Kiállítás

Új válaszok

Talált terepen – Ludwig Múzeum

Kritika

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

A Ludwig Múzeum nyári kiállításain két ilyen díj „indulóit” láthatjuk, és akár összehasonlításokat is tehetünk a magyar díj, az Esterházy Art Award és a rangos francia Marcel Duchamp-díj kapcsán. Elgondolkozhatunk, melyek az érdekes kérdések a magyar kortárs színtéren, illetve mi foglalkoztatja a francia művészeket. Nem teljesen igazságos persze az összehasonlítás, hiszen az Esterházy-díj kiállítása az idei anyagot mutatja, a Duchamp-tárlat pedig a díj negyedszázados jubileumát ünnepli, ahol főleg a nyertesek munkáiból válogatott a két kurátor, Jan Elantkowski és Kálmán Borbála. Ráadásul a Franciaországban élő, illetve az ottani szcénát elsődleges alkotóterepüknek tartó művészek munkáit „értékelő” Duchamp-díj hatása túlmutat a francia határokon, jóval nagyobb szerepet kap a nemzetközi művészeti diskurzusban, mint a miénk. A francia kortárs nagydíj nyertesére azonnal nemzetközi figyelem irányul, az elismeréssel járó (2025-ben 90 ezer eurós) pénzdíj mellett. Az alapító, Gilles Fuchs magángyűjtő prominens francia gyűjtőkből, galériatulajdonosokból, befektetőkből létrehozott a díj köré egy szervezetet is, amely segít a díjat elnyerő művészek láthatóságát növelni. A díj mögé 2016-ban a párizsi Centre Pompidou is odaállt, így a jelöltek rögtön e rangos kiállítóhelyen is bemutatkozhatnak. Az alapítói szándék szerint a leginnovatívabb irányokat keresik, a francia művészeti szcéna diverzitását, a művészetnek azt a felvilágosító szerepét szeretnék hangsúlyozni, ahogy a problémák körberajzolásával katalizálja a változásokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.