Fotó: TNPU-archívum

St.Turba Tamás: 70 éves vagy. Kérlek, anélkül, hogy gondolkoznál, tehát anélkül, hogy számolnál, felelj a kérdésemre, vágd rá: hány napot éltél eddig?

Pauer Gyula: Anélkül, hogy gondolkoznék?

StTT: Igen! Ne húzd az időt! Mondjad!

PGY: Várj! Hadd gondolkozzam!

StTT: Nem várok. Ne számolj! Kapásból mondd ki, hány napot éltél!

PGY: De nem tudok nem gondolkozni!

StTT: De tudsz. Pont te ne tudnál?

PGY: De hát állandóan gondolkozom!

StTT: Meg is látszik rajtad. Egy kész roncs vagy. Hagyd abba a gondolkozást! Emelkedj felül! Hány napot éltél?! Vágd rá! Ne számolj! Ne csalj! Mondd ki! Most! Gyerünk!

PGY: Nem tudok nem számolni!

StTT: De tudsz. Ne szórakozz! Így nem lehet interjút csinálni. Viselkedj normálisan! Ne számolj! Hány napot éltél?!

PGY: Én?

StTT: Látod? - húzod az időt, hogy közben titokban kiszámold. Mert attól félsz, hogy majd hülyének néz az olvasó. Hány napot éltél?! Gyerünk-gyerünk!

PGY: De ha nem hagysz gondolkozni, akkor nem tudom.

StTT: De tudod! Te vagy 70 éves! Neked kell tudni! Nyögd már ki!

PGY: Várj!

StTT: Nem várok. Kiszámolni, az nem kunszt!

PGY: Jól van. Százmilliót!

StTT: Brahmahaha! Tudod, hány napot éltél? Számold ki!

PGY: Egy meg egy az egyenlő egy, kettő meg egyszer háromszázhatvanöt meg hetven, mi vagyok én, számológép?, az egy egyenlő annak a feleször tízszer hetven meg...

StTT: Na jó, segítek. Írd és mondd: huszonötezer-ötszázötven! Érted? Ennyi napot éltél, Gyuszikám!

PGY: Jé! Hogy a rossebbe?! Még egy krokodil is többet él! Felháborító!

StTT: Huszonötezer-ötszázötven nap! Szökőévek ide meg oda. Huszonötezer-ötszázötven reggeli! A NATO afgán kantinjában több fogy el egyetlen reggelen!

PGY: Szégyen. És ki tehet erről?

StTT: Már megmondtam, hogy mindenért én vagyok a felelős. Majd elrendezem a dolgokat, ígérem.

PGY: Jó.

StTT: Na, és hogy állunk a származásoddal? Te román vagy?

PGY: Már mér' lennék én román?

StTT: Egyrészt, mert Romániából jött ide az apád...

PGY: Ma már az egész világ olyan, mint Románia volt Ceausescu alatt. Minden csupa kosz. Mindenki mindenkit megfigyel. Mindenki mindent eltitkol. Mindenki mindenkinek tartozik. Én is tartozom mindenkinek, nekem is tartozik mindenki. Én nemcsak belemennék abba, hogy hirtelen senki se tartozzon senkinek, hanem ima formában követelem is minden este az ágyban: "Engedd el az adósságomat, miként én is elengedem a mások adósságát." Az lenne a normális, hogy ezen a földgolyón minden mindenkié. Pontosabban semmi sem valakié. A magántulajdon egy gazdasági, jogi és kulturális abszurdum. Az, hogy ez egy interjú, hogy most én beszélek, nem te, az csak annyit jelent, hogy a szó most az enyém, az meg nem magán-, hanem személyi tulajdon. Mint minden, ami a szájban van. Például a fogkefe. Kizsákmányolásra alkalmatlan.

StTT: Persze kérdéses, hogy kié a nyelv, amikor csókolózunk. Az ilyesmiktől érdekes az élet.

PGY: Meg az ételtől. "Kontrolláld az olajat - kontrollálod az államokat, kontrolláld az ennivalót - kontrollálod a lélekszámot!" - mondta Kissinger. Ha a gazdag kieszi a szegény szájából az ételt, szépen szól a szózat: "egyél gazdagot!" S lőn: már a láncéttermekben kísérletezik ki az ételbombát. Meg a lánclaborokban a vírusbombát. A tömeggyilkos nem regisztrált orvosi műhibában milliószor többen halnak meg ma, mint gyermekágyi lázban azelőtt, hogy Semmelweis föltalálta a kézmosást, s ehhez a Sorozatgyilkos Fekete Angyalokat még hozzá sem számoltuk. A légszennyezés is bomba, meg a földrengés és az árapály okozta tűzvész a nukleáris centrumokban - az égő víz! A klíma-bombáról hallottál már? Nem tűnt fel, hogy Észak-Koreában 26 éve nem esett az eső, míg néhány méterrel odébb, Dél-Koreában meg állandóan normális a csapadékmennyiség? Egyre több munkás, paraszt, vállalkozó, hivatalnok és értelmiségi érti meg, hogy fel kell szabadítani a földet, a vizet, a levegőt, a tüzet, a flórát meg a faunát a magántulajdonlás rabsága alól, amit a Nagy Francia Forradalom nem is akart, de a Mégnagyobb Októberi Szocialista sem tudott megszüntetni végképp. A Fantom-idő elméletből tudjuk, hogy nem 2011-ben vagyunk, hanem úgy 300 évvel korábban, 1700 körül.

StTT: Nem szédülsz?

PGY: Nem. És ne vedd ki a számból a szót, mert még azt hiszem, a respektemet akarod rombolni, aminek következtében sok honoráriumtól eshetek el, amit aztán te vágsz zsebre. A feudális viszonyoknak még az írmagját is ki kell iktatni, különben 300 évvel előbb halunk bele a történelembe. Az meg csak a militáris kereskedő-bürokráciának lenne jó. Mert akkor nem kell nyugdíjat fizetni, és több tőke marad a légszennyező mérgesgáz-bombára.

StTT: Van, aki szerint állandóan 1984-ben vagyunk. És hogy pont ilyen lenne a világ, ha a nácik győztek volna.

PGY: Igen, de sajnos ez mind még nem közhely. A közhely-mocsárból nő ki a lótusz, amit átadunk az egy százalék elitnek, sőt belehajítjuk a képükbe a lótusztortát mi, flower-power gyerekek.

StTT: Milyen finom úriember vagy!

PGY: Az a helyzet, hogy ha vertikális a feszültség, akkor polgárháború, ha horizontális, akkor háború lesz. Ebben a Hétmilliárd Arcú Globális Pszeudo-Demokratikus Kubizmusban az Okkupáj-ügy globálisan vertikális. Ne gondold, hogy olyan civilizált az egy százalék maffia, hogy nem fog lövetni. Mindig ő lövet. Most is vér fog folyni. De emlékezz Gandhira: nincs annyi golyó, ahányan vagyunk. Aztán, ha nem lehet megfékezni a lótuszhajigálást, mert nincs, aki eltakarítsa a bűzlő hullákat az utcákról, a maffia beindítja a horizontális háborút. Ám ekkor a 99 százalék jelentős része - mert karakterfüggő is a dolog - fegyvert ragad. Tehát vér így is, úgy is folyni fog. A Hegel által tervezett konfliktus változást eredményez, és a tervezett konfliktus tervezett változásba torkollik. Az egy százalék egy Világkormányt tervez, Globális Rendet, mint minden diktátor. De a legrosszabb esetben is három kormány lesz - ahogy Orwell azt precízen kiszámolta. Ám: az Igazság győz! Tehát, ha mindenkit kiirtanak, "akkor a kövek fognak beszélni". Az is szólásszabadság.

StTT: ...másrészt néztél már tükörbe? Úgy nézel ki, mint egy Popa.

PGY: Na, figyelj ide. Én szász vagyok. Egy Pauer. Érted? Igaz, elfajzott, de százszázalékos szász. Meg magyar.

StTT: Biztos azt állítod, hogy a számoknak is van árnyékuk.

PGY: Mindennek van árnyéka. A száznak a nulla, a szásznak a csángó az árnyéka. Vagy fordítva. Attól függ, honnan nézed. Magyarországnak Erdély az árnyéka, Erdélynek meg Megyik János, a komáromi szobrász, aki olyan éles szobrokat mintáz, hogy Carpacciót lehet vele vágni, míg Erdély Miklós zsírkrétával maszatolt. Emlékszel? A Ferrarinak a Dacia volt az árnyéka. S ha már a Római Birodalom szóba került, annak Olaszország az árnyéka, emennek meg Líbia, amit hiába gyújtottak fel Belzebub Berlusconiék - óh, az euró árnyéka mily lírai! -, és hoppá, Európára alászáll az Egyiptomi Sötétség! S lásd: a Vatikánnak Guantánamo az árnyéka, ahol szintén sokan reggeliznek illegálisan, amikor épp nincs legális éhségsztrájk, ami meg az étvágygerjesztő Utolsó vacsora árnyéka. De még az Istennek is van árnyéka: Lucifer, az ördög. Ezért nem festek Istent. Mert akkor az ördögöt is a falra festeném. Egyébként hallottam, hogy megkeresztelted.

StTT: Meg. Tizenkét évig tartott a keresztelő. Az ördög nem adja magát ingyen.

PGY: Uzsorakamattal, mint a bank. Azt a hétszentségit.

StTT: A tévében hallottad?

PGY: Ott a fontos híreket nem mondják be. A templomban suttogják. Azt is, hogy az egy százalék most kitiltja azt a kis örömet okozó dohányzást még a falvak utcáiról is, mert a távol-keleti Bhután lett a példakép, pedig tudhatnák: a színházban meg a templomban mindig tilos volt a dohányzás, mégis mind többször leégett a világon, a moziban nem volt tilos a dohányzás, mégsem égett le egy se, sehol, soha. Az egész arra megy ki, hogy illegális legyen a dohány. A vetőmaggal már megcsinálták: a paraszt már nem vetheti el azt a magot, amit maga termesztett. Csak meddőt vethet, amit meg kell vásárolnia a génmaggyárban. Aztán jön a többi. Az illegális krumpli, brokkoli, répa, retek, mogyoró, ribizli, barack, és végül minden. Hogy ők kontrollálják a világot. Globális monopólium. Hogy nagyot kaszálhassanak.

StTT: Nyugi. A kormányok bármit csinálnak, maguk alatt vágják a fát. A 99 százalékot nem lehet sakkban tartani.

PGY: Most, hogy megkeresztelted az ördögöt, végre elaludt. Életünk az ő rémálmának az árnyéka. A Pokol az, ahol nincs fény. Fény csak itt, a Nagy Román Purgatóriumban, az árnyékvilágban van. A Mennyország abszolút szépségében a fény az árnyék. Pokol nincs többé. A Mennyországnak nem a Pokol az árnyéka már, hanem csak a Nagy Román Purgatórium. Ez a kóser mítosz-korrekció, köszönet a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniójának, aminek te vagy a csődtömeggondnoka!

StTT: Te milyen vallású vagy?

PGY: Apai ágon agnosztikus evangélikussal, anyai ágon gnosztikus római katolikussal kereszteztek. Ezek egymás fényei vagy árnyai. Attól függ, honnan nézem. Engem szellemileg a fény, a vetett árnyék, a félárnyék, az önárnyék mint jelölt, jelölő, jelentés és jelzálog foglalkoztat az árnyékvilágban. Mondhatnánk, zoroasztriánus vagyok, hiszen hiszem azt, hogy Szpenta Mainju és Angra Mainju - a fény szelleme és a sötétség szelleme - ikertestvérek.

StTT: Ezért is van ikertestvéred?

PGY: Is-is. Az én pszeudoművészetem patografikusan abból származik, hogy már kisgyerekkorom óta az a rémkép gyötör engem, hogy a képromboló, anarchista apám és a képimádó, hierarchikus anyám állandóan elcserélt az ikertestvéremmel, s hogy én voltaképpen Miki, a saját ikertestvérem vagyok. Ráadásul csak 13 éves korunkban jött meg az engedély Romániából, hogy szüleink összeházasodhatnak - addig mi nem is léteztünk. Csak mint zabik. Nem is lehetek más, mint aki vagyok. A saját árnyékom. A gimnáziumot is kétszer jártam, annyira tetszett, hogy mindenből kettő van. Senki nem vette észre, mert először a nappalin, másodszor az estin végeztem, az árnyékban. Az Igazság és a Hazugság, a Pozitív és a Negatív, a Fény és a Sötét, a Természet és a Manipuláció tudója, a pszeudó művészet atyja vagyok. Lehet ennél komolyabb táptalaja a zoroasztriánus, duális monomániámnak?

StTT: Tánciskolába is jártál.

PGY: A Gulyás tánciskolába. Az arról volt híres, hogy ott térdig tökmagban táncolnak az emberek. Ez olyan oroszos volt. Én mindig szerettem volna inkább térdig őrölt paprikában csárdásozni. De leverték az 1956-os forradalmat. Úgyhogy a műteremlakásomban rendeztem be az árnyéktánctermet. Minden pénteken ide járt a fél város szalonnázni. Ezt a lakást aztán elkótyavetyéltem, hogy megrendezhessem a Mucsa-rnokban az életmű-kiállításom. De megérte. Kossuth-díjat kaptam érte. Fényre árny - árnyra fény.

StTT: Ezért vagy cezaromán?

PGY: Már mér' lennék én cezaromán?

StTT: Egyrészt, mert minden alattvalód tudja, hogy az vagy, másrészt néztél már tükörbe? Úgy nézel ki, mint Matisse. Akiről azt hiszed, ő a Messiás.

PGY: Minden és mindenki másként néz ki, mint amilyen valójában. Matisse véletlenül nézett ki úgy, mint a Messiás, én viszont direkt nézek ki úgy, mint Matisse. Ugyanis híres és gazdag akarok lenni. Ez az életcélom, így, életem csúcsán, hetvenévesen is. Sok kép, sok szobor, sok film, sok színház, sok műterem, sok pénz, sok pia, sok bláz, sok nő, sok szemfényvesztés, sok pszeudó, sok interjú, sok fény, sok nap. Mert én, árnyékként, alapjában véve egy érdektelen, nincstelen, ivartalan, tehetségtelen ember vagyok, akit a hatalom nem érdekel. Mások erről mondják azt, hogy őstehetség. És ez olyan kényelmetlen. Akár ős-, akár velem született tehetségem van, ezek az inaktuális mítoszhoz tartoznak. A tehetség csak a fennálló hatalmi érdekviszonyok szempontjából létezik, és csak abban pozitívum. A lakosság 99 százaléka kezdi sejteni, hogy a tehetségem nem más, mint a fennálló inaktuális bóvli virtuóz kiszolgálója. Viszont nincs állásom. Jégen tanultam meg írni. 16 éves korom óta én tartok el mindenkit. De hát tehetek én arról, hogy a kisujjamat sem kell megmozdítani, és mindenből arany lesz, amihez csak hozzáérek?

StTT: Akkor mi a gond?

PGY: Az, hogy Üptista lettem! Áru az, ami munka, tehát gondolkozás, azaz számolás, a techné által jön létre - ezt zsebből meg kell fizetnie a vevőnek. Nem-áru az, ami az intuíció, a felismerés, a felfedezés, a transz, a poiezisz által jön létre - ezt a Létminimum Járadékkal kell honorálni, amit meg az árnyékából, a technikai, a hadi költségvetésből kell végre finanszírozni. De ezt még az Okkupájosok sem értik mind egészen. Mindeközben én meg gondolkozom, számolok, számítok, mert a vevők számítanak rám. Nagy a kereslet utánam. A nők is tapadnak rám. És kényszerítenek a vevők, a családom, az asszisztenseim és a művészettörténészek meg az APEH, mind, akik belőlem élnek. Én fél szemmel csak fényt, a másikkal csak sötétséget látok. Már emlékezetből festek, mint Beethoven. Már nem érdekel, hogy más is azt látja-e a festményemen, amit én. És mint a güzü, üptre festem a képeket! Tehát kilóg a belem! Pedig én szeretném már végre nem a művészetből a művészetről, hanem a globális fegyverzetcsökkentésből, sőt a teljes leszerelésből eltartani a degenerált családomat! Arra spekulálok, hogy a pszeudó műveimmel minél inkább leleplezem a művészet, a kultúra, a jog, a gazdaság hamis voltát, és minél több múzeumba, gyűjteménybe, kiállításba, lakásba kerülnek be az általam készített pszeudó műtárgyak, annál nagyobb lesz a hatásuk, annál hamarabb tiltjuk be a fegyvergyárakat, így rengeteg pénz jut majd a hadi költségvetésből a mindenkit megillető Létminimum Járadékra, s akkor a többség munkanélküli lesz végre.

StTT: És a mitomániád miből táplálkozik?

PGY: A megalomániámból. Interjúban azt mondok, amit akarok kedvtelésből, nem amit kell a túlélésért. Így kerek az a huszonötezer-ötven napos bohémélet.

StTT: Tehát erotomán is vagy?

PGY: Miért? Ki nem az? Erről jut eszembe: hallottad, mi történt?

StTT: Nem.

PGY: Őszentsége Mahapunna Phacy indiai guru, a bengáli Metafizikai Dildo Ösvénye ashram 96 éves szellemi vezetője, az eddig 69 nyelvre lefordított és most a Hátsógondolat kiadó gondozásában végre magyar nyelven is kiadott Vastüdő-jóga című kéziszentkönyv szerzője a könyv megjelenése alkalmából a hét végén hazánkba látogatott. A déli nagymise előtt a Bazilikában összesereglett újságíróknak arra a kérdésre, hogy mi a benyomása a magyar nemzet szellemiségéről, ezt nyilatkozta: "Amikor a szirénázó, diplomáciai kocsioszlopunk - elnézést a rossz magyar kiejtésemért - a budhai Szentháremség hegy felől a Havibaj-mezőt keresztezve áthaladt - elnézést a rossz kiejtésemért - a Vulvalagúton, s elénk tárult - elnézést a rossz kiejtésemért - a Budhavári Csikló alatt - elnézést a rossz kiejtésemért -, az Adam Fark téren 1975-ben felállított, elbájoló Nulla Kilométerkő, Borsos 'Curry' Miklós halhatatlan alkotása - otthon éreztem magam, hiszen Indiában is minden utcasarkon ott állnak a lingvamok és a yonik, s be kellett látnom, hogy - elnézést a rossz kiejtésemért - Agyarország az egyetlen ország az EU-ban - ha Belgiumot a Mannekin Pisszel nem számítjuk ide -, ahol a public art a lényegre tapint." Ekkor a jelen lévő újságírók kétharmada azonnal SMS-ben fordult a Vármegye Egyházközség Gyermekszerető Primátusához, hogy "az illetékes szerv mielőbb tegye meg a szükséges lépéseket a szóban forgó közszeméremsértő, nemzetidegen, brahmanista totem-fétis eltávolítására, s az eredeti, 1932-ben felállított glóriás Patrona Hungariae Szűzanyaszobor visszaállítására úgyszintén, és kezdeményezze Mahapunna Phacy - a nyilatkozata többértelműsége miatti - megbírságolását, majd kitoloncolását hazánkból". Az embernek feláll a haja.

StTT: A gigantomániád a narcizmusod nélkül sosem bontakozhatna ki, virágozhatna fel és teljesedhetne be.

PGY: Már megbocsáss, azért az mégiscsak felháborító, hogy nincs testőröm. Bárki odajöhet hozzám, bárki megszólíthat, bárki hozzámérhet. Mutass nekem még egy művészt, aki ennyit tett a magyarság hírnevéért, aki ennyit áldozott az emberiség javára! Én vagyok a fény az éjszakában!

StTT: A mesterem vagy.

PGY: Azt nem te mondod meg. Az antivilágban nem a tanítvány választja a mestert, hanem a mester a tanítványt. Jól is néznék ki, ha azt a sok marhaságot, amit írsz, az én nyakamba varrnád. Amúgy meg te vagy az én ideálom. Ehhez nem kell egyetértésed kérni. Egyetértesz?

StTT: A számból vetted ki a szót. Milyen szép macskád van.

PGY: Igen, szép macskám van. Leugrott a hatodik emeletről - semmi baja, de azóta harap. Addig állandóan betörtek hozzánk. Még a Kossuth-díjam is elvitték. De van mindenféle más állatom is. Például legyem, pókom, atkám, szúm, bélférgeim, rengeteg baktériumom, rákom. Egy komplett állatkert. Én csak úgy hívom: Tandoridezoo.

StTT: Gondozoo van?

PGY: Persze. Feleségem, Emma, a galambom, meg fiaim, Gellért és Emánuel, a két mackó. Ismered a poént: fiaiéi? Mindent nekik köszönhetek, mint Hollywoodban.

StTT: Mit szeretsz?

PGY: Semmit. A semmit. Imádom. Az se nem fény, se nem árnyék.

StTT: Mondj valami szépet!

PGY: Akkor téged idézlek a 60-as évekből:

"A halál a világ agya.

Nem.

A világ a halál agya."

StTT: Ezért törekszünk a testi halhatatlanságra. De arra kértelek, hogy szépet mondj, ne ilyen förmedvényt.

PGY: Akkor egy kis Eliot-variáció: kezdetemben a vég. A vég kezdetén vagyok. Egyszerre vég, egyszerre kezdet. A kezdet árnyéka a vég - és viszont.

StTT: Klisé. Szépet mondj!

PGY: Végtermék. Végtörlesztés. Végkielégítés. Végelszámolás. Végkiárusítás. Végelgyengülés. Végakarat. Végzés. Végzet. Végítélet. Végbél.

StTT: Na végre! Az emésztésed jó?