Kiállítás

Új válaszok

Talált terepen – Ludwig Múzeum

Kritika

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

A Ludwig Múzeum nyári kiállításain két ilyen díj „indulóit” láthatjuk, és akár összehasonlításokat is tehetünk a magyar díj, az Esterházy Art Award és a rangos francia Marcel Duchamp-díj kapcsán. Elgondolkozhatunk, melyek az érdekes kérdések a magyar kortárs színtéren, illetve mi foglalkoztatja a francia művészeket. Nem teljesen igazságos persze az összehasonlítás, hiszen az Esterházy-díj kiállítása az idei anyagot mutatja, a Duchamp-tárlat pedig a díj negyedszázados jubileumát ünnepli, ahol főleg a nyertesek munkáiból válogatott a két kurátor, Jan Elantkowski és Kálmán Borbála. Ráadásul a Franciaországban élő, illetve az ottani szcénát elsődleges alkotóterepüknek tartó művészek munkáit „értékelő” Duchamp-díj hatása túlmutat a francia határokon, jóval nagyobb szerepet kap a nemzetközi művészeti diskurzusban, mint a miénk. A francia kortárs nagydíj nyertesére azonnal nemzetközi figyelem irányul, az elismeréssel járó (2025-ben 90 ezer eurós) pénzdíj mellett. Az alapító, Gilles Fuchs magángyűjtő prominens francia gyűjtőkből, galériatulajdonosokból, befektetőkből létrehozott a díj köré egy szervezetet is, amely segít a díjat elnyerő művészek láthatóságát növelni. A díj mögé 2016-ban a párizsi Centre Pompidou is odaállt, így a jelöltek rögtön e rangos kiállítóhelyen is bemutatkozhatnak. Az alapítói szándék szerint a leginnovatívabb irányokat keresik, a francia művészeti szcéna diverzitását, a művészetnek azt a felvilágosító szerepét szeretnék hangsúlyozni, ahogy a problémák körberajzolásával katalizálja a változásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.