Teljes mértékben ugyan nem képes hatástalanítani, de az okosan használt szarkazmus sokszor mindennél többet ér; drMáriás kifiguráz és provokál, művei groteszk alkotások, melyek a média által felkorbácsolt indulatokat békévé oldhatják bennünk.
Ő az a fajta művész, aki egyszerre fest, zenél és ír – ráadásul azonos intenzitással –, a köztudatba mégis markáns képzőművészeti alkotásainak köszönhetően került be. Egyik kezét ugyanis folyamatosan a politika és a celebvilág ütőerén tartva alkot, egyaránt szondázva a hazai és a nemzetközi történéseket. Festészetében kiemelt figyelem övezi a hazai politikai élet prominenseit, és mint ahogy azt már korábban megszokhattuk tőle, ezúttal sem kíméli őket.
A Godot Galériában most kiállított képei, melyek javarészt 2017-ben születtek, egyértelműen a kétezres évektől datálható új alkotói korszak részei, hiszen Máriás Béla – néhány előzménynek tekinthető rajztól eltekintve – ekkoriban kezd bele a kimondottan politikai, közéleti és bulvártematikájú képek készítésébe. Gondoljunk csak az APEH-adminisztrátor ciklusra (2007), a TérErő című csoportos kiállításra a Műcsarnokban (2008), és a nagy sikerű Válassz! című tárlatra (2009), melyen Gyurcsány Ferenc Leonardo da Vinciként, Orbán Viktor pedig Jézus Krisztusként manifesztálódott, tudniillik ez utóbbi kiállításon láthattunk az alkotótól először „politikusportrékat”. Tehát a politikus- és celebpanoptikum építése idestova tíz éve vette kezdetét – Máriás ez idő alatt számos önálló és csoportos kiállításon szerepelt hasonló tematikájú képekkel –, és minden jel arra mutat, hogy esze ágában sincs felhagyni ezzel.
A szeretet soha el nem fogy! – idézi a mostani tárlat címe a szeretethimnuszt (Korinthusbeliekhez írt I. levél 13. rész).
A képek szereplői ezúttal is politikusok, egykori diktátorok és popikonok, akiket valós vagy fiktív bibliai történetek szereplőiként láthatunk viszont.
A kék óriásplakátokról jól ismert Soros Györgyöt egy keresztyén színjátszó csoportban a gyerekek megválasztják a passiójáték főszereplő̋jének, magyarán ő maga lesz Jézus. Ugyanennyire abszurd módon hat az egykori kommunista pártfőtitkár, Rákosi Mátyás őrangyalként ábrázolása vagy Ádám és Éva bűnbeesésének története, melyben a festő Hitlerre és Sztálinra osztja a szerepeket. Ebből is látszik, hogy az eredeti bibliai történetek újragondolása különösen erősre sikerült. A Marx Károly megtisztítja a templomot a kufárok hadától, melyben segítségére van Lenin és Sztálin, vagy a drMáriás csodát tesz a Bethesda-tónál talán a leghatásosabb képek, ugyanakkor Kóbor János Jézus szerepében, Madonna, amint megvéd az elvont művészettől, vagy ahogy Szent Máté Péter átadja a szeretet stafétabotját Szent Elton Johnnak, szintén nagyon meghatározó festmények.
A főként 100×80 centiméteres akril, illetve vegyes technikával készült táblaképek legkiemelkedőbb darabja mégis a Magyarország feltámad! című opus, melyen maga a Főmérnök (O. V.) látható – szokás szerint jézusi szerepben. A miniszterelnök a kép közepén egy felhőn állva, megdicsőülve nyújtja kezeit csodatevésre, miközben a kép előterében Mészáros Lőrinc és Áder János látható mint két alázatosan térdeplő angyal. A képnek a nemzetközi melegmozgalom szivárványszínű zászlaja biztosít hátteret, kétoldalt pedig a pénz (dollár) és a szeretet (szív) szimbólumai jelennek meg műanyag gyöngyökből kirakva. Az összhatás meglehetősen bizarr.
A képek gyógyító jellege voltaképpen vitathatatlan, az azonban erősen kérdéses, meddig folytatható mindez. Kritizálható klientúra, kigúnyolható politikus mindig akad a porondon, viszont a közéleti szereplők ilyen módú ábrázolása egy idő után unalomba fulladhat, vagy a közönség kiszolgálásába csaphat át. Mindemellett arról se feledkezzünk meg, hogy a tematika adta efemer jelleg komolyan veszélyezteti a Máriás-ouvre későbbi befogadhatóságát, és ez bizony aligha ellensúlyozható.
Godot Galéria, meghosszabbítva: december 2-ig
