Magyar Narancs: Mi volt az alapkoncepciód?
Szász Anna Lujza: A virágos szőnyeg, amely a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjtemény része, jelentős kultúrpolitikai és tudománytörténeti értékkel bír, a történetét mégis nagyon kevesen ismerik. A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy ezt a történetet elmesélje, megértse, megértesse, relevánssá tegye. A női részvételen alapuló közösségi kézimunka és mindennek a politikuma volt a két hívógondolat. És ezek a kortárs műveket is beemelhetővé tették.
MN: A kiállításon a női aspektuson túl a közösségi szemlélet ugyanolyan hangsúlyt kapott.
SZAL: A közösség teret, időt és kereteket biztosít ahhoz, hogy a veszteségek feldolgozása elkezdődjön, mind egyéni, mind kollektív szinten. Segít, hogy a szolidaritás és a másik iránti felelősségvállalás fontosságának érzése kialakuljon. A közösség adja meg a lehetőséget arra, hogy kapcsolódjunk másokhoz, és csak a közösség által tud megvalósulni a képviselet, illetve csak közösen tudjuk működésbe hozni a politikai képzeletet. Csak együtt érhetjük el, hogy elbeszélhetővé váljanak a hiányok, megoldhatóvá a konfliktusok, illetve együtt érhetjük el, hogy a törésvonalak mentén körvonalazódjanak alternatívák, megoldások, egyáltalán, hogy vágyak és célok fogalmazódjanak meg. Közösség kell ahhoz is, hogy az egyén saját magával kapcsolatban képes legyen alapállításokat tenni.
MN: A címválasztás is erről szól?
SZAL: A mondat Kathleen Cleavertől származik, egy 1970-es The Washington Post-interjúban hangzott el. Cleaver középosztálybeli, fekete értelmiségi családból érkezett, és a Fekete Párduc Párt kommunikációs és sajtóreferenseként dolgozott. A mondata rávilágít arra, hogy milyen történetekből építjük fel a valóságunkat, hogyan értelmezzük, értjük meg a körülöttünk levő világot. Ugyanakkor leleplező is: előhív olyan lehetőségeket, amelyek nemcsak a hőst láttatják, hanem mellette, mögötte a közösséget is. A textil ennek a típusú elbeszélésnek a lehetőségét sűríti magába.
MN: A közösségi hímzés is ezen a szálon kapcsolódik Cleaver üzenetével, azaz a női emancipációs törekvések fókuszba helyezésével?
SZAL: Szociológus vagyok, és mielőtt a Budapest Galériába érkeztem, az MTA Művészeti Gyűjtemény munkatársa voltam. Ott ismertem meg ennek a szőnyegnek a történetét Bicskei Éva művészettörténésznek, a gyűjtemény akkori vezetőjének a kutatásán keresztül. Amikor eljöttem az Akadémiától, a történet jött velem, és nagyon megtetszett az itteni csapatnak, Erőss Nikolettnek, Hermann Júliának, Kollár Dalma Eszternek és Szabics Ágnesnek is. Bicskei Évával kezdtem el dolgozni a kiállításon.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
