Képzőművészet

1991-ben heves parlamenti vita folyt az Új Hölgyfutár című magazinban megjelent címerparafrázis kapcsán: a borítót betöltő, ún. nagy nemzeti címer pajzsa vicsorgó halálfejjé változott, a két lebegő angyalból pedig önkielégítő kan- és nőstényördög lett.

A térkép és a táj - lehetne akár ez is a festőművész kiállításáról szóló írás címe. Bármennyire is kézenfekvőnek tűnik, nem Radnóti Miklós verse, hanem egy fiktív művész, Jed Martin miatt.

A Fidesz propagandaintézményévé lefokozott Magyar Nemzeti Galéria számára nincs lejjebb.

A 90-es évek elején New Yorkba kiköltöző, magyar származású művésznő kikergeti képeivel a nézőket a teremből.

Befejezéséhez közeledik a Margit híd felújítása. A közel 30 milliárdos beruházást nagy érdeklődés övezte eddig is, viszont a pár hónapja látható régies lámpák, kőobeliszkek, világító Szent Koronával díszített hatalmas vasoszlopok a műemlékvédelemre is ráirányították a figyelmet. Bár az új elemek szokatlanok, mindegyiknek létezett előképe a II. világháború előtt. Legfeljebb kicsit másképp, kicsit máshogy, kicsit máshol.

A Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) jó néhány évvel ezelőtt beleeresztette körmét az emlékműszobrászat problematikájába, és azóta nem engedte el.

Nyáron átadták a tavaly októberi vörösiszap-katasztrófában otthonaikat vesztett családok új házait. Az alig több mint fél év alatt felépített új településrészek elkészültével a környék rehabilitációjának fontos szakasza zárult le - az elöntött területeken még zajlik a talajcsere és a rendezés.

DrMáriás képkeretbe feszítette politikusainkat.