ŐSZI PROGRAMAJÁNLÓ - Kiállítás

Amíg felér a lift

Világszép KorTárs Kapcsolódások

Képzőművészet

„Amint kicsiben, úgy nagyban”, szól az ismert Hermész Triszmegisztosz-féle mondás, amely tökéletesen illik a Wirtz Ágnes és a férje által létrehozott Világszép Alapítvány létrejöttére és működésére.

Maga az alapítvány is egy krízisből, egy változásból jött létre, amikor a házaspár élete megfordult, és ők a tapasztalatukat és a gazdasági erőforrásaikat visszaforgathatták azoknak, akiknek igazán szükségük van rá. „Németországból költöztünk haza, a férjem kiszállt az ottani 150 éves családi cégükből és kérte, hogy költözzünk Budapestre. Az egészből én az újrakezdés örömére emlékszem és a család és a kultúra megtartó erejére” – meséli Wirtz Ágnes, aki művészettörténészként végzett Aachenben. „Szeretek gyerekekkel, fiatalokkal dolgozni, egyértelmű volt, hogy alapítványunk lesz, és a sötét oldal világosításával fogunk foglalkozni. Engem mindig is mozgattak a nagy dolgok és meg vagyok áldva valami túlfűtött optimizmussal. A gyerekvédelemre esett a választásunk, mert el nem tudok képzelni nehezebb helyzetet, mint hogy valakit kiemelnek a családjából és az államra lesz bízva” – foglalja össze a motivációját. A férjével azt ismerték fel, hogy nem elég a fizikai gondoskodás, a személyes figyelem is alapvető fontosságú. „Az odafordulás, a mentorálás, a tudat, hogy valaki hisz benned, lét­elemünk. A személyes kapcsolatok megtartó ereje nélkül elsüllyednénk.”

A Világszép 2010 óta támogatja az állami gondoskodásban – gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél – élő gyermekeket, óvodáskortól a fiatal felnőttkorig. Elfogadó szeretettel és stabil kapcsolatok biztosításával segítik őket az önálló életük felépítésében, hiányaik, traumáik vagy elhagyatottságuk feldolgozásában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.