Bár Van Goghon a hamisítók (és leszármazottjaik) is sokat kerestek – egy 1990-ben rekordáron, több mint nyolcvanmillió dollárért leütött festményéről ma is sokan állítják, hogy ideggyógyásza, a festő által is mentálisan instabilnak nevezett dr. Gauchet festette –, a 21. században egyesek minimális befektetéssel is elérhetik ezt. Tuti recept a digitális technikán alapuló, látványos utazó „kiállítás”.
| ||
A VAM Design Centerben látható anyag első pillantásra szakmai alapokon nyugszik. A művész kétszáz leghíresebb művét felvonultató tárlat ugyanis egy valódi technikai kérdésből indul ki. Akárcsak Munkácsy esetében – akinek művei a festékbe kevert kátrány miatt váltak (és válnak) az évek során egyre sötétebbé –, a Van Gogh által használt szintetikus festékanyagokról is elmondható, hogy elvesztik korabeli színeiket. A Van Gogh álmai című kiállítás azzal kecsegtet bennünket, hogy a művek eredeti, digitálisan megtisztított színeit teszi láthatóvá. De az „ahogyan az alkotó megálmodta!” szlogennel hirdetett anyag mögött nem egy tudóscsapat, hanem Melcher de Wind holland mérnök áll; így aztán érősen kérdéses, hogy a látványnak mi köze a tényleges valósághoz vagy Van Gogh álmaihoz. Bár léteznek olyan módszerek, amelyekkel a pigmentek megtisztíthatóak (sőt mögéjük is lehet hatolni, feltárva az egyes vázlatokat, átfestéseket), a leleményes ötletgazda nem az eredeti képeket használta fel, hanem azok digitális mását. A feljavításhoz két klikk is elegendő az egérrel; első lépésben kicsit világosítunk az összhatáson, második lépésben pedig teltebbé és erőteljesebbé tesszük a színeket.
A biztos kaszáláshoz már csak néhány dologra van szükség: invesztálni kell a művek kinyomtatásába, alkalmazni kell egy művészettörténészt (a jól feldolgozott életmű miatt biztos kézzel elvégzi ezt a munkát egy hallgató is), majd jöhet a promóció. Az ismeretlen (és az ě-betűk gyakori felbukkanása miatt talán cseh nemzetiségű) szakmabelire nem lehet panaszunk, hiszen jól végigkövethető a rövid életmű változása. Ezt azonban a szervezők feltehetően kevésnek érezték, mert a tárlatot megfejelték hét mű 3D-s animációjával is. Ameddig (az amúgy kevés és gyakran törött) 3D-s szemüvegen keresztül csak a művek térbeli képe tárul fel, elviselhető a hangfestés (Krumplievők = kanálzörgés, Szajna parti táj = madárcsicsergés), de „virtuális képeskönyvünk” néha még meg is mozdul (a St. Paul kórház folyosójáról készült festmény a hitchcocki Szédülés képkockáit idézi, a Gabonaföld varjakkal című munkához pedig nem elég, hogy mennydörgés párosul, hanem a felénk félelmetesen közeledő, károgó varjak képe is).
Ha kulturális kiadásaink egy részét mindenáron Van Goghra szeretnénk fordítani, jobban járunk ezzel a kiállítással. Közelebb áll a megszokott műélvezethez, viszont drágább, mint a Váci utca 1. alatt található palota hátsó traktusában felhúzott és néhány minősíthetetlen palánkkal jelzett, Van Gogh Alive címen futó kiállítás, amelyet jó szívvel csak azoknak ajánlhatunk, akik többre tartják a 3D-s mozifilmet a hagyományosnál. Mert itt aztán van minden: „hat méter magas és tíz méter széles vásznak, HD minőség, zenére koreografált látvány, fények, színek és hangok élénk szimfóniája”! Ugyan nem tudható, hogy a Grand Exhibitons néven futó, többek közt Mona Lisa titkait is árusító ausztrál vállalkozás miként jutott a képes csoda alapjául szolgáló háromezer (!) Van Gogh képhez (images) – ha csak a szenzációhajhász cég nem a felhasznált képekre gondolt –, a koreografált látvány legvadabb elképzeléseinket is túlszárnyalja.
| ||
Ott még persze nem tartunk – technika ide vagy oda –, hogy beléphessünk a képekbe, de legalább körülöttünk és a lábunk alatt is ezek zubognak, ráadásul történetmeséléssel fűszerezve. Ugyan narrátorunk, maga a művész gondolatait csak egy igen gyors olvasó követheti nyomon (az idézetek, akárcsak a Király utca tárlat esetében a testvéréhez, Theóhoz írt levelekből származnak), ezt ellensúlyozza a képek „kommunikációja”. A közel egy órás, „minden érzékünkre” ható produkció (amelybe ezek szerint a szaglás és a tapintás nem tartozik bele) a speciális eszközök (zoomolás, mozgatás) felhasználása mellett egészen mesteri, képi asszociációkat is nyújt (búzamező = valódi, szélfútta búzamezőről készült filmrészlet, vonat = vonatsín, naplemente képen = giccses naplemente filmen), nem beszélve a banális (bár 5.1. surround) hangaláfestésről. Minden adott tehát, hogy átéljük a nemecsek ernő-szindrómában szenvedő szövegíró által csak van Goghnak nevezett művész „gondolatait, érzelmeit és lelkiállapotát”. És közben fel sem tűnik, hogy egy művészetnek aposztrofált és jól tejelő vásári szemfényvesztés áldozatai lettünk.
Vincent Van Gogh álmai, VAM Design Center, Budapest, VII., Király u. 26. Nyitva november 30-ig (felnőttjegy a helyszínen 3500 Ft)
Van Gogh Alive – The experience, Budapest, V., Váci 1 Palota, Nyitva: december 29-ig (felnőtt jegy hétfőn 2500, hétköznap 2800, hétvégén 3400 ft)
