Visszhang: kiállítás

Bocz Gyula – Eredet és ellentmondás

Visszhang

A Balaton kitartóan keresi, hogy milyen kulturális programokkal kínálja meg a nyaralókat, de a végeredmény sokszor kimerül a vásári szórakoztatásban.

A Bocz Gyula (1937–2003) pécsi szobrász művészetéből összeállított kiállítás azonban más irányt képvisel. A Zsdrál Art 2018-ban alakult Pécsett, kifejezetten a pécsi művészet képviseletére, azzal a misszióval, hogy nem húz éles határt az iparművészet és a képzőművészet között. A Covid idején költöztek Balatonfüredre, de nem engedték el itt sem a pécsi szálat.

Bocz izgalmas és ikonikus pécsi figura volt, autodidakta művész, aki a pécsi rajzszakkörökben, Martyn Ferenc és Lantos Ferenc szabadiskoláiban tanult. Már gyerekként rajzpályázatot nyert 1950-ben Guatemalában, a 60-as évek elejétől organikus-nonfiguratív szobrokat alkotott, a 80-as évek közepétől festett, továbbá szögekkel kivert faszobrokat alkotott.

A Land Art egyik úttörőjeként tevékenykedett Villányban és Siklóson, alapítója volt a Villányi Nemzetközi Szobrász Szimpóziumnak, amelyből aztán létrejött a Nagyharsányi Szoborpark, itt áll egyik legismertebb alkotása, a Spirál.

Most a kő- és faszobrok mellett tervrajzokat látunk, amelyek betekintést engednek az alkotói folyamatba. Bocz úgy gondolta, a mű ott van az anyagban, csak ki kell bontani. De az anyag „milyensége”, a matéria közvetítette üzenet is nagyon érdekelte. Szerette a fát és a követ együtt használni; a cím is erre utal, a kő az eredet, a fa az ellentmondás, a formák pedig a női idomokat idézik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.