszerítő, a pincébe benyomott ruhatár. Miközben a múzeum az ideiglenes kiállításokat sokszor kénytelen egyéb terek megerőszakolásával megrendezni, saját gyűjteménye kiállításához nincsen elegendő területe, így annak jelentős része raktárban pihen - ha nem épp külföldön (tavaly Londonban, most Párizsban) rendeznek belőle nagy sikerű tárlatot. És még lehetne sorolni, hogy miért nem felel meg a 19. századi épület a múzeum 21. századi fogalmának, mely szerint ezen intézmény a kultúra őrzött temploma helyett a város részeként működő közösségi tér volna, ahol a konzerválás és bemutatás mellett van hely különböző programoknak, a ma nélkülözhetetlen gyermekfoglalkoztatási és múzeumpedagógiai helyiségeknek, és ahol színvonalas bolt, kávézó-étterem vagy akár pelenkázó is várja a látogatót. A Karácsony Tamás tervezte 6000 négyzetméteres, felszín alatti bővítés mindezt megoldotta volna: a praktikus bejárat, a kávézók, a koncertterem és a többi mellett főleg az 1200 négyzetméternyi új kiállítótérnek köszönhetően, amely az ideiglenes tárlatoknak adott volna helyet, s így lehetővé tette volna a régi épület átrendezését. Ezt és az erre alapozott többéves múzeumi terveket a Szépművészeti tehát elbukta.

A múzeum hiányosságait az Ötvenhatosok terén, vagyis több száz méterrel arrébb aligha lehet pótolni, de a napokban bejelentett új kulturális negyed felvet egy súlyos fővárosi problémát is. A Szépművészeti bővítése mellett Szőcs Géza sajtótájékoztatóján a következő múzeumok ideköltöztetésének lehetősége hangzott el: a palotából a Nemzeti Galéria, a Kossuth térről a Néprajzi Múzeum, a Városligetből pedig a Közlekedési Múzeum. Az intézmények és a költözködés egy mondaton belüli szerepeltetése ismerős lehet Tarlós István múzeuminegyed-programjából, amely ugyancsak számolt ezekkel, csak épp nem az Ötvenhatosok terére, hanem a Podmaniczky utca vonalára szánta őket. Szőcs Géza szerint jól kiegészítené egymást a két kulturális negyed, de a bejelentés utáni nyilatkozatokból kiderült, hogy erről a főpolgármesterrel nem egyeztetett. Állítása szerint ugyanakkor több építésszel is együttműködött a terv kidolgozásakor, de ezek közül csak Finta Józsefet nevezte meg, aki Tarlós múzeuminegyed-koncepciójának kidolgozója, és aki azóta cáfolta ezt.

Ha a most bejelentett új kulturális negyed nem ugyanazokat a múzeumokat érintené, mint amelyeket Tarlós terve, akkor is súlyos problémát jelentene, hogy mind a kettőt a város sem anyagi, sem a felhasználói igény szempontjából nem bírja el. Bár régóta beszélnek egy átfogó, hosszú távú Budapest-vízió kidolgozásáról, ez máig nem történt meg, pedig Tarlós megválasztása óta Budapestnek nemcsak városrendezési tanácsa, hanem több év után végre főépítésze is van - mégis, mint látható, lehetséges, hogy állami szintről kapkodva jelentsenek be egy a főpolgármester választási programjával nem kompatibilis kulturális víziót.

"cskaságok

Az Andrássy-negyedről Szőcs Géza nyilvánosságra hozott egyéb újdonságokat is: az áttelepített intézmények, így például a jelenleg a palotában üzemelő Országos Széchényi Könyvtár és az MNG helyére kormányzati hivatalokat költöztetnének, az így megüresedő volt kormányzati épületeket pedig hasznosítanák, illetve ha értéktelenek, lebontanák. Szőcs Géza az Egészségügyi Minisztérium Arany János utcai késő modern székházát nem tartja műemléki fontosságúnak, ezért bonthatónak ítélte - hogy ezt mivel magyarázza, nem tudható. Bár az épület valóban nem élvez műemléki védettséget, bontásával a szakma nem feltétlenül ért egyet. Szőcs ugyanígy értéktelennek, sőt elhibázottnak tartja az i-ypszilon csoport tervezte 1956-os emlékművet is, amely a World Architecture Awards 2009-es díjazottjainak egyike volt (interjúnk az alkotókkal: Tízezer felkiáltójel, Magyar Narancs, 2006. november 9.). Ezt az államtitkár a kommunista emlékeket gyűjtő Szoborparkba vagy a tököli volt szovjet laktanyába száműzné, és visszaépítené egyúttal a Rákosi-rendszerben lebontott Regnum Marianum templomot.

Hiába van főpolgármester, főépítész, városrendezési tanács és Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, hiába létezik építész-, muzeológus- és művészettörténész-szakma, a kormányzat ezek megkeresése nélkül dönt szakmai kérdésekben. Márpedig semmi esetre sem egészséges, ha a politika a kizárólagos erő városfejlesztési (Andrássy-negyed), muzeológiai (Szépművészeti Múzeum bővítése), műemlékvédelmi (kormányzati épületek bonthatósága, Regnum Marianum templom visszaépítése) vagy épp művészettörténeti (56-os emlékmű) kérdésekben. Az pedig már valóban csak az utolsó csepp a pohárban, amikor a kulturális államtitkár a Hősök terére autós alagutat vizionálva forgalomtechnikai kérdésekben is nyilatkozatot tesz.

(A szerzők a Tilos Rádió hetiBeton c. műsorának szerkesztői.)

Neked ajánljuk