Képzőművészet

Meglehet, provokatívan hangzik, de Nemes Csaba legújabb kiállítása a társadalomkritikus művészet zsákutcájáról szól. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy ez a zsákutca Nemes Csaba egyéni művészi kudarca lenne, sőt, még csak az sem biztos, hogy kizárólag művészeti problematikáról van szó.

Számadás a tálentomról. Ezt a címet viseli a Petőfi Irodalmi Múzeum - nagyjából évfordulón kívüli - Karinthy-kiállítása: egyszerre stílszerű idézetkölcsönzéssel és annak ékes bizonyításával, hogy milyen erőteljesen és az utókor vélekedését döntően meghatározó modorban szólt saját életművéről a beskatulyázhatatlan író-költő.

A Ferencvárosi Művelődési Ház visszacsinálta volna Dés Márton betiltott kiállítását, a művész nem hagyta, hogy palira vegyék. A Ferencvárosi Pincegaléria előtt mutatta be képeit.

"Nem akarták, hogy folytassam" - állítja a kortárs művészeti múzeumot öt évig vezető művészettörténész és kurátor.

A tavalyi év Ausztriában a ruhájukat levedlő férfiak jegyében telt: a témában egymástól függetlenül két óriási anyagot mutattak be Bécsben és Linzben. A bécsi Leopold Múzeum plakátján három (egy fehér és egy fekete bőrű, illetve egy arab), kizárólag színes zoknit és futballcipőt viselő focista pózolt, a látogatókat a bejárat előtt pedig Ilse Haider Mr. Big című installációja, egy heverésző, monumentális férfiakt fogadta. A linzi Lentos Kunstmuseum Der Nackte Mann című kiállítását - akárcsak a budapesti változatot - Berhard Prinz egyik fotója, egy hosszú hajú, selymes bőrű, lányos arcú, hasán egy jól látható késelés nyomait viselő fiatalember reklámozta.

Vagyis hogy a tárgyak nem hordozzák, nem viselik magukon levethetetlenül nemhogy az "értelmüket", kulturális jelentésüket, mely csűrhető-csavarható, de még a funkciójukat sem. Különösen erős kontúrokkal mutatkozik ez meg a múzeumban, ahol a felhalmozott tárgyak tömegesen szakadnak ki használati összefüggéseikből, hogy leltári számmal ellátva, gondosan elraktározva, muzeológusi értelmezések kényére-kedvére kiszolgáltatva örök álomba merüljenek, jó esetben felriasztva egy-egy kiállítás idejére.

Amióta megjelent a lengyel Piotr Piotrowski In the shadow of Yalta (2009) című kötete, amely a régió 1989 előtti vizuális kultúráját nem a korábban érvényes kelet-nyugati paradigmában helyezte el, a kortárs művészet értelmezésében is egyre tudatosabbá vált az értékelés önreflexív módja.

Lehetséges, hogy egy gyanútlan, a kortárs képzőművészetben járatlan látogatót első pillantásra elrettent a Léna & Roselli Galéria terében elé táruló, szinte nyomasztóan zaklatott szín- és formaorgia, az összképet uraló patchworkszerű látvány. Közelebb merészkedve azonban, ha nem is könnyen, de felfejthető a vibráló munkákon felbukkanó különféle elemek és jelentések bonyolult mátrixa, megérthető a szokatlan következetességgel felépített festői kézjegy.

A TNPU (Telekommunikáció NemzetköziParalel Uniója) csődtömeggondnoka, a NETRAF (Neo-Szocialist.a Realist.a TNPU Globális Kontra Művészettörténet-hamisítók Frontja) ügynöke exkluzív tárlatvezetésen értelmezte a Ludwig Múzeumban látható TNPU-kiállítást.

A Budapesti Aszfaltprojekt (Bupap) egyik új városi sétájának tárgya a fal. A védelmező, kizáró és elválasztó fal, egyrészt történelmi megjelenései, másrészt értelmezésbeli sokszínűsége felől szemlélve - ha van, ha nincs. A helyszín elsősorban a Belső-Erzsébetváros.

Öt év után ismét megnyílt a Tárt Kapu Galéria, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) egykori kiállítóhelye - az itt látható műveket terápiás foglalkozásokon készítették.

Kiállítás - Kartonpapírból készült, végtelenül aprólékosan kidolgozott mini dobozvilágokat látunk szépen sorban. Az előadások előtt készült makettek az életnagyságúnál huszonötször kisebbek, ennek ellenére minden, tényleg minden pontosan kivitelezett: kisebb körömnyi könyvek "teleírva", roskadozó asztal étellel és poharakkal, színészportré a falon - pont, mint egy babaházban.

A képzőművészet gender típusú interpretációja három hullámban öntötte el a várost: a Ludwig Múzeum egészen friss kiállítása atipikus módon a férfitestre vetítette a társadalmi nemek kérdését, és bemutatta az első férfiakt-kiállítást Magyarországon.