A tárlatsorozat célja a rejtőzködő női művészek „előhívása”.
„Amint kicsiben, úgy nagyban”, szól az ismert Hermész Triszmegisztosz-féle mondás, amely tökéletesen illik a Wirtz Ágnes és a férje által létrehozott Világszép Alapítvány létrejöttére és működésére.
Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.
A Balaton kitartóan keresi, hogy milyen kulturális programokkal kínálja meg a nyaralókat, de a végeredmény sokszor kimerül a vásári szórakoztatásban.
„Hány feleségem volt? Hát öt! És az ötödik volt a legjobb!” – nevet a kiállításvégi portréfilmben Szipál Martin.
A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.
A plakátvándortárlat a minap zárult Bánkitó Fesztivál programhelyszínei előtti, még belépőjegy nélkül is látogatható placcon kapott helyet.
